Az elmúlt másfél hetet főleg Ansanban töltöttem, csak kétszer 1-1 fél napra voltam még csak Szöulban, a fővárosban.

 Ansan egy 750 000 fős nagyobb város a tengerparton, Szöultól nyugatra a Sárga tengernél. 1 óra alatt be lehet jutni a fővárosba, mivel elég közel van hozzá. A tavalyi koreai kompkatasztrófa helyszíne, így sok mindenkinek ismerős lehet a város neve.

 Az első meglepő dolog Qingdao, Kína után, hogy a város tele van templommal.

 Ennyi keresztény templomot sehol nem láttam Ázsiában, de lehet még Rómában sem. Az tudtam, hogy sok a keresztény, de nem gondoltam, hogy ennyire. Minden utcában van 1, de olyan utcát is láttam, ahol 3-4 templom áll. Úgyhogy egy pont Koreának! :) A templom épületek egyáltalán nem hasonlítanak az otthoni templomokra, mindegyik egyszerű, modern új építésű, csúnya, kocka épület. Nem nagyon tetszenek. Belül még nem voltam, de vasárnap valószínűleg elnézek.

 Maga a város egyszerű, tele üzletekkel és boltokkal. Rengeteg a kozmetikai, smink cikkeket áruló bolt. Dunát lehetne belőlük rekeszteni.

 Rengeteg márka, rengeteg olyan dologgal, amiről még nem is hallottam. A koreaiaknak nagyon fontos a bőrápolás, a szép, tiszta, hibátlan fehér bőr, az igényes és szép smink, így rengeteg a választék is, a minőség pedig nagyon jó. Ahogy már tavaly, előző bejegyzésekben írtam tényleg jók is a termékek, már sok bőrproblémától szabadítottak meg. Sajnos nem túl olcsóak, de azért megéri néhányba befektetni. Eddig mind nagy jól bevált. Mivel munka miatt nincs időm bemenni Szöulba, így Ansanban sétálgatva töltöm a legtöbb szabadidőt és mindig valahogy ezekben a boltokban kötök ki... Kezdek olyan lenni mint egy koreai lány. 

 A városban rengeteg a pub és étterem is, amik este, munka megtelnek koreaiakkal, nem számít milyen nap van. Az elmúlt héten szinte minden este más társasággal vacsoráztam munka után, így sok mindent hallottam az itteni szokásokról, életvitelről. A munka idő vége sokszor este 9-10 órát jelent, mivel kora reggeltől tart, és szinte napi szinten túlórával, vagy főnökkel való iszogatással végződik. Engem eléggé sokkolt ez a fajta életvitel, nem tudnám elképzelni, hogy napi szinten így éljek. Sőt amellett, hogy napi 10 órákat (vagy még ennél többet) dolgoznak, hétvége is sokszor túlórával telik. Sőt pénteken velünk ellentétben, ők nemhogy hamarabb fejeznék be a munkát, késő éjszakáig ülnek az irodákban, arra hivatkozva, hogy hétvégén lehet pihenni. Nem is csodálom, hogy az emberek többsége pubbokban köt ki munka után, hogy kieressze a gőzt és fáradtságot. 

 Időjárást illetően, sokan azt mondták, hogy hidegebb, mint Qingdao. Ez nem feltétlenül igaz, szerintem sokkal elviselhetőbb, mert nincs nagy szél, csontig hatoló hideg. Otthonhoz képest talán egy leheletnyit enyhébb. Ellenben itt gyakran havazik. Amióta itt vagyok háromszor esett le a hó. Ami nem tetszik, hogy délelőttől délutánig köd van, de ez szerencsére igazi köd. Qingdao-hoz hasonló szmoghoz még nem volt szerencsém. :)

 Közlekedés itt csak tömegközlekedéssel lehetséges, sajnos a taxi nem olyan olcsó, mint Kínában. A busz olyasmi, mint Qingdao-ban, pénzbedobós, de sokkal kényelmesebb, és rendezettebb. Pl. minden ülésnél külön leszállásjelző van stb. A metró is szuper. Sőt jobb szerintem, mint a kínai, a metró aluljárók, mellékhelyiségek szerintem külön blogbejegyzést érdemelnének, annyira pöpecül ki vannak alakítva. Le a kalappal a koreaiak előtt. Sajnos szerintem Magyarországon 100 év múlva számíthatunk ilyen fejlettségre, színvonalra.

(Egyébként ez az említett színvonal és fejlettség ne vezessen félre senkit, ezt főleg Szöulra értem. Itt Ansanban szerényebb körülményekkel lehet számolni, de még mindig jobb, mint Kínában, vagy otthon.) 

