Az elmúlt pár nap nagyon szörnyű volt, mivel nem is emlékszem, mikor voltam utoljára ilyen beteg, lázas, mint ezen a héten. Eléggé megijedtem, mivel kedd reggelre nagyon belázasodtam, rázott a hideg és egész nap akárhány lázcsillapítót vettem be, nem lettem jobban, sőt inkább rosszabbul. Egyszóval nemhogy suliba nem mentem, de még az ágyból se nagyon bírtam kimászni… Amennyire csak bírtam begyógyszereztem magam és imádkoztam, hogy jobban legyek. Bár a kórház ahol múlt héten jártam nagyon bizalomgerjesztő volt, nem igazán örültem volna, ha végül orvoshoz kellett volna menni. Egyrészt kész tortúra lett volna elmagyarázni mi a bajom, nemhogy megérteni, hogy mit kérdeznek tőlem, vagy épp mit tanácsolnak. Másrészt ösztöndíjas diákként kapok tb-t, de sajnos ezt még az egyetem nem intézte el, hetekbe telhet mire lesz belőle valami. Tehát perkálni is kellett volna rendesen. A sok imának hála, másnap reggelre sokkal jobban lettem, és ma már újra a suliban hallgattam a sok kínai okosságot. :)

Teljesen nem gyógyultam meg, mert még nagyon sokat köhögök. Kínában mindenki mindenhol dohányzik (vágni lehet a füstöt néha még a koliban vagy az egyetemen is), plusz, ha nem fúj a szél, az egyetem környékén is lehet érezni a szmogot, így nem tudom a köhögés valamikor el fog-e múlni. De mindent egybevetve elmondhatom, hogy jobban vagyok. :)

Az internet mostanában nagyon lassú a koliban, ezért az alapvető dolgokat sem tudom megnyitni, nemhogy a Facebookot. Ha bárki beszélni szeretne velem, akkor inkább a mélcímemre, Google talk-on vagy Viberen keresztül írjon, vagy hívjon. A VPN-re is előfizettem, de valaki ellopta az accountomat:( Kaptam már újat, de amíg vírusos a gépem, nem nagyon merem újra használni. :( :( :( Azért, hogy még bonyolultabb legyen az élet, vírusirtót is frissíteni kellene a laptopomon. Amíg nem lesz gyorsabb a net, addig az is várat magára… Most csak a telós netet tudom „normálisan” kihasználni. Juhéééé!

Tegnap megkaptam az orvosi papírokat a vérvizsgálatról, ezért jövő hét kedden mehetek a rendőrségre elintézni az új vízumot. Remélem, nem kell majd túl sokat fizetni. Furcsa mód a külföldi diákoknak fenntartott központban nem tudták megmondani a pontos összeget. Jó lenne, ha hamar visszakapnánk az útlevelet, mert akkor esetleg a szeptemberi szünetre még be tudnánk tervezni egy kirándulást is. Kínában a vonatozás nem olyan egyszerű, mint otthon, de annál biztonságosabb és gyorsabb is. Mikor Pekingből jöttünk Qingdaoba, három helyen is ellenőriztek minket és az útlevelet is elkérték. Alapból a pályaudvar benti részére is csak úgy tud az ember bejutni, ha átvilágítják és van érvényes, előre megvásárolt vonatjegye. Miután megvolt a biztonsági ellenőrzés, a vágányokhoz is csak azután lehet lejutni, ha ellenőrizték a jegyet és az útlevelet. Majd a vonaton megint volt egy jegy és okmány ellenőrzés.

