Jövő héten, azaz november első hetében lesz az egyetemen az elő-vizsgaidőszak. Juhhééé… Igazából nem tudom, mi erre a legjobb kifejezés magyarul, de a lényeg, hogy alapvetően a félév végi minősítésünknél három dolgot vesznek figyelembe a tanáraink: 1. órai munka, 2. a félévközi vizsgák eredményei (nov. első hetében) 3. félév végi vizsgák eredményei (január 2-4-ig). Azért alapvetően, mert az első héten ez lett meghirdetve, azonban különböző csoportok-tanárok lévén minden osztályban mások a „szokások”. Pl.: van olyan osztály, ahol év közben nincs is különösebb számonkérés, házi feladat, szódolgozat, témazáró, ami az órai munka mellett/helyett beleszámítana az év végi jegybe. Van olyan osztály, ahol nincs is félévközi vizsga. Mindenhol változó.

A hallottak alapján én kifogtam a „legszigorúbb” tanárokat. Nálunk van minden: szódoga, diktálás, házi dolgozatok és házi feladatok tömkelege, kis vizsgák, minden, ami szem szájnak ingere… tehát a tanáraim elvetemülten próbálják a számonkérés minden fajtáját bevetni. Sőt a legkülönbözőbb módokon próbálják meghozni (vagy inkább elvenni???) a kínaiul tudni vágyók bátorságát, kedvét: énekléssel, filmnézéssel stb.

 Vegyük először is a 听力 (hallásértés) órát! Minden nyelv tanulásánál szerintem igen kritikus a hallásértés fejlesztése. Egyrészt nehéz ráállni arra, hogy kihalljuk a szavakat és meg is értsük azokat. Emellett elég agyzsibbasztó és monoton uncsi szövegeket hallgatni… Ez a kínaival sincs másképp!!! Ez az egyik legunalmasabb óra a suliban.... Olyannyira, hogy amikor ez az óra kezdődik, a diákok úgy menekülnek a teremből, mint a patkányok a süllyedő hajóról. Ez még nem is lenne annyira riasztó tényező számomra, mert becsületesen végigülök minden órát. Az igazi kihívás ott kezdődik, hogy a tanárnő szörnyen halkan és zárt szájjal beszél, a kiejtése is elég érdekes, ezért mindig előre félek, ha engem készül felszólítani. Ha éppen nem a magnóról hallgatunk valamit, akkor az ő mondanivalójának megfejtésével szenvedek. Az óráján még mindig rám tör a „Te jó ééég! Mit keresek én itt!!!” érzés.

  Ez az érzést tetőzi azzal a tanárnő, hogy minden óra végén diktál egy kisebb szöveget, amit egyszeri hallás után le kell írni majd beadni. „Szerencsére” ez is beleszámít majd a jegyünkbe, miért is ne… :S Ennél a diktálásnál valahogy mindig megerőlteti magát, így egészen érthető, kihallható mi a szöveg lényege. Alapvetően mindig jól sikerülne, ha az orosz osztálytársam minden egyes mondatnál nem fordulna hátra és kérdezgetne, hogy „What, what, what???”  Én meg éppen, hogy erősen próbálom a tanárnő minden egyes szavát bevésni a reggelente még igencsak kómás fejembe, hogy le tudjam írni. Persze a leányzó mindig kizökkent és elfelejtem a mondat felét. Nagyon szívesen segítek neki! (Tök jó érzés, hogy van, akinél már jobban tudom, miről van szó órán :D) De néha már feszegeti a pofon ládámat. Az egy dolog, hogy sokszor nincs képben mi a házi, mikor és miből lesz a számonkérés, de amikor már én is miatta maradok le a lényegről...grrr... Alapvetően tök jó fej csaj, tök jól lehet vele nevetgélni, szóval nem szeretnék vele rossz kapcsolatot. Remélem, lassan észreveszi magát!

