Hihetetlen, de egy éve még nem gondoltam volna, hogy tényleg megvalósítom az álmom és eljutok Kínában. Nagyon jó érzés, hogy most már a koliban ülve arról írhatok, hogyan telt a Kínában töltött első két hónap. :)

 Köszönhetően a sulinak (ha őszinte akarok lenni a hétvégi buliknak), egyre több az ismerős és egyre jobban kovácsolódik össze az egész kolis társaság. Mindenki kedves, mosolygós ezért panaszkodni nem lehet. Persze a koliban is megvan a tipikus ázsiai vonulat, akikkel pl. a fürdőszoba és WC használatkor (higiénia) meggyűlik a bajunk. A kínaiak nem használják olyan sokat a fürdőszobát, mint mi magyarok (sőt, a koliban Dórival mi vagyunk a legtöbbet a fürdőben, más országban a fürdés nem akkora divat :D), ennek ellenére botrányos körülményeket hagynak maguk után. Szerencsére a többi cserediák annyira jó fej, hogy kárpótolnak. Az ázsiaiak közül leginkább a kínaiak, akikre panaszkodni lehet. Pl.: a lányok hihetetlenül gyerekesek, hisztisek és hangosak. A kollégiumunk mögött a kínai diákok kolija van, ahonnan esténként több óra hosszan keresztül azt hallgathatjuk, hogyan visítoznak a kínai lányok. Leginkább a cigányokhoz lehetne őket hasonlítani. Sokszor nem tudnak viselkedni, ha nem tetszik nekik valami modortalanok, hisztiznek és csapkodnak. Az öltözködésükről meg inkább nem is beszélek… Annyi mindent tudnék írni, hogy az ázsiaiak/kínaiak jellemzésére egy külön bejegyzést fogok szentelni. A hétköznapok már jól kialakultak a suliban és a koliban is, megszoktam az itteni környezetet és már otthonosan tudok mozogni bárhol, bármikor.

 A koliban a mi folyosónk felhozatala elég vegyes. Vannak mongolok, afrikaiak, oroszok és kínaiak, németek, dél-amerikaiak stb. Az jobb oldali szomszédunk egy mongol srác, eléggé partyarcnak érzi magát, mivel folyamatosan bömbölteti a zenéjét és hétvégente elég hangos társaság szokott nála lenni… Haragudni nem lehet rá, mert igencsak jó zenéket hallgat, másrészt ő is elviseli, hogy néha hajnalig, másnap délelőttig tartó mulatság van nálunk, vagy hétköznapokon késő éjszakáig Dórival hangosan nevetgélünk a szobánkban. Sajnos a másik szomszédunkról annyira nem mondható el a tolerancia… ő többször átkopog hozzánk, hogy fejezzük be a vihogást stb. Állítólag kínai, elég csendes… nekünk nincs vele problémánk … csak neki velünk.  De a jó szomszédi viszonyok megtartása végett próbáljuk visszafogni a hangunkat!!!

 Toleranciáról jut eszemben, hogy felettünk kettő emelettel (ahol Áron lakik), az egyik kínai diák a kutyáját is hozta magával… tehát háziállatunk is van a koliban. Alapvetően nagyon cuki kutya, csak sokat ugat. Néha inkább hasonlít egy denevérre a hangja, mint kutyára, ezért én csak "Denevérnek" hívom. Számomra nem sok vizet zavar, csak az éjféli vonyítása szokott feltűnni a már csendesedő koliban. Szerencsére a gazdája srác, ezért a kutya a férfi fürdőben boldogítja a kolisokat kényes bajos dolgaival … Elég vicces lehet, ha megy az ember tusolni és a zuhanyfülkében egy kutyus pislog rá. Ezekről Áron mesélni tudna…

Néhány szó a suliról:

 Végre kialakult az osztály végleges felállása és kezd összekovácsolódni a társaság. Jelenleg kb. 25 fős az osztály, kb. 6 nem ázsiai (orosz, ukrán, spanyol és Én, egyedüli magyar, bár sokak szerint orosznak is elmennék), a többi ázsiai szekció (koreai, indiai, japán, kazah,). Szerintem minden nemzetből a legnormálisabb diákok kerültek az én osztályomba, mert a sztereotípiák a koreaiakról, oroszokról (tőlük tartottam) nem igazak rájuk. Alapvetően mindenki kedves és közvetlen, mindenki nyitott az ismerkedésre. A koreaiak tudnak legjobban kínaiul, ők sokszor „alszanak” órán, míg mi waiguorenek megfeszülve hallgatunk minden egyes szót. A koreai lányok sem annyira idétlenek, mint amilyennek elképzeltem őket, lehet velük beszélgetni, nevetni. Vannak az osztályban idősebbek is 35-60 év közöttiek, szerencsére jól beilleszkedtek, ők inkább a gondoskodós fajták, akik mindig hoznak valami rágcsálnivalót a suliba.

