Már elég régóta nem írtam mi is a helyzet velem, a sulival a hétköznapokkal… Igazából minden megy a maga rendjén, elég sok a tanulni való és majdnem minden nap van valami intézni való, vagy valami találkozó és nem nagyon jut időm a blogolásra.
A suliban a kezdeti új osztállyal való elégedetlenség egy hét után megoldódott, mivel új osztályba kerültem. Túl nagy volt a csoportlétszám, így megbontották a csoportot és szerencsére abba az osztályba kerültem, ahol a jobbak vannak, úgyhogy végre van húzóerő… J Az előző félévhez képest az osztály most inkább a nemzetközi oldalra húz. Természetesen most sok a koreai osztálytárs, de van japán, indonéz, thai, olasz, angol, német, orosz, ukrán, kazahsztáni, lengyel, portugál és török. Na meg xiongyaliren, vagyis Én! Nem is bánom, mert az előző félévben annyit lógtam koreaiakkal, hogy már jobban ismerem a koreai illemszabályokat, etikettet, ételeket és kultúrát, mint a kínait vagy más európait, úgyhogy itt az ideje váltani. Most leginkább törökökkel és oroszokkal lógok együtt…. és beindult a kínai barátszerzés is, úgyhogy végre rengeteg kínai barátra tettem szert. :)
Egyébként a suli a nagyon nehéz, a mostani osztály tananyaga a felsőfokú HSK 5 nyelvvizsgával van egy szinten, így nagyon sok hétköznapban nem használt, nehéz kifejezéseket és nyelvtant tanulunk. Minden nap órákat ülnök a könyvtárban ahhoz, hogy fel tudjak készülni a következő nap óráira stb. Bár igazán lelkes és kitartó vagyok, de egy két tantárgy halálosan unalmas és egyszerűen kínszenvedés végig ülni. Pl. a qingdu (olvasás, szövegértés) tantárgy lenne a legfontosabb tantárgyunk, de a tanárnő hihetetlenül unalmas és nagyon lassan vesszük az anyagot… Sajnos én utálom ezt „a csontot minden oldalról jól megrágjuk” tempót, mert inkább kiábrándulttá és érdektelenné tesz, mint szorgalmassá. Sőt a tanárnőnk egy 50 körüli hölgy, aki lázban ég az európai srácok láttán, és egész órán szinte csak őket kérdezi és ajnározza. Így az qingdu órák főszereplői a deguo tongxue (német osztálytárs), a yingguo tongxue (angol srác) és a wukelan tongxue (ukrán osztálytárs). Nem számít, hogy sokszor nem is értik mit kérdez a tanár, vagy a válaszuk épphogy egy pár szavas tőmondat, de a tanárnő teljes extázisba esik, ha ők kezdenek beszélni. Persze másokat nem is szólít fel, ha jelentkezünk, akkor meg egyszerűen nem vesz észre. Ezért pár hete én és Ecem (a török osztálytársnőm) eléggé megelégeltük, így eléggé pofátlanul kezdtünk beleszólni az órába, aminek az lett az eredménye, hogy tanár elég udvariatlanul kezdett velünk beszélni, hiába volt a mondanivalónknak több értelme, mint a srácoknak. Na, erről ennyit! Szerencsére a tingshuo (hallásértés) tanárnő kifejezetten szeret engem, így a qingdu órán szerzett sérelmekért kárpótol a tingshuo. Most ennyit a suliról! J
Pluszban elhatároztam, hogy megpróbálom a HSK 5-öt (kínai felsőfokú) mielőtt hazamegyek, így arra is keményen kellene tanulnom. A kérdés már csak az, hogy mikor… Mivel vészesen közeledik a haza térés napja, így nehéz eldönteni, hogy az utolsó időt a kolis barátokkal, a tanulással, HSK-ra készüléssel, kínaiakkal való barátkozásra, vagy utazással töltsem. Hűen önmagamhoz, én akarom mindet egyszerre. Reméljük, nagy sírás és pofára esés nem lesz belőle a végén.
Mindenesetre, a koliban nagyon sok új barátom lett, akik mind tanulás mind a hétköznapi életben elég jó hatással vannak rám, így biztosan nem akarom őket elhanyagolni. A suli bár nem valami érdekfeszítő, de ha már tanulni kell és tanulni jöttem Kínába, próbálom kihozni a maximumot.
Zuo Mengen (a szobatársamon) kívül a legnagyobb lelki támaszom mostanában Lucy (orosz leányzó), aki amellett, hogy nagyon jó barát nagyon jó hatással van rám. Együtt járunk bulizni, shoppingolni stb. Amellett, hogy a hétköznapi életben is nagyon pozitívan hat rám, értem ez alatt, hogy nagyon el van kötelezve a tanulás és a kínai nyelv mellett. Így vele együtt bevásároltunk egy halom HSK felkészítő anyagot és már el is kezdődött a nagy készülés a közeledő nyelvvizsgára.
... Éééés nem utolsó sorban végre beköszöntött a tavasz! Végre le lehet venni a télikabátot és a csizmát, na meg ki lehet menni futni a szabadba. Múlt hétvégén kínai ünnep miatt hosszú hétvégénk volt, így el is néztünk Lucyval és Iliyassal a Zhongshan Gongyuanbe (parkba) „szakura virágzást nézni”. Ha jól tudom, ez igazából nem is igazi japán sakura fa, csak cseresznyefák, de mindenesetre jó kis pihentetős program… LETT VOLNA (!!!!), ha nem lesz volna olyan sok kínai. Eredetileg azt terveztünk, hogy piknikezünk és fotózunk, Iliyas pedig felavatja a szülinapjára kapott gördeszkát. Sajnos annyi kínai szabadult ki a parkba, hogy a megmozdulni alig lehetett… De Kínában már csak ilyen, ember-ember hátán.