Továbbá, amit eddig az országból láttam (két város: Ansan, Szöul) jól mutatja, hogy a kínai hatás erősen megvan. (Persze sok koreai mondja, hogy ez a ő hatásuk a kínaiakra, hahaha) Két országban kialakított városképek között csak kis különbség van. Qingdao-ban minden kínai és  külföldi dicsérően beszél a koreai tisztaságról, jó kozmetikumokról, egészséges és változatos ételekről, ez mind így is van, de nem szabad nagyon elfogultnak lenni. Itt is látni sok negatívumot, ezeket majd később másik posztban szedem össze.

 Ételeket tekintve, még mindig marad kedvenc kajám a koreai kaja, de itt helyben azért meggyűlik vele a bajom. A kimcsi nagyon finom bárhol ettem, arra nem panaszkodhatom.

1. kép: Kimchi, 2. kép: Perilla levél csípősen, sósan (nagyon finom) 3. kép: Kimchi kagylóval

 A baj azzal van, hogy itt sok, számomra ehetetlenül csípős ételbe botlottam eddig. Kínában vagy otthon csípőst csípőssel enni, majd azt is csípőssel kísérni nem volt gond, mivel szeretem a csípős ételt, de itt valahogy már néha számomra az ehetetlen súrolja.

Csípős tésztaleves

Nem tudom, hogy hirtelen az ízlésem változott nagyot, vagy tényleg sokkal csípősebbek itt az ételek, de elkezdtem ignorálni a csípős ételeket az étlapról. Bár még így is ér meglepetés. Múltkor ez japán étteremben rendeltem magamnak egy tengeri herkentyűs, nem csípős levest (japánok nem szeretik a fűszeres ételeket, csípőset állítólag nem bírják), amít majdnem 1,5 óráig ettem, annyira csípett. Persze a koreaiak állították, hogy egyáltalán nem csíp... 

Emellett, ami még szót érdemel, hogy rengeteg halat, tengeri herkentyűt esznek, sokkal többet, mint rendes húst. Rengeteg különféle ételt készítenek belőlük, nagy a választék, és én örömmel ki is próbálom őket.

 Italokat tekintve, nagyon sokféle italuk van, mégis majdnem minden ember 2 féle italra van ráállva: a híres neves Sojura és a Makkolira.

A soju vodkára hasonlít, 3 dl üvegben árulják, nem túl erős ital. Szerintem minden koreai szereti, valaki szerint még egészséges is, az idősek gyakran fogyasztják egészségre hivatkozva. (Hahaha!) A wikipédia szerint 2011-ben a legtöbbet eladott ital volt a világon. A makkoli az én nagy kedvencem, már előző bejegyjésekben írtam róla. Múlt héten voltam egy helyen, ahol kb. 20 féle ízesített makkolit árulnak.

Senkit ne tévesszen meg a kép, nem tejes üvegek, hanem Makkoli különféle ízben. Diós, mogyorós, narancsos, pomelós, kukoricás, feketeribizlis, almás, epres, barackos, papayás, mangós és még sorolhatnám.

 Emellett van még gyümölcsboruk (nem igazi bor, rizsalapú ital), amit gisenggel, gyümölcsökkel vagy virággal ízesítenek. Én már, mindegyikből próbáltam 1-1 félét, szilvás gyümölcsbor volt a legjobb. A virág borhoz hozzá sem tudtam szólni. A koreai lányok körében nagy kedvenc, de nálam erősen súrolja az ihatatlan kategóriát. Olyan érzésem volt, mintha szörppel felöntött parfümöt innék. Így megmaradok a sojunál és a makkolinál, koreaiaknak is az vált be a legjobban. :)

Az italozáshoz rengeteg illemszabály társul, amit be kellene tartani, és én is próbálom átvenni őket (nem mindegy hány kézzel fogod a poharat, hogy töltöd az italt, plusz ivásnál el kell fordulni és nem mindegy melyik irányba). Ezek a szabályok korhoz kötöttek, idősebbekkel szemben kell őket betartani. Plusz alkohol fogyasztásnál a koreaiak szeretnek eszegetni, aminek szintén külön kultúrája van. A legtöbb kísérő étel nagyon finom, de vannak, amiket nem nagyon szeretek. A legfurcsább kísérő ételt egy karaokeban tették elém: kását, müzlit jéggel és valami furcsa édes krémmel keverve.

Ennyi lenne az összefoglaló az eddigiekről. Szöulról majd írok még egy kisebb összegzést, plusz a további történésekről is később.