Györgyi vs. hétköznapok
Nagyon nem kellene most a bloggal foglalkoznom, mert temérdek házi feladat, új szó van a nyakamon… ráadásul eléggé megbetegedtem, ezért a tanulás nem megy. Sajnos a hétvégén elkezdett fájni a torkom, tegnap reggelre pedig már teljesen rám tört a betegség, ráz a hideg és lázas vagyok.
Reggel nagyon rosszul voltam, rázott a hideg, gondoltam kihagyom ezt a mai napot a suliban, iszok egy Neocitrant – ami otthon mindig rögtön hat- és kialszom magam. Sajnos annyira fájt a fejem és rázott a hideg, hogy szinte alig aludtam fél órát és most még rosszabbul vagyok…. biztosan felszökött a lázam. Otthonról hoztam egy temérdek gyógyszert, antibiotikumot is, de nem gondoltam, hogy tényleg fogom őket használni, pláne az első hetekben. Valószínűleg még holnap sem megyek órára, mert egyáltalán nem vagyok jobban, nem érzem, hogy az antibiotikum vagy a lázcsillapító bármit is segítene. Elég rosszul jött a betegség, mert a suli így is nagyon nehéz nekem. Sajna még ebédelni és vacsizni sem bírtam elmenni, nemhogy suliba, meg az órákra készülni…
Egyébként a hétköznapokba épp kezdtem volna beleszokni, hétfőn már a suli sem volt olyan borzalmas… Nagyon sokat kell tanulnom, nagyon sok új szó van, sőt még órán is nagyon sok új dolgot hallok, amivel szintén foglalkoznom kellene. Tehát tanulás megy ezerrel… illetve menni fog, ha majd meggyógyulok. Nagyon rosszkor jött ez a betegség, ma pl. dolgozatot is írtunk és persze nem voltam ott… remélhetőleg a féléves vizsgámat és jegyemet nem fogom teljesen lerontani a hiányzással.
Múlt héten sikerült elintézni a vérvételt a kórházban. Kellemeset csalódtam, mivel az egyetem által kijelölt kórház inkább hasonlított az otthoni plázákhoz, mint kórházakhoz. Nagyon tiszta, angolul beszélő, kedves dolgozók, nem volt tömeg, és kb. 3 percet kellett mindenhol csak sorban állni. Olyan kevés ember volt, olyan nyugalom és tisztaság, hogy megfordult a fejembe, hogy ezt a helyet talán csak a külföldieknek működtetik. Az eredményekért holnap kell mennem, ha meglesznek a papírok, akkor mehetek az orvosi papírral, útlevéllel a rendőrségre letelepedési engedélyéért. Az otthon kapott vízum csak 3 hónapra szól és egyszeri belépésre kaptunk csak engedélyt. Elvileg a letelepedési engedéllyel maradhatunk egy évig és még az országot is elhagyhatjuk. Úgy hallottam, hogy a letelepedési engedély miatt ott kell hagyni kb. 3 hétre az rendőrségen az útlevelet. Sajnos ebbe a 3 hétbe esik bele az ősz közép ünnep, amikor nem kell suliba mennünk és tudnánk utazgatni. Sajnos a vonathoz, szállásfoglaláshoz kell útlevél, így lehet itt fogok a koliban, vagyis Qingdaoban dekkolni az ünnepek alatt… Hacsak nem találok valakit, aki kocsival elvinne valamerre kirándulni. :D
A hétvége nagyon jól sikerült. Pénteken elmentünk a Muse Clubba, ahol a külföldiek számára külön VIP terem, asztalok vannak és free drink. Nagyon jó kis hely, a zene is meglepően jó. Egyszerűen imádom! Otthon azt gondoltam, hogy Kínában az emberek biztos tingli-tangli kínai popzenékre buliznak, már ha van idejük bulizni. Ehhez képest szerintem sokkal jobb zenék vannak, mint otthon, és nagyon tudnak bulizni a kínaiak, legalábbis azokon a helyeken, ahol én megfordultam. Ugyanazok a számok mennek, de sok át van mixelve, sokkal jobbak, mint otthon. Másrészt a DJ nagyon jó, egymás után jönnek a kedvenc számaim. A zenén kívül nagyon tetszik még, hogy a DJ mellett vannak énekesek, MC-k akik 1-2 számnál énekelnek, hihetetlen hangulatot csinálnak. A VIP eléggé szokatlan még nekem, minden asztalnál külön pincér áll, akinek csak az a feladata, hogy töltsön a pohárba, ha már kiürült. A mosdóban külön ember van arra, hogy a kéztörlőt osztogassa stb… Félek, nagyon megszokom ezt a jó világot, és otthonbúslakodás lesz, ha nem fognak a szórakozóhelyeken ilyen sokat törődni velem.
A szórakozóhelyen megismerkedtünk a másik qingdaoi egyetem hallgatóival, a legjobb fejek a koreaiak. Egyszerűen hihetetlen arcok… látni kell őket. Egyrészt nagyon félénkek, és bátortalanok… teljesen zavarba jönnek, ha beszélgetést kezdeményezünk, másrészt a tánctudásuk is elég vicces. :) Remélem előbb utóbb feloldódnak. A szobatársam szerint úgy néznek ki, mint a pici mókusok… szerintem Hey Arnoldos fejük van. Régen volt egy ilyen mese, amit nagyon szerettem kiskoromban. A koreai srácok pont úgy néznek ki, mint a mesefigurák… imádnivalók.
Szombaton elmentünk várost nézni és keresni valami plázát, ahol tudunk majd őszi és téli ruhákat vásárolni. A tengerpart közelében találtunk egy nagyon nagy bevásárlóközpontot. Qingdaonak teljesen más arcát ismertem meg, és újra tudatosult benne, hogy milyen jó várost, helyet választottam magamnak a pályázásnál. A város azon részén gyönyörű épületek vannak és tisztaság. Sehol egy szemét, egy köpködő kínai. Elmentünk arra helyre is, ahol az olimpiai játékoknak a vizes részét tartották…. a sok zászló között megtaláltuk a magyar zászlót is, nagy örömünkre. Sajnos túl sok fotót nem tudtam készíteni, mert besötétedett. Egyébként itt Kínában már 5 körül olyan sötét van, mint otthon este 9-kor.
Végre kezdem úgy érezni, hogy otthon érzem magam ebben a városban, és szeretek itt lenni. A japán étterem megoldotta a kaja problémát is, legalábbis addig, amíg meg nem unjuk Dórival.
A suli bár nagyon nehéz, de az új csoport sokkal jobb választás lesz, mint az előző. A könyveimet is kicserélték, tehát ha jobban leszek, belevethetem magam a tanulásba. Addig is szurkoljatok, hogy minél hamarabb meggyógyuljak :)
