Az utóbbi időben kínai kaja mellett a koreai kaja nagy szerelmese lettem. Először az egyetemhez közeli étteremben ettem koreai kaját, de erre a koreai ismerősök, mindig húzták a szájukat, mivel állításuk szerint éppolyan fake koreai kaját árulnak ott, mint a mellette található olasz étteremben fake pizzákat, tésztát. Sebaj, azért nekem laikus európainak ez is ízlik.

  Pár héttel ezelőtt a koreai osztálytársaim tudván, hogy nagyon szeretem a koreai ételeket meghívtak magukhoz vacsorázni engem és Iliyast a kazahsztáni osztálytársamat. A vacsira magammal vittem Áront is, mivel a koreaiak(lányok) körében mindig nagy sikere van, így gondoltam a jelenléte csak emelhet az este színvonalán a csajokat tekintve.  Azt, hogy a meghívást mivel köszönjem meg nehéz volt eldönteni, amíg el nem kezdték pedzegeti a suliban, hogy mennyire szívesen ennének valami európai, esetleg olaszos kaját. Nem is kellett több, ha ők főznek nekünk koreai kaját, én is boldogan összedobok nekik egy bolognait, így meghálálva a vendéglátást. Az este elég igéretesnek bizonyult, mivel főzés már úgy is hiányzott, továbbá a lehetőség, hogy 3 hónap után valami hazai ízt is kóstolhatok méginkább kecsegtető volt. Plusz, nem szabad megfeledkezni arról, hogy a koreaiakra általánosan igaz, hogy szinte egyáltalán nem tudnak angolul, azonban a kínaiuk messze jobb bármelyikünknél. Tehát végre kizárt a kínairól angolra váltás, és nyugodtan lehet velük kínaiul csevegni. Az osztályban az egyik párból (több koreai szerelmes pár is van az osztályunkban,  olyan cukik :)) a srác albérletben lakik egy másik osztálytársunkkal, így meg is volt a tökéletes helyszín a főzésre és a vacsorára. Nem is tudom elmondani, milyen jó volt 3 hónap után egy estét egy normális, tágas, tiszta, kicsit sem kínaias lakásban eltölteni, és végre  egy tiszta igényes konyhában főzni. Tisztára olyan érzésem volt, mintha otthon lennék… persze csak egy pillanatra.

  Bár a vacsora sikere már majdnem a hozzávalók beszerzésekor kudarcba fulladt, azonban kellően elég utána telefonálgatás, kézzel-lábbal mutogatós szokásos activity után mind a koreai ételek, mind az én bolognaim hozzávalóit sikerült beszerezni. Még szerencse, hogy ezt az egyszerű kaját választottam és nem valami bonyolultabbat. Mikor kérdezték tőlem a koreai lányok, hogy hol fogom megvenni a hozzávalókat (oregano, bazsalikom stb.) gondolkodás nélkül legyintettem, hogy ezeket még a legkisebb abc-ben is árulják. Azonban még mindig hajlamos vagyok megfeledkezik arról, hogy a világnak igencsak azon a részén vagyok, ahol az előadók a bazsalikomról, oregánóról azt sem tudták, hogy eszik vagy isszák. Végül az egyik hatalmas bevásárló központ importrészlegén találtam méregdrága Kotányi fűszereket, így kezdődhetett is a főzés.

 Eléggé izgatott voltam, mert a spagettihez bevásárolt hozzávalók közül szinte semminek a minőségében nem bíztam igazán, így igencsak aggódtam, mi lesz ha nem lesz finom a végeredmény… pluszban a lakásban nem volt fakanál, mivel az ázsiaiak, legalábbis ők evőpálcikával főznek… Tehát volt kihívás rendesen, mivel az egy dolog, hogy mindenféle nehézség nélkül tudok enni pálcikával … de a főzés már más tészta. A darálthús forgatása stb. pálcikával igencsak halott ötlet volt, végül hosszas keresés után sikerült egy fakanálhoz hasonló lapátot előszedni a szekrény mélyéről. :)

  Végül minden szerencsésen sült el, a spagetti különösen finom lett… Áron nem győzött hálálkodni, hogy végre otthoni ízt kóstolhat. Az egyik osztálytársam hangos csámcsogással, szürcsöléssel mutatta ki mennyire finomnak találja a főztömet. A szaft csak fröcsögött a szájából, tehát biztosan finom lett a spagettim :D

    Egyébként a koreaiak előtt le a kalappal! Náluk jobb vendéglátót nem is kívánhattunk volna, mivel teljesen levettek minket a lábunkról Nem tudom, hogy Koreában minden baráti összejövetel néz ki, vagy csak mi miattunk készültek ennyire, de minden bizonnyal a kisujjukban van, hogy kell a külföldi vendégeket elkápráztatni. Bár csak hárman voltunk külföldiek, kb. 6 féle főételt főztek (tudoubing, ddekbokggi, sülthúsok stb.), plusz rendeltek pizzát és ott volt még az én spagettit is.

  Az ételeket a fiuk készítették, a lányokat rajtam kívül oda sem engedték a tűzhelyhez. Az ételek mellett a koreai italokat is megkóstolhattuk. Az egyik elsőre elég bizarrnak tűnt, mert inkább hasonlított tejhez, mint egy alkoholos italhoz. Tartottam is attól, hogy bizony lesz gyomorrontás rendesen, ha tényleg innunk kell belőle. Azonban a tejhez hasonlítható ital igencsak iható, úgyhogy probléma egy szál sem. A képen is látszik, hogy tejhez hasonló fehér üvegben árulják, a pohárban szintén látható, hogy maga az italt is fehér , elég viccesen néz ki. Azonban az íze garantáltan nem tej, hanem az egyik legjobb ital amit itt Kínában eddig ittam…. kicsit édes, talán egy picit hasonlít a kókuszra, enyhén szénsavas és alacsony az alkoholtartalma. Volt egy másik ital is, amit az egyik srác nagymamája készít otthon szilvából. Egy valami gyümölcspárlat volt, amit valami vodkához hasonló koreai szesszel kevertek össze. Annak az íze a Tokaji aszúra emlékeztetett, úgyhogy Áronnal nem tudtuk eldönteni, hogy az ételek, italok vagy a vendéglátás miatt hálálkodjunk jobban. :D:D:D

   Eddig nem sokat tudtam a koreaiakról, pontosabban a szokásaikról, a hagyományokról. Igazából eddig semmi olyat nem tapasztaltam, ami arra sarkallt volna, hogy utána olvassak kik is a koreaiak, hogyan élnek ők, mit szeretnek stb. Mostanában egyre több koreai ismerősöm van, egyre több időt töltök a koreai barátnőmmel, osztálytársakkal, egyre többet és többet tudok meg róluk.

 Ezután az este után még közelebb érzem magamhoz az ő világukat és érzem azt, hogy sokkal normálisabbak, mint például a kínaiak, sokkal értelmesebben és igényesebben lehet velük az időt tölteni, mint a csingikkel.