Siem Reap volt a kambodzsai utunk első állomása. Eredetileg a város nem nagyon érdekelt, Angkor miatt esett rá a választásunk, hiszen a templomváros bicajjal vagy tuktukkal innen a leggyorsabban megközelíthető.

 A szállásunk a város szélén egy eldugott kis utcában volt egy norvég működtetésű guesthsouse. A spórolás érdekében itt is dormitory szobát választottuk. Szerencsére volt meleg víz, normális ellátás, takarítás és a tulaj még egy kis fejtágítást is kaptunk Angkorról és a varosról a szobatársaktól és a tulajtól egyaránt. Itt is érdekesebbnél érdekesebb élettörténeteket hallottam, a japántól kezdve a kanadai-ig mindenféle nemzet megfordult a szobában... Az utazás előtt sokan mondták, hogy Dórival mennyire bátrak vagyunk, hogy ketten lányok így nekivágunk a nagyvilágnak, azonban a hostelekben megismert emberekhez képest sehol sem voltunk bátorságot tekintve. Rengetegen egyes egyedül vágtak neki az utazásnak...egyedül járják be a világot, vagy éppen csak az indokínai félszigetet és szigetvilágot. Pl. volt pár svájci srác, akik bicajjal járták be a világot. Igazából nem tiszta, hogy hogyan is kivitelezték az egészet, Közép-Európából hogyan és mennyi idő alatt jutottak el bicajjal Kambodzsába, de eléggé meglepődtem és tudatosult bennem, hogy a mi utazásunk hozzájuk képest egyáltalán nem számít vakmerőnek vagy érdekesnek. :D

 A város Angkoron kívül sokkal több mindent rejtegetett magában, mint amit vártunk. Ugyanis az első este a szobában lakó srácok meséltek az Old Marketről, mint Siem Reap egyik nevezetességéről. Másnap meg is céloztuk a piacot, mivel Dóri ruhát én pedig könyvet akartam venni. O az azerbajdzsáni szobatársunk pedig naivan kísért minket, mondván biztos nem töltjük az egész napot shoppingolással... Azonban a piac telis tele volt ruhákkal, cipőkkel, ékszerekkel… mindennel, ami a egy lány eszét és időérzékét elveheti… így vásárlási láz egészen elkapott minket. A gyors vásárlásból az lett, hogy szinte egész nap ott bolyongtunk, megvásárolva egy halom szuvenírt, könyvet és ruhát. Bár a hátizsákom így is tele volt a ruhákkal, nem törődve azzal, hogy hogyan fogom visszavinni Kínába, valahogy minden nap a piacon kötöttünk ki és tökéletesre fejlesztve az alkudozási módszerünket szereztünk be egyre több ruhát, sálat stb. J Amióta Kínába visszajöttem még nem próbáltam a téli szünet alatt tanultakat, de a tavaszi szünet alatt tervezek egy kisebb kínai körutat és biztos szükség lesz az alkudozásra. Persze a sok árussal lehetett is játszani, hiszen először mindenre háromszoros árat mondtak (1-2 cucc még úgy is olcsónak számított), majd hosszabb rövidebb vitatkozás után szépen faragtuk le az árat. A városban igazán sok nevezetesség nem igazán volt, hallottunk egy krokodil farmról és valami selyemmúzeumról, de a shoppingolás annyira lekötött minket, hogy az ott töltött idő alatt a kirándulás kulturális része feledésbe merült.

 A város egyébként egy teljesen csendes és szerethető turista város telis tele turistákkal. A kínai újév miatt a legtöbb turista vagy kínai és koreai volt. Esküszöm annyi kínait láttam, hogy Kínában nem volt még ennyi kínaihoz szerencsém, mint Angkornál. Az első napokban még elég lelkes voltam, gondoltam, tök jó sok a kínai lehet gyakorolni. Úton, útszélen folyamatosan szólítottam le a kínaiakat, hogy legalább pár mondatot válthassak velük, megakadályozva, hogy a közel 2 hónapos kirándulás alatt teljesen elfelejtsem a kínai nyelvet. Azonban a sokadig napon, már eléggé frusztráló volt a sok kínai. Pl. Angkort bicajjal jártuk be. Kb. 40 fokban bicajoztunk, a 3 nap alatt kb. 100 km.. a templomvárosban 1-1 templomnál megállva csak csendre és felfrissülésre vágytunk, azonban a hangos és lökdösődő kínai vagy koreai turista-csoportoknak köszönhetően lehetetlen volt… De ez már csak így megy itt távol-keleten!  :)

 Bár turista város, de még így is nevetségesen olcsónak mondható. Ananászból és mangóból annyi van, mint a szemét. Már elnézést a kifejezésért, de tényleg mindenhol nyomják az ember arcába és olyan olcsó, hogy szinte ingyen van. Tehát szinte rosszullétig ettem magam mindenféle gyümölccsel… A tengeri herkentyűkről és a gyümölcs shakekről már nem is beszélve. Otthon kisebb vagyonért árulják őket, hiába fagyasztott áruból készítik. Ezzel szemben Kambodzsában minden friss és nevetségesen olcsó. Az utazás előtt több blogban olvastam, hogy a kambodzsai ételek mennyire ehetetlenek, így sokan végig éheztek a kirándulás alatt. Én nem tudom, hogy azok az emberek hol ehettek, de én egy életre a kambodzsai konyha rajongója lettem. (Kivétel a szállásunkon kapható ételek és kávé. A norvég tulaj a turistáknak kedvezve igyekezett az étlapon minél több európai kaját kínálni, azonban mégsem közelítette az otthoni ételek ízét, a kávé pedig szinte ihatatlan volt… De mint tudjuk, semmi nem lehet tökéletes. :))