Amikor otthon erre a kínai évre készülődtem leginkább a tél miatt aggódtam, mivel sok-sok ösztöndíjas diák blogját olvasva fűtéssel és a hideggel mindenkinek egyformán problémái voltak. Mivel Kína nem éppen a fűtési rendszeréről híres, valamint a telet izgalmasabbá tevő karácsonyi hagyományokat is  ignorálja, így attól féltem hogy talán ez lesz az itt tartózkodásom legszürkébb, legfelejthetőbb része. 

A félelmeim kezdtek valósággá válni, amikor beköszöntött a tél, azonban a fűtés sehol nem volt sokáig. Az elmúlt napokban, hetekben annyira lehűlt a levegő, hogy mind a koliban, mind a suliban is teljesen kihűltek a helyiségek, a hőmérséklet 0° és 7°C között mozgott. November közepén érkezett el a várva várt nap, amikor is bekapcsolták a „fűtést”, így a radiátor hőmérséklete jéghidegből átváltott testhőmérsékletűre. A suliban szerencsére van légkondi, így az fűtésre állítva használjuk. Bár sokszor van a teremben kabát rajtam, a suli még elviselhető.

Ez már nem mondható el a koliról… Volt olyan este, hogy 3 pulcsiban feküdtem be a jéghideg ágyba, délután pedig a forró vizes palackot ölelve télikabátban tanultunk Dórival a szobában. Az, hogy a srácok a folyosón téli sapkában közlekednek, már fel sem tűnik… Egyébként a kínaiak is ugyanúgy fáznak, mint mi (talán még jobban), ezért nem értem miért nem költenek többet a fűtésre…

Azonban aggódó, szörnyülködő olvasóknak itt véget is érhet a műsor… mivel Dórival sikeresen feltaláltuk magunkat. Pontosabban éppen minket találtak meg a jótevők (ahogy mi nevezzük „a szeretetszolgálat”) didergő magyar lányokat. Értem ezalatt, hogy kolis barátoktól, osztálytársaktól különféle télen igencsak hasznos cuccot kaptunk, mint például: hősugárzó (egy hét után kipurcant), kézmelegítő párna, elektromos ágytakaró, ruhaszárító stb. :)

  Ezek közül talán az elektromos ágytakaró története a legviccesebb, amire szerintem sok év múlva is mosolyogva fogok visszagondolni. Tudni kell, hogy Kína nagy részén télen nem használnak fűtést, ahol pedig van fűtés (pl. itt északon Shandong tartományban) elég gyenge, elég messze áll az otthon megszokott melegtől. Éppen ezért a fázó kínaiak előszeretettel használnak elektromos melegítő ágytakarót.  Ez eddig teljesen új dolog volt számomra. Lehet venni elég sokféle minőségűt, de mivel gőzerővel a téli szünetre spórolok, és az olcsó kínai minőségből inkább nem kérek, nem terveztem venni…. Gondoltam, elég lesz nekem ez a fűtés. Azonban pár hete amikor annyira megfáztam, hogy nem mentem suliba… Panaszkodtam is a koreai osztálytársaimnak, hogy megfáztam, hideg van a koliban stb. Meg sem fordult a fejemben, hogy az egyszeri panaszáradat után bárki is a "megmentésemre" siessen. Azonban nagy meglepetés ért! Másnap reggel 8 körül hívott az egyik osztálytársam, hogy a szoba ajtónk előtt áll, engedjem be. Persze próbáltam lepattintani, hogy lázas vagyok stb. Azonban tovább erősködött, hogy nem tud ő se suliba menni amíg, be nem engedem, mert hozott nekem valamit.

Éééés igen, meglepetések még mindig tudnak érni! Amikor kinyitottam az ajtót, félórás nevető görcs kapott el a látványtól: kis koreai srác roskadozik egy hatalmas, összegöngyölített paplan alatt, ugyanis hozott nekem egy elektromos melegítő takarót, de nem akármilyet. Nem holmi picire összehajlítható, gyenge „kínai” minőségű, hanem (biztos, ami biztos) franciaágy méretű, mindenféle programokkal felszerelt Koreából hozott kb. 20 kilós takarót….

