Úgy érzem, hogy itt az ideje, hogy egy rövidebb beszámolót adjak a „szürke”, egyre hidegebb hétköznapokról:

 Hétfőn itt is beköszöntött az ősz. Ez idáig szandálban és toppban mentünk suliba és a városba császkálni, 20 °C körül mozgott a hőmérséklet. Esni nem nagyon esett (nagyjából négyszer, de lehet sokat mondok).  Este egyik percről a másikra lement a hőmérséklet és vastag kabátot kellett vennem… Lehet, hogy nem is lesz igazi ősz… a nyár után ilyen éles váltással jön az tél???

 Lassan el kell kezdeni készülődni a télre, ami több szempontból is lényegesebb, mint otthon. A már több éve itt élő kolisoktól hallottuk, hogy bár Qingdaoban nem szokott esnia hó, eléggé szeles és hideg a tél. „Fűtés” (ha már annak lehet nevezni és fogunk belőle valamit is érezni) lesz a koliban, de állítólag nem árt a légkondit is fűtésre állítani.

 Egyrészt a suliban és a koliban a szigetelés igencsak hiányos, ha egyáltalán van bármi szigetelés is. A koliban a folyosókon ugyan zárva van az ablak (nincs rajtuk kilincs, tologatással lehet kinyitni/becsukni… a bizalmamat már itt elvesztette), de úgy süvít a szél, mintha a szabad ég alatt lennénk. A szobaajtó valamelyest megvéd a folyosón uralkodó fagyhaláltól, azonban az ajtónk feletti kis ablakot szintén nem lehet bezárni, nincs rajta kilincs és huzat miatt állandóan ki-be csapódik… nagyon kellemes… A szobaablakról csak annyit, hogy egész nap zárva van, mégis Dóri naponta többször megkérdezi „Nyitva van az ablak???”… Igen, kicsit befúj a szél. Tehát télre 1-2 plusz ágyneműt be kell majd szereznünk. Légkondis szobát nem kaptunk és már nem is fogunk. Igazából annyira már nem is érdekel. Megszerettük ezt a szobát, a telet meg majd átvészeljük valahogy.

 A hideg közeledtével egyre égetőbb a ruhavásárlás kérdése is… Alapból kevés ruhát tudtam csak elhozni, vegyesen nyári és táli ruhákat… Téliből kevesebbet. Eddig is kellemetlen volt, hogy a rossz mosógépek miatt azokat ruháimat hoztam el Kínába, amiket inkább otthon hordtam, vagy csak rohangálni a városban, de a hideg miatt tényleg kevésnek bizonyul. Olyan kevés ruha fért a bőröndbe, hogy amit otthon dolgozni nem szívesen vettem volna fel és koliban tanulós ruhának szántam eredetileg, most azt hordom a suliban, a városban, a bulikban és akár alváshoz is. :D

 De még mindig jobban öltözködöm mint az ázsiai osztálytársaim… Úgy látom, az ázsiai lányok nem sok divatlapot láthattak, vagy egyszerűen amikor a stílusérzéket osztogatták, nem álltak sorba. A koreaiak például melegítőben jönnek suliba, össze nem illő színű ruhákban, vagy pont, hogy egy színt és árnyalatot viselnek és összeolvad az öltözékük… Olyan lógós, több számmal nagyobb pólóban és pulcsiban vannak órán és a bulikban is, amit én kb. otthon arra vennék fel, hogy kivigyem a szemetet. Emellett a koreaiak baseballsapkát is előszeretettel hordanak és az órán nem veszik le… Pl. az egyik nagyon aranyos és kedves koreai osztálytársnőm is folyamatosan sapkában ül az órán, pedig már elmúlt 40 éves, tehát elvárná az ember, hogy tudja mit illik és mit nem. Kínában, Ázsiában ez nem számít illetlen dolognak.

 A hideg miatt beszereztem az első kínai kulacsomat és zöld teát. :) 

 Kínában ezeken a teás kulacsoknak nagy hagyományuk van, szinte mindenkinél látni, tanároknál és diákoknál egyaránt. A suliban van forralt víz, úgyhogy akárhányszor készíthetünk magunknak teát, csak egy kulacsot és teát kell vinni. Úgy mint esernyőből/napernyőből a kulacsokból is hatalmas választék van, tehet venni mindenféle színben, mintával, üvegből, műanyagból vagy fémből készült szűrős kulacsot.

 Most hirtelen ennyi jutott az eszembe, a suliról legközelebb írok. Sajnos vagy nem sajnos, a suli eléggé leterhel, minden órán írunk kisebb dogákat, rengeteg a házi és a megtanulandó új szó. Múlthéten és ezen a héten is volt az eddig tanultakból vizsga, ezért nincs túl sok időm a blogolásra…