Nemsokára indulunk, pontosabban mindjárt fekszem le aludni, mert hajnalban kelek, hogy elinduljak életem leghosszabb útjára. Az utat pedig életem leghosszabb vonatútjával fogom kezdeni, vagyis egy 30 órás vonatozással ülő jeggyel. Juhhééé!

 Továbbá a vonat nem a nagy városok vonalán megy, hanem bele az ország közepébe, úgyhogy biztos lesznek izgalmas arcok a vonaton. Áronnal ketten fogjuk egymást szórakoztatni, mert a többiek alvó jegyet vettek, nem merték bevállalni a másfélnapos ücsörgést. Egyedül az vigasztal, hogy Áron baromi mulatságosan ki bír borulni a nem éppen kifinomult kínai modoron, és valószínűleg 30 óra parádéban lesz részem: Áron vs. kínaiak.

 Na de a lényeg, hogy most az elmúlt hetekről akarok írni, mert valószínűleg ha februárban visszaérek lesznek izgalmasabb témáim.

 Tehát a szilveszter előtt volt pár napos szünetünk (Tök fura, itt a karácsonyt nem is ismerik, a szilveszterre meg adnak 3 nap szabit is). A szünetben nagy tanulás ment, mivel 2-án és 3-án voltam a félév záró vizsgák. 1-én nem is mondom, de mindenki rendesen szidta, azt aki kitalálta, hogy 2-án már rögtön 2 vizsgával kezdjünk. Nem elég hogy az ember, 1-én alig bír feleszmélni az előző napi mulatságból, de még álljon rá az agya a kínaira, az írásjegyekre és próbáljon emlékezni a megjegyezhetetlen kifejezésekre… lehetetlen. :S:S:S

 A szilveszteri ünnepség a Museban volt, hol is máshol... Ez volt a legjobb választás, hiszen ide jött minden ismerősünk a suliból és a koliból is. Előtte Dórival és Áronnal egy kisebb összejövetelt szerveztünk a koliban, gondoltuk szilveszter alkalmából megvendégeljük a barátokat a Muse-os buli előtt. A vendégségünk elég lagymatagra sikeredett, mivel végül mindenki lemondta a meghívásunkat és csak két osztálytársam ugrott be. Persze amilyen laposan és kedve szegetten indult az este, olyan jó hangulat lett a végére.

 Másnap nem volt mese, folytatni kellett (volna) a tanulást, mivel 2-án két vizsgám is volt (beszéd és olvasás/szövegértés). A beszédtől annyira nem féltem, de a szövegértés a legnehezebb tárgy, szerettem volna minél jobban felkészülni. Sajnos annyira fáradt voltam, hogy kénytelen voltam egész délután aludni, hogy estére fogjon az agyam. Mivel 1-je volt és nem volt könyvtár, kávézó és egyéb tanulós hely, ezért a McDonalds-ra esett a választás… hiszen ott van biztos kellő mennyiségű koffein, kaja és még fűtés is.

 Igazából annyira fáradt voltam, hogy a kávé és kóla kombó egyáltalán nem vált be, sőt csak rosszabbul lettem, így a tanulásból semmi nem lett. De legalább összeismerkedtem egy kínai lánnyal, akivel megbeszéltük, hogy ha visszaérek az útról összefutunk.

 A vizsgákon nem tudtam hozni a magamtól elvárt szintet, de nem bánkódom, mert az évet lelkiismeretesen végig tanultam, az eredmény sem lehet annyira katasztrofális.

Pénteken, azaz 3-án volt a magnóhallgatás vizsga. Ez annyira nem volt vészes, 100% lett.

A vásárlás kivételével a hétvégi bulizós, ügyintézős terv nem jött be.

Pénteken Dórival bevetettük magunkat és elmentünk hátizsákot vadászni a Ji Mo Lu-ra. Ez egy nagy bevásárló csarnok, tele hamisított termékekkel, ruhákkal, játékokkal stb. Meg is  vettük a hátizsákunkat, sikerült 280-ról 135-yuanra lealkudni. Sajnos az alkudás, nem a mi érdemünk, ugyanis az egyik ismerősünk jött velünk, aki szégyentelenül, póker arccal alkudott. Mindenesetre nagyon tanulságos és mulatságos volt. :D

 Dóri szülinapi bulijába nem sikerült eljutnom, mert szombatra eléggé lebetegedtem és inkább itthon maradtam pihenni, hogy nehogy az útra még rosszabbul legyek. Meggyógyulni sikerült, bár a szmog okozta problémák még mindig fennállnak. Sőt a kiütések mellett, most a hangom is elment. A suli környékén annyira rossz a levegő, hogy nyelni alig bírok ha kint vagyok, tök fura érzés van a torkomban. Egyrészt azt érzem, hogy annyira száraz a torkom, hogy nehezemre esik a beszéd, másrészt néha köhögő rohamok jönnek rám. Tehát épp itt az ideje, hogy elinduljunk Délre!!!!

Ma éppen postát kerestem a suli környékén, amikor rájöttem, miért ennyire kemény a szmog… elég kiábrándító, hogy a hegyet szinte alig látni a „ködtől”! (Gyárkémény a suli mögött, a gyárkémény mellett közvetlenül található az egyetem kínai diákjainak a kolija :( Nem lennék a helyükben! :()

És búcsúszóul egy szám - télen vonaton utazós, ablakból kinézős tájat kémlelős érzés jut róla eszembe :) Holnapra pont megfelelő :)