Ha valaki egy másik országba utazik, elsősorban a kulturális ellentétekre próbál felkészülni, a mindennapi életében előforduló, külföldi számára különös szokásokra, hagyományokra. Azonban az idegen szokások megértése és elsajátítása mellett nem szabad megfeledkezni arról, hogy más magatartási „normák” szerint viselkednek az adott ország emberei. Magyar, európai ember számára az ázsiaiak attitűdje, erkölcse igencsak furcsának, esetenként példátlannak tűnhet.

 Természetesen az ázsiaiakat sem lehet egy kalap alá venni, általánosítani. A viselkedésük alapján külön csoportba tenném például a kínaiakat, koreaiakat és a japánokat. Természetesen ezzel az állítással nem akarok minden koreait vagy japánt beskatulyázni, de 1-1 jellemvonás azért majdnem mindegyikükre igaz lehet.

  A koreaiakat egyre jobban kezdem kiismerni. A suliban belőlük vannak a legtöbb, például az én osztályomban is kb. 10-12 koreai van. Az első szembetűnő különbség a kínaiakhoz képest, hogy európai szemmel nézve sokkal igényesebbek (legalábbis annak akarnak tűnni). A kínai kaját sokan nem szeretik, több osztálytársam panaszkodott, hogy nem hajlandó megenni a kínai kaját, mivel vagy túl fűszeres, vagy nem a leghigiénikusabb konyhában készülnek. Inkább bevásárolnak és a koliban főznek maguknak jól bevált koreai vacsit, ebédet. Továbbá nem hajlandóak a kínai mosógépben mosni a ruháikat, kézmosás nélkül nem esznek meg semmit stb.

 A szimpatikus tulajdonságaik mellett azonban vannak számomra zavaró szokásaik is. Ilyen például a zsebkendő esete, melyet ők egyszerűen gusztustalannak és tisztátalannak tartanak, hiszen nem értik, hogy valaki hogyan képes az orrából származó váladékot a zsebében hordani. A zsebkendőhasználat helyett így ők a szipogást és köpködést támogatják. (Egyébként ez a zsebkendő (nem)használat az összes ázsiaira jellemző!!!) Első hetekben elég nehéz volt visszafognom magam az osztályban, hogy ne vágjam a 100-as zsepit az órákon át szipogó ázsiai osztálytársaimhoz. A szipogástól otthon mindig kirázott a hideg, de itt már megszoktam. Sőt itt én számítok bunkónak és undorítónak, amikor órán előveszem a zsebkendőt…

 Továbbá a nálunk illetlenségnek számító csámcsogás az étkezésnél Koreában bevett szokás, ahogy elvárás a jó hangos böfögés is. Szerencsére a kicsi koreai barátnőim eléggé jól neveltek ahhoz, hogy amikor együtt vagyunk nem köpködnek, nem csámcsognak. Múltkor Zhu Yan meg volt fázva, láttam ahogy előlem elbújva próbált köpni… persze meglátott és jól zavarba is jött. :D Dóri osztálytársa Shin ( 15 éves kislány), már nem ennyire felvilágosult, aminek köszönhetően Áron rendesen ki is borult az utolsó ebédnél... Hiába tudjuk, hogy a csámcsogás a jó étel dicsérete, Áron fülei még nem szoktak hozzá ezekhez a hangokhoz.

Ebéd suli után a japánoknál: Dóri, Én, Jin Zhu Yan és a nővére:

   A legkirívóbb viselkedésük azonban a kínaiaknak van, azon belül is a nőknek. A legvisszataszítóbb énjük akkor jön elő, amikor „szerelmesek”, részegek vagy ha a két jelenség egyszerre jelentkezik. Szánalmasan féltékenyek tudnak lenni jelentéktelen apróságoknál is, vérszomjas tekintettel figyelmeztetik az „ellenfelet”, hogy jobb ha távol tartja magát a kiszemelt áldozattal. Ha kicsit ittasak, akkor pedig szemérmetlenül, zavarba esés nélkül próbálják felhívni magukra a figyelmet. Például van egy ismerős kínai srác Dominic, aki kínai szemmel nézve igencsak jóképű, jól öltözködik, modell munkákat is szokott vállalni. Persze az ázsiai lányok bomlanak érte, nem is akárhogy… Egyik buli után Dórival, Dominic-kel és még egy másik ismerőssel elmentünk vacsizni egy kínai étterembe. Tök jól éreztük magunkat addig, míg egy kínai leányzó annyira fel nem pörgette magát Dominic láttán, hogy meghívás nélkül odaült az asztalunkhoz és egész végig nyávogott, csacsogott stb. Amikor a másik srác Michael próbálta éreztetni a leányzóval, hogy nem igazán kellemes a visítozását hallgatni, még neki állt feljebb és még vadabbul játszotta az agyát. De ez a rámenősség, tolakodó viselkedésmód nem csak rá igaz, hanem minden kínai lányra... 

 A kínai nők és férfiak viselkedéséről többet lehet olvasni Dóri blogjában: http://dorivskina.wordpress.com/  Érdemes elolvasni, mély belátást enged abba, hogyan is borítanak ki a kínai nők minket és a józan ésszel gondolkodó srácokat …

 Az elmúlt 2 hónapban annyi szokást átvettem a kínaiaktól, hogy lassan teljesen beleolvadok a helyi társadalomba. A végén talán én is leszokok a zsepihasználatról és a többi európai szokásról... ???  Erre jó példa, hogy múlt héten egy ausztrál ismerősöm kávézójában töltöttem a délutánt, amikor kérdezte, hogy mit kérek inni, gondolkodás nélkül vágtam rá, hogy "热水!" vagyis forró vizet. Erre ő:  Miért mindig csak forró vizet isztok a Dórival, olyanok vagytok mint a kínaiak!!! :D Más külföldi vendég üdítőt vagy gyümölcslevet kér... :D

(Tudni kell, hogy Kínában nem lehet csap vizet inni, ezért eddig mindig ásványvizet vettem. A kínaiak pedig forralt vizet isznak. Pár hete már nagyon untam az ásványvízzel való cipekedést, ezért a földszinten található nagy vízforraló tartályból iszom a forró vizet vagy a zöld teát)