Az előző félévben Áronnal és Dórival elkezdtük fontolgatni, hogy a még hatékonyabb fejlődés érdekében kiöltözünk a koliból 1-1 kínai családhoz, abban a reményben, hogy a kouyu-nk sokkal jobban fog fejlődni. Sajnos itt a koliban mindenkivel angolul beszélünk, kínai barátokat nehéz találni, így az igazi fejlődés csak a suli időben lehetséges. Persze nekem elég sok angolul nem tudó koreai ismerősöm van, akiknek köszönhetően sokat fejlődött a kínaim, de hát ők is csak külföldiek....

 A tervünk megvalósítása érdekében fel is kerestük a suliban az egyik tanárt, hogy esetleg nem-e tud olyan családokat, akik szeretnének külföldivel együtt lakni. Rögtön is ajánlottak egy két gyerekes jómódú családot, akiket Dóri meg is kapott. Sajnos más családot nem tudtak ajánlani, csak olyat, akik szinte megfizethetetlen lakbért kért volna a szobáért. Így maradtam a koliban és újabb hadi tervet eszeltem ki: Dóri helyett beköltöztetek magam mellé egy kínai lányt.

 Persze azt nem nagyon tudtam, hogy fogom kivitelezni, mert egy normális kínai lányt sem ismerek, és még ha ismernék is "kockázatos" lenne. Első lépésként is a portán bejelentettem, hogy új szobatárs esetén csak kínait költöztessenek be a szobámba!!! Azonban a portás szinte őrültként tekintett rám és láthatólag nem nagyon vette figyelembe a kérésemet… Állítása szerint az „épeszű” külföldiek külön kérni szokták, hogy csak külföldit, és lehetőleg európait költöztessenek be hozzájuk, hiszen a kínaiak viselkedése, temperamentuma elég sok embert kihoz a sodrából. Értem ez alatt, hogy bár nem ismerem a kínai lányokat a koliban, de hallom mennyire szeretnek visítozni, mennyire gyerekesek és láthatóan rengeteg kacatot felhalmoznak, tehát eléggé kényelmetlen lehet velük együtt lakni. Plusz követelmény volt nálam, hogy ne tudjon angolul, mivel direkt a kínai gyakorlás miatt akarok kínai szobatársat... Itt jött a képbe Mary, aki elég jóban van a szomszéd szobában lakó kínai leányzókkal, így ismeri őket annyira, hogy tudja ők nem az átlagos kínaiak. Pár héttel ezelőtt hallotta, hogy az egyik lánynak ki kell költöznie az eredeti szobából… és sürgősen új szobát keres. Mary beindította a forró drótot, én meg fejvesztve rohantam lestoppolni ezt a "ritka rendes" kínai lányt. Szegény eléggé meg lehetett szeppenve, mert annyira lelkes voltam az ötlettől, hogy kínai szobatársam legyen, hogy szegénynek 1 perc alatt daráltam le, hogy ki vagyok és mit szeretnék. Majd a fejéhez szegeztem, hogy tud-e angolul!!!! A válasz: igen! Azonban látva a takaros szobáját és őt, nem vetettem el rögtön az ötletet, próbáltam hagyni, hogy ő is szóhoz jusson és látni mennyire értem a kiejtését majd 3 mondat után közöltem vele, hogy én csak akkor akarok kínai szobatársat, ha kizárólag kínaiul beszélünk. Mivel sürgősen kellett neki a szoba így rá bólintott így kezdődhetett is a koliban az ügyintézés a szobacserével kapcsolatban.

 Itt jött a következő buktató mivel a kolivezetőség nem akarta engedni, hogy külföldi kínaival lakjon, mondván biztosak benne, hogy 2 hét múlva sírva fogom kérni, hogy adjanak másik szobatársat. Azonban a leendő szobatársam igazi kínai módjára kezdett vitatkozni és hisztizni, nem tudtam eldönteni, hogy féljek vagy örüljek, hogy ennyire "kínai" és ennyire tud harcolni az igazáért. Mindenesetre a kolivezető keményebb volt és nem engedte a szobacserét. Erre a leányzó amennyire kicsi annyira nagy lendülettel kezdett még jobban hisztizni és már szinte toporzékolni, hogy már pedig ő át fog költözni az én szobámba. Végül annyit sikerült kiharcolni, hogy amennyiben az első két hétben nem fogják kiadni a szobámban a másik ágyat külföldinek újra beszélhetünk a dologról. Persze az egész vitatkozás nem putonghua-ul ment, és nagyon gyorsan, így kész csoda, hogy megértettem mi a lényeg. Annyira nagy lendülettel beszéltek, hogy közbeszólni és elmondani a véleményem esélytelen lett volna… :D

 Végül mégis mi nyertünk, mert 左萌 (Zuo Meng) addig járt a nyakukra, amíg kapott kulcsot a szobához és át is cuccolt. Így tehát elég nagy volt a boldogság, mert nem csak nem kellett kiköltözni a koliból egy fizetős, esetleg magányosabb helyre, hanem maradhattam a koliban és még egy rendes, kedves kínai szobatársat is összeszedtem.

Persze az élet nem fenékig tejfel, mert neki is megvannak a tipikus kínai szokásai, vagy éppen „nem” szokásai… de mivel nagyon kedves és intelligens lány, így kibírom az esetleges kellemetlenségeket. :)