Pénteken helyre állt a rend a koliban, tehát van internet! El sem tudom mondani, mennyire megnyugtató. Egy napon szakadt meg a net kapcsolat, lopták el a VPN accountomat és lett vírusos a gépem, az internet hiánya miatt teljesen tehetetlen voltam, ami eléggé irritáló volt. Próbálom nem beleélni magam a jólétbe, mert „Kínában bármi megtörténhet, itt semmin nem szabad meglepődni”. Ezt szokunk magunkban ismételgetni Dórival, ha bármi furcsát, undorítót, különöset észlelünk a „szürke kínai hétköznapjainkon”. Már három hete vagyok itt, de még mindig érnek meglepetések és történnek vicces storyk… Kínát megunni nem lehet, lehet épp ezért szeretek itt lenni. (Erről jut eszembe, hogy mindennek jól hangzó neveket adunk pl. „qingdaoi köd” csak jobban hangzik így, mintha délutánonként az utcán sétálva a szmogot emlegetnénk.)
A hétvége nagyjából tanulással telt. Persze péntek estére megint besikerült egy jó kis buli, a kedvenc helyünkön a Muse-ban:
Az este elég lightos volt, hiszen a tanulásra akartuk a fő hangsúlyt fektetni a hétvégén. A buli előtt egy kínai sráccal találkoztunk volna kínai tanulás érdekében, akit egy előző buliból ismertünk meg… sajnos a találkozó nem valósult meg, igazából indokot nem is tudok rá mondani. Talán a kulturális különbségből adódó félreértések miatt. A kínaiak, vagy lehet inkább az összes ázsiaira mondható, hogy máshogy forog az agyuk, máshogy gondolkodnak, mint mi. Ami nekünk tök egyértelmű, pl. egy 3-5 szavas mondat, arra is képesek többször is visszakérdezni, értetlenkedni… ez néha elég idegesítő és sokszor kerülünk félreértésbe. Végül a Muse-ban a többi külföldi vendéggel iszogattunk a szokásos VIP szobában. Ezen az estén nem volt akkora party hangulat, de nem is bánom.
Ettől függetlenül a helyi arcok alakítottak, az egyik kínai fazon külön táncot is lejtett nekünk:
Mikor Dórival mi is csatlakoztunk a színpadon táncolókhoz, a táncos lábú barátunk, csingi Michael Flatley próbált Dórinál bevágódni. Tipikusan egy kis tánc, egy kis beszélgetés… „Sajnos” csingi barátunk putonghuája cseppet érthetetlen volt, ezért Dóri nem értette mit hadovál, így megúsztuk 1-1 névjeggyel. :D
Szerencsére a buliban ott volt Kevin és egy haverja, akikkel értelmesen lehet beszélgetni. Kevint a koliból ismerjük Ryan mellett ő a másik „segítőnk”, aki már sokszor megmentett minket 1-2 „对不起,我听不懂” (Elnézést, nem értem mit beszél!) szituációban. Sőt, haza fele a taxiban derült fény a koliban elfekvő kenyérre és vajra. Kevin jóvoltából az éjszakát egy jó kis vajas kenyérrel zártuk. Nem gondoltam volna, hogy egy szelet vajas kenyérnek így fogok valaha is örülni. Itt (legalábbis a környéken) jó kenyeret elég ritkán és drágán lehet venni, azért a pénzért már egy étteremben meg lehet kajálni, a vaj áráról és minőségéről nem is beszélve.
A hétvége többi része tanulással, takarítással és mosással történt...
Apropó mosás… A koliban (kínai számozással 6 emeletes épület) csak 2 mosógép van, ezért kitartóan sorba kell állni, ha mosni akar az ember. Először elég ijesztő volt a mosás gondolata, mert a mosógépünk egy felültöltős, koszos, rozoga kis retró darab, egyenesen az ’50-es évekből (nem lehet rajta beállítani hőfokot, programot, nincs külön rész a mosószernek, öblítőnek stb.). Jelentem már többször mostam és nincs miért panaszkodnom. A mosástól már csak a ruhaszárítás jobb. A koliban szerencsére modernebb megoldást alkalmaznak, mint a környéken élő kínaiak (az utcára kihúzott köteleken szárítják a frissen mosott ruhákat), mivel nálunk minden szoba ablakából egy 3 soros kis szárító nyúlik ki. Ez nagyon praktikus megoldás, azonban igen kockázatos is. A szobák ablaka alatt ugyanis kész szemét domb van, mocsokkal, kóbor kutyákkal körítve.
Szombaton meg is történt az, amin eddig képzeletben csak „mosolyogtam”. Mosás után az ablakban nézelődtem, amikor szomorúan konstatáltam, hogy az egyik felsőmet lefújta a szél és a szemétdomb kellős közepén landolt. Amikor lenéztem, pont az egyik nem túl bizalomgerjesztő kóbor kutya sétálgatott rajta. Az épületnek azon része a sok csatorna, szemét miatt nem túl könnyen megközelíthető, de megpróbálkoztam visszaszerezni a felsőt. Nem elég, hogy magas sarkúban kellett bukdácsolnom a sok szemét, dudva és csatorna között, miközben a szomszédos kínai koliból kíváncsian bámészkodtak, még a kóbor kutyák is csúnyán ugattak és vicsorogtak rám… Szerencsére a kutyák felfogták, hogy ki az erősebb, és farkukat behúzva elsomfordáltak a felsőm közeléből. Eléggé paráztam a kutyák miatt, mivel nem jött volna jól a betegség után még egy kutyaharapás is.
Íme a kilátás a szobából a kínaiak kolijára, illetve a szemétdomb:
Az egyetemen a hét végére kialakultak a végleges csoportok és a tanmenet is. A csoportunkba sokan jöttek át könnyebb csoportokból a hét elején, de a hét végére sokan visszamondták. Végül a 25 fős csoportból 15-20-an maradtunk csak. Minden órán minden tárgyból van valami számon kérés. Három tantárgyam van csak. Szöveghallgatás, olvasás és beszéd. Minden órán van szódiktálás, amikor a tanár az előző órán vett szavakat diktálja és írásjeggyel kell leírni. Ezen kívül beszédórára mindig meg kell kívülről tanulni az olvasmány szövegét, olvasás órára fogalmazásokat kell beadni, a hallgatáson pedig párbeszédeket kell leírnunk hallás után, plusz a szokásos munkafüzeti feladatok. Eléggé egyszerűnek hangzik, de annyi az új szó+írásjegy, hogy azért meg kell vele küzdenem rendesen.
Éppen most kezdek belerázódni az iskolásdiba, azonban szerdától indul az Ősz közép ünnep. Ehetünk sok holdsütit!!! :) :) Csütörtöktől 4 nap pihi...
