A koliban eléggé divatos lett a szülinapozás, és szinte már hagyománnyá vált a 3-4 napos ünneplés... Az utolsó szülinapi "merénylet" pont múlt héten volt. Iliyasnak, a kazahsztáni osztálytársamnak volt szülinapja, múlt hét szerdán és mivel talán az egyik legközkedveltebb személyiség a koliban, így Lucyval az orosz barátnőmmel szorgos tervezgetésbe is kezdtünk. Először is keresni kezdtünk egy pubot, ahol sok ember elfér, jó a zene és nem utolsó sorban kapunk kedvezményt az italokra. Így találtunk is egy koreainak mondott, de inkább európainak kinéző pubot, amit le is foglaltunk és a koreai barátoknak köszönhetően jó kis akciót is kivívtunk magunknak.

 Először is tudni kell, hogy a kolis „tradíciók” szerint a szülinapi ünneplés 2 felvonásból áll.

Az első rész a szülinapos estén van, amikor is tortát vásárlunk és rendhagyó módon köszöntjük az ünnepeltet, amikor éjfélt üt az óra. Igazából a koliban, minden srácnál ugyanaz a műsor, így más minden szülinapos tudja, hogy mire várjon, mégis minden szülinapos áldozat hagyja táncba vinni magát. Először is a szülinapos jó barátja, az utóbbi esetben Lucy mielőtt éjfélt üt az óra elcsábítja valahova az ünnepeltet, majd a köszöntő sereg (kicsit sem) észrevehetetlenül és csendben beoson a szobába és ott ajándékokkal és tortával várjuk az ünnepeltet a sötét szobában. Éjfélkor visszaérve pedig meglepve az ünnepeltet, amint belép „mit sem sejtve” a szobájával arcába kapja (a már általunk összeturkált) tortát.

 A lényeg, hogy jó nagy ökörség az egész, de már hagyománynak számít, így szerethetővé vált. Mindenesetre én örülök, hogy otthon leszek a szülinapomon, és így az torta sem kerül az arcomba augusztus 17-én. :)

 A második felvonása a szülinapnak, pedig maga a péntek esti összeröffenés, tortázás a kibérelt pubban, majd reggelig tartó party valamelyik clubban. Persze az emberek mindenhol ugyanazok nagyjából. Mi kolisok szinte mind ugyanabban az iskolaépületben tanulunk, ugyanazokban az éttermekben eszünk suli után, hétvégén szinte ugyanoda járunk szórakozni… Tehát mindenki ismer mindenkit. Olyan ez, mint a Tuti Gimi, Barátok közt vagy Jóban rosszban, megspékelve egy kis nemzetközi stílussal és kínai környezettel. :)

 A szülinapi buli szépsége számomra, hogy a pubos köszöntésre az "annyira nem party arcok" is el szoktak jönni, és eléggé meg lehet lepődni egy két tagon, mennyire élvezik a „kimenőt”. Pl. van a suliban-koliban egy 40 év körüli koreai házaspár, akiket mint kormányzati tisztviselőket küldtek ki kínai nyelvet tanulni. Koruknál fogva, ők nem a bulizásról híresek, de nagyon kedvesek és jó kapcsolatot ápolnak a fiatalokkal. Így lettek meghívva a nem régi szülinapi bulikba is, ahol igencsak mosolyt fakasztottak az arcunkra. A koreai férj egész este majd kibújt a bőréből a hangos zenétől és jó hangulattól. Míg a feleség, jó koreai feleséghez illően udvariasan társalgott a pub egyik csendes sarkában a fiatal lányokkal, addig a férj a „szabadság” érzésétől megrészegülve élvezte a zenét… majd amikor felcsendült a klasszikus koreai Gangam Style teljesen kikelve magából tartott táncbemutatót. A feleségének sem kellett több, fél perc múlva ő is szorgalmasan a férje mellett ropta a „Gangam style táncot” és élvezték a fiatalok ujjongását és csodálatát. Persze sok ilyen story van még, de ez a koreai házaspár tényleg nagyon aranyos és irigylésre méltók a maguk kis csendes házasságával a hangos koliban vagy akár a szülinapi bulikban.

 Igazából a második félévben eléggé ráuntam a VIP-es, ingyenes bulikra, így a szülinapi bulikon a legnagyobb szórakozásom a barátokkal való közös vacsora, vagy karaoke lett. Mindenesetre a szülinapi bulik mindig nagyon emlékezetesre és jóra sikerednek.. :) Mostanában egyre többet fordulok meg kínai házi bulikban, azonban erről majd később írok!