 A kórházba menet végre kipróbáltuk a kínai tömegközlekedést is. Eddig mindenhova vagy vittek minket a kínaiak, vagy taxival mentünk. Itt a taxi nagyon olcsó, főleg, hogy minket még soha senki nem vágott át. Kb. egy utat 9-14 yuanből megúsztunk, ami max. 500 Ft-t tesz ki. A busz sokkal olcsóbb, csak 1 yuan, cserébe csúcsidőben jó zsúfolt és természetesen szagos. :) Nem kell előre buszjegyet venni, hanem perselybe kell dobni a pénzt. Az első ajtónál lehet csak felszállni, mivel a sofőr mellett van egy ezüst színű, perselyhez hasonló fémdoboz (nagy smileval az oldalán), amibe az 1 yuant kell dobálni :) Ha bérlete van az embernek, akkor a persely oldalánál lehet érvényesíteni. Természetesen a sofőr árgus szemekkel figyeli a csalókat. További tipikus megoldása, jellegzetessége a kínai közlekedésnek, hogy itt a buszok nem nagyon állnak be a buszmegállóba, külön sáv sincs nekik. Csak gyorsan megáll a busz a megállóknál, az emberek felfutnak a buszra és már indul is :) Semmi várakozás! A buszozásnál néha tartottam attól, hogy a kisgyerekek odapiszkolnak valamelyik ülésre, szerencsére még nem láttam ilyet sehol. Kínában a kisgyerekeknél nem használnak pelenkát, egyszerűen csak ki van vágva a nadrág az aktuális résznél…  ergo bármikor, bárhol érhet meglepetés.

A suli talán már kezd kicsit érthetőbb lenni. Még mindig van, ami nem teljesen világos, de legalább kezd oldódni a köd a fejemben. Egyébként nagyon sok a házi feladat, majdnem minden órán írunk dolgozatot, illetve fogalmazást kell beadni. Bár az egész délutánom szabad, de mégsem elég arra, hogy megírjam a házit, valamint az új szavakat, nyelvtant is felfogjam, megtanuljam… Eléggé parázok, hogy mi lesz velem a vizsgáknál :(

Az új osztály elég vegyes. Természetesen itt is a koreaiak vannak a legtöbben. Alapvetően kedvesek, de leginkább csak egymással beszélgetnek. Vannak amerikaiak, oroszok, németek, kazahsztániak, kolumbiaiak, japánok is vegyesen. Életkort tekintve is elég vegyes. A legtöbben 19-21 évesek, de van olyan osztálytársam az USA-ból, aki családostól költözött ide, hogy kínaiul tanuljon. Ugyanígy vannak koreaiak is, akiknél az egész család a suliban tanul (apa, anya, gyerekek kínai szakon vannak, külön csoportokban.) Meglepően sokan tudják, hol van Magyarország, vagy csak lelkesen bólogatnak. Az egyik tanárnő minden órán elmondja, hogy élete egyik legszebb kirándulása Budapesten volt, jól meg is jegyzett magának a csoportban…

A házi feladat és a szótanulás mellett, még előre kell tanulni a következő órai anyagot. Mindenki előre tanul, a tanárok is elvárják, tehát az első héten eléggé meglepődtem, amikor azzal szembesültem, hogy mindenki kívülről fújja az olvasmányokat.

A japán étterem, amire rákattantunk egyre népszerűbb lett a külföldiek körben. Eddig csak Dórival ketten jártunk oda ebédelni és vacsizni. Múlt héten eljött velünk Mari, egy costa ricai lány (az eredeti nevét nem bírom megjegyezni, olyan hosszú), neki is rögtön megtetszett és ő is sokszor velünk jön. Ő egy tipikus, temperamentumos, pörgős, nagyszájú latin csajszi, aki szinte mindenkit ismer, illetve őt is ismeri mindenki. Nagyon jó fej. Ha vele vagyok, mindig szakadok a nevetéstől, úgy tud mesélni. A lényeg, hogy ő kb. mindenkinek elújságolta, hogy milyen jó kaja van kedvenc helyünkön…. Tegnap, amikor mentünk ebédelni már szinte csak külföldiek voltak… „Mari ismerősei” Az étterem vezetője már igazán adhatna nekünk valami kedvezményt vagy kupont, annyi embert vittünk oda… felfuttatjuk az éttermét. :)