Pár nappal előtt, 17-én visszaértem Kínába, Qingdao-ba. Véget ért a 40 napos „álom”utazás, lassan itt az ideje felébredni és visszatérni a régi kerékvágásba. Annyi impulzus ért az út során, annyi gondolat forog a fejemben és annyi élmény van mögöttem, hogy olyan mintha egy év telt volna el az utolsó posztom óta. A legtöbb blogger ilyenkor szokta feladni az írást, azonban én félve attól, hogy lassan elfogok felejteni mindent, biztosan kitartok a posztolgatás mellett. Először azt terveztem, hogy minden városról csak pár címszóban írok, de annyira sok minden van, amit nem akarok elfelejteni, hogy inkább megpróbálok minél részletesebben leírni mindent, így örökre emlékeztetve magamat az utazás alatt tapasztaltakra és élményekre.

A visszarázódás annyira nem lesz nehéz, mert a suli csak március második hetében kezdődik, úgyhogy még mindig van időm pihenni, rendezni a gondolataimat, átgondolni a tennivalókat és egy kicsit ismételni a kínait az új félév előtt. A környék, a kampusz és a koli teljesen kihalt. A diákok haza utaztak a téli szünetre, így a legtöbb bolt, étterem be is zárt erre a két hónapra. A héten egyre többen nyitnak ki, úgyhogy szerencsére nekem már nem kell bemenni a belvárosba, ha ebédelni vagy vásárolni akarok.

 A nyaralás szuper volt, de azért néha hiányzott a kínai életem és Qingdao. A sok repülőjegy módosítás után végül Bangkokból Guangzhouba érkeztem meg. Bár a hideg és a szmog annyira nem dobott fel, de a vigyort semmi nem tudta volna megszüntetni az arcomról, amikor a gép landolt Guangzhouban vagy amikor Qingdaoban felvettem a poggyászomat és tudatosult bennem, hogy sikeresen befejeztem életem eddigi legnagyobb útját és nagyjából épségben visszaértem a kiindulópontra. Az utolsó 3 nap Bangkokban nagyrészt az ágyban fekvésről és a lázról szólt, így már igencsak vártam, hogy végre landoljak az „anyaföldön” és a koliban pihenhessek.

  A kirándulás tényleg nevezhető álomutazásnak, mert jó és rossz értelemben is rengeteg nem várt helyzet elé sodort az élet. Természetesen egy ilyen hosszú út előtt minden ember számít arra, hogy sok váratlan helyzetben kell feltalálnia majd magát, de a mi/én esetemben tényleg voltak olyan esetek amelyek a „milyen rossz dolgokra lehet számítani utazás alatt” lista első pontjai között szerepeltek. Amellett, hogy rengeteg lélegzetelállítóan gyönyörű helyet láttam, illetve nagy vonalakban megismerhettem három ország kultúráját és az ottani mindennapi életet igencsak egy rendhagyó utazást tudhatok magam mögött sok nem várt eseménnyel. Pozitívum, hogy a betervezett látványosságok, városok mellett rengeteg embert ismertem meg a hostelekben, érdekesebbnél érdekesebb élettörténeteket hallottam, rengeteg kedves, segítőkész helyi emberrel is találkoztam. Természetesen negatívumok is kijutottak: sírás, betegség, rendőrségre rohangálás stb. De ezek a negatív dolgok nem a kirándulás rosszul szervezése, vagy az adott ország hibájából történtek, hanem inkább a szerencsén és rajtunk… De ezekről majd később.

  Mindentől függetlenül életem legjobb élményeit és izgalmasabb napjait éltem meg. Elégedetten gondolhatok vissza erre a téli szünetre, mert a körülményekből, a rendelkezésre álló pénzből és időből sikerült a legjobbat kihozni. A gyönyörű tájak, az élmények, a sok érdekes ember kárpótol minden nehezebb pillanatért és erőt ad ahhoz, hogy az utazás élményeit és tapasztalatait a javamra fordítsam a jövőben és még jobban értékelni tudjam ezt az egy évet itt Kínában.