Március első hetében végre elkezdődött a tanítás a suliban és újra kezdetét vette a folyamatos idő- és alváshiány. Bár a téli szünet alatt annyit pihentem és aludtam, hogy azt hittem egy életre elég lesz, a félévre kiosztott könyvek és tananyag annyira sok és nehéz, hogy alig van időm aludni, reggel pedig alig van erőm felkelni és órára menni.
Ebben a félévben a C csoportban tanulok, ami középhaladó vagy haladó szintet jelent nálunk. Elvileg az itt megtanult szavak, kifejezések után már letehető a HSK 5 kínai nyelvvizsga, ami otthon C1-nek felel meg. Persze ezt ígérik a könyvek és a tanárok, azonban mindenki saját magától függ, hogy ebből a csoportból, könyvekből mit hoz ki, mit akar és képes megtanulni, milyen szintre tud fejlődni.
Az első héten eléggé reményvesztett voltam több okból is, de most már kezdek magamhoz térni és probálom kihozni a legjobbat a körülményekből. Először is az eddigi B csoportokat teljesen összekeverve hozták létre a C csoportokat, aminek következtében a kedvenc koreai osztálytársaimmal teljesen elválasztottak, és tök másik osztályba kerültem. A második elkeserítő dolog volt, hogy az új osztálytársaim még annyira sem tudnak kínaiul, mint én… Az előző osztályban hozzászoktam ahhoz, hogy mindenki jobb volt nálam, a legtöbb osztálytársam jóval meghaladta az átlagos szintet, így jó hatással voltak rám… A mostani osztálytársaim túl nagy önbizalommal rendelkezve választották a C csoportot, mert sajnos alig tudnak olvasni, rengeteg alap szót nem tudnak, így tök sok idő azzal megy el órán, hogy azt várjuk, hogy kinyögjenek egy egyszerűbb tőmondatot, vagy megértsék, mit kérdez a tanár. Annyi előnye van az egésznek, hogy kész lángésznek számítok az osztályban… és elég sokan felnéznek Rám. :D:D Pl. múltkor az egyik tanár felszólított, majd mikor folyékonyan elkezdtem mondani a mondókámat, a tanár ujjongásban tört ki, hogy végre valaki ki tud nyögni egy mondatnál is többet, a mondókám befejezésekor pedig az osztálytársaim megtapsoltak. Anno szeptemberben, amikor a hátsó padban bujdostam a tanárok kérdése elől, nem gondoltam volna, hogy egyszer mások fognak megtapsolni és dicsérni a kínaimért.
Ebben a félévben 4 tantárgyam van: olvasás (nyelvtannal együtt) gyorsolvasás (arra tanít, hogy egy teljesen idegen szövegből, hogyan vegyük ki pár perc alatt a lényeget) hallásértés és írott nyelv (hogyan írjunk levelet, esszét, cikket stb.) Mindegyik tantárgy nagyon tetszik, vagy azért mert nagyon sok hasznos nyelvtanokat, szavakat veszünk (olvasás, hallásértés) vagy azért mert nagyon érdekes témákat olvasunk, így nem csak a kínai fejlődik, hanem az intelligenciám is (gyorsolvasás). A tanárok vegyesek. Dóri előző félévben ebben az osztályban volt, és eléggé sokat panaszkodott, hogy mennyire nehéz és mennyire gyors és érthetetlen a tanárok beszéde, így bennem is volt egy jókora félsz, hogy megint kezdődik a „nem értem miről van szó órán” c. sorozat. Azonban kellemes meglepetés ért, mert minden simán megy, néha olyan érzésem támad, hogy egyedül én meg még 1-2 osztálytársam tudjuk, hogy miről van szó órán. Sőt egy két tanár még lassabban és „együgyűbben” is beszél, mint az előző alacsonyabb szinten tanító tanárok. Tehát eléggé meg vagyok elégedve az előző félévi oktatással és tanárokkal, mert nekik köszönhetően ebben a félévben semmi problémám nem lesz, sőt egyre bátrabban szereplek az órákon.
Mindentől függetlenül a tananyag nagyon nehéz. Tele ismeretlen szavakkal, még soha nem látott karakterekkel. Emellett a könyvek tele vannak hétköznapokban nem használt szavakkal és idiómákkal, amiktől néha ketté áll a szemem, fülem :D Minden egyes tantárgyból annyi új szót veszünk, hogy szinte minden délutánon késő estig azzal telik, hogy a szavakat szótárazom ki. Ez elég nagy baj, mert sajnos semmi időm nincs tanulni őket, vagy átnézni az eddig megtanult szavakat. A délután túl rövid ahhoz, hogy mind a másnapra készüljek, mind megtanuljam az új dolgokat. Épp ezért eléggé aggódok, mert szeretnék menni nyelvvizsgázni, azonban a sok órára való készülés miatt nincs időm a nyelvvizsgára készülni. Így nem tudom mi lesz az egészből… Persze nem adom fel, hiszen minél nagyobb a kihívás annál jobb érte küzdeni! :)