  Visszatérve az órára, a csodálatos feladatok mellett a tanárnőnek az egyik témazáró alkalmával az a fantasztikus ötlete támadt, hogy a hallásértés felmérésére az lenne a legjobb módszer, ha mi magunk tanulnánk meg és olvasnánk fel a párbeszédeket és a többiek pedig írásban válaszolnak a kérdésekre. Osztály elé kiáll a szerencsétlen diák, próbál artikulálva (…már amennyire a kínaiban lehet artikulálni :D), hangsúlyokra ügyelve, érthetően kínaiul dadogni, míg az osztály keservesen próbálja megérteni és az ABCD feleletválasztóst jól „betippelni”. Ez a feladat inkább hasonlított egy kamikaze hadművelethez, mint egy sikeres felmérőhöz... Eléggé tragikus kimenetelűnek ígérkezett ez a dolgozat. Sokszor már annak örülnék, ha a kínaiak kiejtését megszoknám, nemhogy az osztálytársaim kiejtését megérteni, és a megértésüket egy dolgozatban tesztelni…  A koreaiak, oroszok, japánok, kazahok képtelenek bizonyos hangok kiejtésére… Bár kínkeservesen próbálnak magukból kipréselni 1-1 „ty”-hez hasonló hangot, különbséget tenni a c,ch,z,zh hangok között, sokkal nehezebb dolguk van mint, pl.: a magyaroknak.  

Nem beszélve arról, hogy a kínaiban igen fontos szerepe van a hangsúlyoknak. Egy szót 4 féle hangsúllyal mondhatunk ki, mind a négy hangsúllyal más jelentést kap! Szerencsére a koreai barátnőmnek az átlagnál jobb a kiejtése, ezért vele nincs sok probléma. Azonban van olyan koreai osztálytársam, akivel ha az első hónapban volt közös feladat, külön tolmács kellett, hogy megértsem, mit akar mondani.. Mára már nagyjából kihallom a „koreai-csingi” kiejtést és elég jól tudok velük társalogni is. :) Ettől függetlenül a koreaiaknak így is szinte hibátlanra sikerült a dolgozat, míg az európai része az osztálynak igencsak alul teljesített...

   A másik nagy ötletelő a 棈读 (olvasás) tanárnő. Ő a rengetek házi és dolgozat mellett még filmet is nézet velünk kínaiul és utána azzal kapcsolatban feleltet minket… mondanom sem kell mennyire lelkes voltam az elején. Örülök, hogy azt felfogom, mi történik órán és mi a nyelvtan, olvasmányok lényege, nemhogy filmeket értsek meg.

  A legelvetemültebb ötlete ezen a héten jött, amikor kiderült, hogy nagy X-Faktor, Megasztár rajongó. Kitalálta ugyanis, hogy mindenkinek meg kell tanulnia egy kínai számot, majd az osztály előtt egy képzeletbeli színpadon duettben kell előadni. Nagy nehezen meggyőztük a tanárnőt, hogy ez a duettes dolog annyira nem oké. Pl. nekem semmi hangom, nem szívesen égettem volna magam az osztály előtt, így legalább kisebb csoportokban közösen égethettük magunkat… Néha tényleg nagyon általános iskolában érzem magam… :) 

 Szintén ez a tanárnő találta ki, hogy ő olyan összetett vizsgát fog nekünk összeállítani, hogy nem jövő héten lesz a többi vizsgával, hanem azután, hogy biztosan készülni tudjunk … :D Milyen rendes!!!

  Próbálok jól felkészülni… Olyannyira, hogy elérkezett az első nem bulizós, koliban tanulós hétvége… Erősek voltunk Dórival! Mindenféle invitálásnak nemet mondva kitartóan görnyedünk a kínai könyvünk felett és Snickers-t majszolva memorizáljuk csingi szavak tömkelegét. Azt reméltük csendes, kínaira koncentrálós estéink lesznek, azonban keresztülhúzta a számításunkat a 6. emelet „új lakója” egy nagy fekete hangosan ugató kutya...  reméljük, csak vendégségbe jött!

Ennyit a sulis számonkérésekről, visszatérek a könyveimhez… azaz 努力努力学习!