 Annyira roskadozott a nagy monstrum takaró alatt, hogy  nem volt szívem átküldeni a suliba a takaróval együtt, hanem elfogadtam. Szegénynek így is kész kínszenvedés lehetett a város másik végéből idáig elhozni, nemhogy még a suliba is vigye át, majd vissza haza… másrészt nagyon fáztam, így elfogadtam. Azóta panaszra nincs okom, okunk, mivel a takaró olyan jól üzemel, hogy nem csak az ágyamat, hanem az egész szobát befűti. :D Meg kell jegyeznem, hogy az otthoni osztálytársaim is nagyon jó fejek voltak világ életemben, de ez a story viszi a pálmát. Míg otthon egy jó osztálytárs ismertető jele, hogy esetleg megengedi lemásolni a házit, dolgozatot, addig a koreai osztálytárs szorgalmasan ügyel az egészségünkre. :D Ezt valahogy otthon is meg tudnám szokni.

 Tehát a tél nem fog ki rajtunk! Úgy néz ki a „retteget” kínai telet mosolyogva vészeljük át. Nem beszélve arról, hogy január-februárban téli szünet van, és két hónapon keresztül (igen, most lehet utálni) elhúzúnk melegebb éghajlatra. kipihenni a suli fáradalmait.... Hehehe! :D Vagyis nem lesz szükség téli kabátra, csizmára stb. :):):)

  Egyébként a hideg és téli időjárás miatt egyre nehezebb felkelni reggelente, a suliban reggel ébren maradni… Az otthoni önmagammal ellentétben, itt direkt minden nap egy órával hamarabb kelek, mivel minden reggel tanulok még egy szűk órát a suli előtt. Egyszerűen annyira fáradt szoktam lenni reggelente, hogy muszáj a koliban ráállnom a kínaira, különben az első órákat végig ásítozom.

 Az itteni módszerem a reggeli elbóbiskolás ellen: 1 kávé+ 2 üveg jázmin tea+ aktuális kedvenc bulizós zenéket hallgatva hangolódni a sulira és átnézni az előző napi kínait. Ez a módszer, amíg be nem ülök a terembe eléggé bejön. Teljesen megfeledkezek arról, hogy kint még sötét van, nem aggódok, hogy a teremben megint szétfogok fagyni, vagy iskolába menet elfúj a szél. Továbbá nagy csábító ereje van reggel a suli közelében található reggelizős helynek. Suliba menet a kampuszon belül van egy kisebb büfé, ahol reggelente finomabbnál finomabb kajákat lehet venni, legtöbbjük koreai kaja…. Egyszerűen imádom, Dórival tisztára rákattantunk az ottani koreai sangak gimbap-ra (háromszög alakú, algába csomagolt, tonhallal töltött rizses finomság), a koreai sushira, szendvicsekre… már emiatt megéri néha suliba menni.

Egyébként az idő annyira jó mostanában, hogy simán lehet egy szál pulcsiban futni, még melegem is van. Az itteni decemberi időjárás az otthoni szeptemberi időjáráshoz lehetne hasonlítani. Így próbálok szorgalmasan járni futni, hogy ne nagyon tunyuljak el. Nem is bánom ezt a becsapós őszies időjárást, mivel közeledik a karácsony, pár nap múlva Mikulás napja lesz, így legalább az időjárás és környezet nem juttatja eszembe, hogy ebben az évben ezek az ünnepek kimaradnak az életemből.

Kínában nem ünneplik a karácsonyt, sem a Mikulást. Olyannyira, hogy nem is nagyon tudják pontosan, mit is ünneplünk, mik a hagyományok. Sőt, decemberben végig lesz suli, 25-26-át is az iskolapadban fogom tölteni. Nem vagyok a karácsonyozós típus, nem fog nagy trauma érni, de mindesetre furcsa lesz az biztos.

A sok külföldire való tekintettel, az egyetemen két hét múlva lesz karácsonyi műsor, ahol az osztályommal mi is elő fogunk adni egy produkciót. Mivel a kínaiak nem ünneplik a karácsonyt, így kíváncsi vagyok kínaiul mit tudunk majd előadni, ami egyszerre lesz kínai és karácsonyi…