Hajóval mészkősziklák között keringtünk, hajón aludtunk, cseppkőbarlangot és úszó halászfalvakat látogattunk,csónakos boltból várásoltunk, szigeten bungalowban aludtunk, hegyet mászunk a dzsungelben, vagyis dióhéjban erről szólt a mi kirándulásunk Ha Long öbölben.

Na de azért bővebben erről a helyről:

  Nem csak maga a táj érdekes, hanem az öbölről szóló történet is. A legenda szerint a Jáde Birodalom egy sárkányt és csemetéit küldte a mennyből a betolakodók ellen. A sárkányok rengeteg gyöngyöt szórtak szét, hogy szigeteket és borotvaéles hegyvonulatokat formázva útját állják az ellenségnek. A sárkányok győztek, majd a diadal után elcsodálkoztak a tájon, amit ők alkottak. Végül úgy döntöttek, maradnak. Erre utal az öböl neve: Ha Long, vagyis a földre szállt sárkány. :D Mintegy kétezer sziget szóródott szét az öböl 1500 km2 területén, és további kétezer Kína partjaihoz közelebb.

 Mivel a Ha Long öbölt a világ 8. csodájaként emlegetik, így számítottam arra, hogy tényleg nem mindennapi helyet megyünk felfedezni. A táj annyira mesebeli volt, és a szállásunk, az ellátás és a szervezett kirándulások mind annyira jók voltak, hogy 3 tökéletes napot töltöttünk ott…. :)

 A hanoi hostelben segítettek lefoglalni a kirándulást, ami bár elég drága volt (háromszorosa, mint amire számítottunk) de ha már Ha Long Bayre megyünk akkor adjuk meg a módját, alapon beadtuk a derekunkat. Továbbá a hanoi szobatársak eléggé beijesztettek minket, hogy a tél miatt biztos szét fogunk fagyni az öbölben és az egész kirándulást meg fogjuk bánni. Így az utazási irodánál nem törődtünk a drágasággal, mivel reméltük, hogy a jó körülmények kárpótolnak, ha esetleg tényleg rossz lesz az idő.

 A három napos kirándulás egyik éjszakáját egy hajón, a másikat a Monkey islanden töltöttük egy bugalowban. Mondanom sem kell, hogy mind két hely nagyon nagy élmény volt számomra. Főleg, hogy a szállások felülmúlták az elvárásainkat, mivel az ételek, a személyzet a szállás mind nagyon szuper volt. A Monkey island is fantasztikus volt, a kilátás, a bungalow egyszerűen minden. Akár a Kék laguna c. filmet esetleges következő részét forgathatnák ott. Igazából elég nászutas feelinge volt mind a hajós kirándulásnak, mind a Monkey Islandnek volt, ezért párral odamenni sokkal jobb lehet, mint egyedül… Irigy is voltam a szerelmes párokra, a nászutasokra stb. látva, hogy milyen szép közös élményekkel gazdagodnak. Természetesen így is klassz volt, a táj (és a fincsi kaja) feledtetett minden magányosabb gondolatot velem.

 A kirándulás korán reggel kezdődött. A hostelhez egy busz jött értünk, ami miután  felszedte a városban az összes turistát elvitt minket az öbölhöz. Elvileg 2-3 órás utat mondtak, amiből 4-5 óra buszozás lett… De sebaj, az utazás során megtanultam, hogy amit az ottani emberek mondanak azt mindig meg kell szorozni kettővel. 

 Mint ahogy írtam, az első estét egy hajón töltöttük, ami tisztára úgy nézett ki mint valami hotel, szépen berendezett tágas szobák, fullos fürdőszoba, étterem, terasz napozó ágyakkal … minden amit csak kívánhat az ember.

  Délutáni programként elvittek minket a Thieng Cung cseppkőbarlangot, ahol egy idegenvezető kísért minket végig. A barlang különböző lámpákkal volt kivilágítva, mindenféle színben pompáztak a nagyobbnál nagyobb érdekes formájú cseppkövekkel. Minden kőnek meg van a maga neve és a hozzá fűződő története, de ettől függetlenül az ember fantáziájára van bízva, hogy mit néz ki az adott cseppkő formájából…

  Másnap a társaságtól elváltunk, mert hármunkon kívül mindenki 2 napos kirándulásra fizetett be, így nekik más program volt kitalálva. Így elég jól jártunk, mert a turistavezető egész nap csak velünk foglalkozott, valamint az szigeten is rajtunk kívül csak egy idősebb házaspár volt, ergó mintha nekünk lett volna kibérelve az egész sziget. :P Tényleg olyan volt, mintha a nyugalom szigetén lettünk volna, elvonulva a világ zajától, internet és térerő nélkül… :)

  Az aznapi program az úszó falvak meglátogatása volt. Tényleg úgy kell elképzelni az egészet, hogy a vízre épített házakban (inkább viskók, vagy bádogházak) élnek az emberek, aki vagy halászattal, vagy a turizmussal foglalkoznak.

 Ha valaki nem halászattal foglalkozik, akkor az csónakból árulja a portékáját… Amikor hajóztunk, a mi szobánk ablakát is megrohamozták a csónakos árusok, akik próbálták méregdrágán ránk tukmálni a csokikat, édességeket:

 A nap többi részét a Majom szigeten töltöttük. A túristavezető szerint majmok nem élnek már a szigeten, de felhívta a figyelmünket, hogy ha mégis látunk, vigyázzunk, mert harapnak. Nem volt túl bíztató. Ebéd után (az ázsai tartózkodásom talán legjobb ebédje volt :)) pedig felajánlottam, hogy ha van kedvünk elvisz minket sétálni.

 A sétálást eléggé eltúlozta!!!! Vagy rossz volt az angolja és rosszul fogalmazott, vagy ezt is be kellett volna szoroznom kettővel, mert nem sétálni vitt, hanem sziklát mászni. A srác persze rutinosan ugrándozott egyik szikláról másikra, percek alatt felért a szállásunk mögött magasodó hegy tetejére. Julian és Dóri is elég gyorsan követték, én azonban eléggé be voltam rosálva, úgyanis a szemem előtt lebegett a kép, ahogy a kórházban kitört kézzel és lábbal töltöm a téli szünet további idejét. Azonban a látvány igencsak lélegzetelállító volt, így muszáj voltam követni őket, hogy én is a részese legyek annak a csodának, ami az ember elé tárult a hegy tetejéről. :)

A hanoi szobatársak károgása ellenére az idő szuper volt, még napozni is lehetett.

Az utolsó napi program megint hajózás volt a sziklák között vissza a part irányába, hogy felszállhassunk a Hanoiba tartó buszra.

 Tényleg minden nagyon szuperül sült el ebben a három napban, a sok természeti csoda, a szállás és az ellátás, a napos idő… minden. Annyira jó volt végre a tengerparton lenni, és gyönyörködni a vízi világban, hogy visszaszámlálásba kezdtem a kambodzsai tengerpart miatt. :)