 Sőt a legjobb sulis barátnőm is egy koreai lány 金柱延/ Jin Zhu Yan. 20 éves, a 22 éves nővérével jött Qingdaoba, hogy kínaiul tanuljanak. Dél-Koreában nagyon drága a felső oktatás ezért sok koreai család dönt úgy, hogy gyermekeiket Kínába küldik tovább tanulni. Ahhoz, hogy egyetemre járhassanak Kínában természetesen jó kínai nyelvtudás/HSK nyelvvizsga szükséges, tehát ezért vannak ők is itt. Jin Zhu Yan a legaranyosabb, cukibb lány, akit valaha ismertem. Otthon úgy gondoltam, hogy biztos aranyos kínai barátnőim lesznek… ehelyett lett egy koreai. Nagyon kedvelem, mert nagyon különbözik a többi vihogó, csitri osztálytársnőmtől. Tipikus ártatlan kislány, aki mindig minden új dologra (olyan tipikus koreai módon) rácsodálkozik, próbál minta tanuló lenni. Egyszerűen hihetetlenül cuki és aranyos! Imádom, ahogy próbálja kimondani a magyar nevem, és próbálkozik a magyar szavak elsajátításával. Ha nem jut eszébe valami kínaiul, már magyarul szokta mondani: „Micsoda? Micsoda?”  :) Szerencsémre nem tud angolul, így ha vele beszélgetek, akkor rá vagyok szorítva a kínai nyelvre. Így amellett, hogy imádok vele lógni, még a kínait is tudom gyakorolni. :) Sokat járunk együtt ebédelni hétköznapokon, ahova Dóri és Áron is csatlakozni szokott… valamint szerdánként taijira is együtt megyünk. Taiji után tegnap még futni is eljött velem a nővérével a velünk szemben lévő egyetem pályájára. Nagyon megkedveltem őket, sokkal kedvesebbek, jól neveltek és ártatlanabbak, mint a többi fiatal huszonéves. :)

 Például az egyik órán az volt a házi feladat, hogy levelet kellett írnunk a honvágyról. JinZhuYan kitalálta, hogy egymásnak írjunk levelet és azt ajándékozzuk egymásnak. Tudniillik Dél-Koreában a barátok levelet ajándékoznak egymásnak. Tegnap kaptam meg a levelét, ami lehet, hogy a legtöbb ember számára semmiség, de nekem nagyon jól esik.

Az első kínai levelem!!! :)

A koreai srácok nagyon viccesek, amellett, hogy nagyon jól megy nekik a kínai, sokat poénkodnak. Nagyon vicces egyéniségek. Az egyik srác elmondása szerint "szerelmes" belém, aminek órán többször hangot is ad. Az órákon kaphatunk bármilyen témát beszélni, Én vagy Magyarország biztos szerepelni fog a mondanivalójában. Persze az osztály és a tanárnők is nagyon jól szórakoznak ezen, míg én pirulok. Egyébként, mint a legtöbb srác, ő is nagyon félénk, úgyhogy szerencsére megmarad plátói szerelemnek. Pl. múlt héten hallottam, ahogy fél órán keresztül beszélte a többi koreai haverjával, hogy vajon igazi-e a szempillám. Nagy nehezen összeszedte magát és odajött megkérdezni. Miután válaszoltam neki, hogy „真的!”(Zhende=igazi) Boldogan ment vissza a haverjaihoz és hangosan csodálkozott az egész koreai branch, egyrészt azon, hogy milyen bátor, hogy odamert hozzám jönni, másrészt, hogy eredeti a szempillám… :D Nagyon jópofák ezek a koreaiak! Hiányozni fognak! :) Néha tényleg általános iskolában érzem magam! :)

 A suli egyébként már jobban megy. Az órákat nagyjából megértem, de azért még vannak fennakadások. Zhu Yan jobban tud nálam kínaiul (mint minden koreai), ezért ha valami nem tiszta tud nekem segíteni, de próbálok mindent önállóan megoldani. Az eredményeim eddig elég vegyesek, nagyon sok tesztet írunk és nagyon sok a házi is.

 Múlt héten volt egy vizsga olvasás órán az eddig tanult összes anyagból. Eléggé lehetetlen küldetésnek éreztem, próbáltam rá minél többet tanulni. Az eredmény hihetetlen: 97% lett. A 3. legjobb dolgozat az enyém lett. Amikor a tanárnő felolvasta a 3 legjobb dolgozat gazdájának nevét, azt hittem, csak viccel… Szóval nagy volt a boldogság, hogy ilyen jól sikerült a kis vizsga.  Nekem egyébként a tingli/hallásértés óra a legnehezebb. November első hetében elő-vizsgák lesznek minden tárgyból, és a hallásértéstől tartok a legjobban. Sajnos az órán számonkért dolgok egyáltalán nincsenek összhangban azzal, amit a dolgozatban elvár tőlünk a tanárnő… :( Arról nem is beszélve, hogy pl. pont a hallásértés tanárnő kiejtése annyira érthetetlen számomra, hogy sokszor nem is értem miről van szó órán!

  Most ennyit tudok írni. Sajnos a suli mellett nagyon sok egyéb teendő van. Pl. most rohannom kell fodrászhoz, utána vásárolni téli cuccokat (egyre jobban süvít be a szél a szobánk ablakán, reggelente nagyon hideg van) Este pedig egy kínai srác szülinapi bulijára vagyunk hivatalosak. Tök jó, mert a srác az előtte tartandó vacsira is meghívott engem és Dórit... pedig ide csak a szűk baráti kör mehet. Nagyon jól esik, hogy 2 hónap után már a szűk baráti körbe sorol minket. :)

 Egyébként a héten nagyon elfoglalt voltam. Suli után voltam taijin, kínai kickboxon, basszus gitározni "tanultam", futni stb... tehát ha éppen nem a kínai szavakat memorizálom, akkor valahol a városban vagyok. Megfogadom, hogy nem megyek sehova a hétvégén! Csak alvás és kínai tanulás lesz, és nem utolsó sorban bepótolom a blogból eddig kimaradt érdekes történéseket. :)