Az előző félévben nagy vágyam volt, hogy kínai barátokat szerezzek, kínaiakat ismerjek meg. Hiába vagyok itt Kínában, mégis legtöbbet külföldiekkel lógok a koli és a suli miatt, így szinte már többet tudok más országok szokásairól, mint magáról Kínáról. Nem utolsó sorban a kínait is legjobban egy kínaival lehet gyakorolni.

 Ebben a félévben ez a vágyam is megvalósulni látszik. Nem csak egy imádnivaló kínai szobatársat szereztem, hanem a barátnőjét is, aki igencsak bele vetett engem a kínai társasági életbe. Persze nem kell itt nagyon dolgokra gondolni, csak az előző félévhez képest indult meg rohamosan a kínai ismerősök száma.

 A szobatársam és a barátnője szintén nyelvszakosak (koreai és francia), így megértik, hogy a nyelvtanulásnál mennyire fontos a szóbeli gyakorlás. Így a többi kínaival ellentétben nem akarnak villogni az angoltudásukkal, hanem kínaiul beszélnek velem, sőt a szobatársam elég keményen és kitartóan javítja a hibáimat. :) Xiao Fu (szobatársam barátnője) pedig rendszeresen hív mindenféle összejövetelre, ahol vagy kevés a külföldi vagy alig van angolul tudó külföldi, így kizárt az angolul társalgás. Neki köszönhetően sok kínait megismertem a közelmúltban, akikkel további programokat lehet szervezni, jó ismertséget kötni…. éééés gyarkorolni a kouyu-t (szóbelit).

 Így jutottunk el Maryval pár hete egy francia szakos „házibuliba”. Eredetileg Xiao Fu és francia szakos osztálytársai által szervezett osztálybuli volt ez az esemény francia tanárokkal együtt és francia fiatalokkal együtt, amire kínai gyakorlás végett meghívott engem és Maryt is. Eléggé kakukktojás érzésem volt végig, mert próbáltak végig franciául beszélni, sőt a meghívott franciák nem tudtak sem angolul sem kínaiul. Szóval Maryn és rajtam kívül tényleg mindenki tudott franciául. (Én csak egy „bizonyos” mondatot tudok franciául, de azzal nem sokra mentem …. hihi :)) Mindenesetre elég érdekes szituáció volt. Szerencsére a játékoknál a gyengébbek kedvéért a játékszabályokat kínaiul is elmagyarázták, így volt esélyem megérteni mi is a lényeg. Mivel nem tudok franciául, így a lányok rá voltak kényszerítve a kínaira, így tök sokat tudtam kínaiul cseverészni, és meg is ismertem jó pár jó fej leányzót. Az este alatt természetesen a francia srácok próbáltak persze beszélgetni velünk, de egyszerűen az ő angoljuk még az enyémnél is gyatrább, így néhány tőmondatos párbeszéd után tovább pártoltam a kínaiakhoz. :D Nagyon meglepődtem, hogy itt általánosan igaz , hogy szinte egy francia sem nem tud normálisan angolul. Sőt többen kijelentették, hogy nem is baj, mert úgy gondolják a francia nyelv elegendő a boldoguláshoz! Eddig is arrogánsnak gondoltam a franciákat, de ezek után be is bizonyosodott. Ismerek olyan francia srácot, aki már 3 éve itt él annyi nem tud kínaiul elmondani, hogy Szia! Viszlát! Köszönöm. … és még az angolnál is igencsak elgondolkodik, hogy mit és hogyan kellene mondania… Na,  erről ennyit, visszakanyarodok a kínai témára, az érdekesebb... :)

 Tehát a házibuli teljesen rendben volt, osztálykasszából a lányok kibéreltek egy hatalmas apartmant konyhával mindennel a Laoshan környékén (mesze a központtól, ahol az ő kampuszuk van), és több fogásos kínai vacsorát rittyentettek össze. Emellett bevásároltak egy rahedli sört, aminek eredményeképpen végre megtudhattam, mennyire csitrin tudnak viselkedni a részeg kínai lányok. J Míg a banda egy része serényen főzőcskézett a konyhában, addig a lustább része pár sörtől becsiccsentve szórakoztatott minket. Bár nem ez volt életem partyja, de sok kedves emberrel megismerkedtem, és megbizonyosodtam, hogy a kínai fiatalok is tudnak jó fejek és kedvesek lenni. Különösképp tetszik ez a társaság, mert velük a külföldiség nem számít menő dolognak, épp úgy beszélnek és viselkednek előttünk, mint maguk között, nem viselnek álarcot, mint nagyon sok kínai fiatal.

 Mivel az osztállyal elég jól összebarátkoztam Xiao Fu a múlt hét pénteki házibuliba is meghívott. Ezt a házibulit az egyik osztálytárs haverjának shaverjának a haverjának (nesze kínai kapcsolatok) a luxus apartmanjában tartották a városközpontban. Eléggé leesett az állam a lakás és felhozatal láttán, hogy bízhat valaki egy annyira gyönyörű lakást huszonéves bulizni vágyó fiatalokra. Azonban a tulajnak volt annyi esze, hogy ő is jelen volt az összejövetelen és ő is meghívta a barátokat, üzlettársait. Első ránézésre elég érdekesen festett a társaság megint, de én elég jól jártam ezzel a szervezéssel, így különösen örülök. A buliban 3 féle társaság forgott, a fiatal franciaszakos hallgatók, néhány francia anyanyelvű afrikai és francia nemzetiségű diák, a üzletember tulaj és üzlettársai (öltönyös, kosztümös társaság) és én a franciául nem tudó magyar. Hamar feltaláltam magam, bemutatkozás után  hagytam a fiatalokat hagyj gyakorolják a franciát és szépen átpártoltam az üzletemberes társasághoz, akikkel meglepetésemre egész jól megértettem magam. Sőt egész este velük beszélgettem. Már régóta hiányzott az ilyesfajta társaság. Itt Kínában végig húszon évesekkel vagyok, akiknek nincsenek olyan munka tapasztalatai, mint nekem, és végre jó volt egy tőlem komolyabb felnőtt társaságban megfordulni, és KÍNAIUL társalogni „felnőtt” témában! Természetesen eléggé vért kellett izzadni a beszélgetésnél, de mivel nem sok külföldit ismertek, így végtelenül türelmesen és bűbájosan várták ki mindig, mi a mondanivalóm lényege. Sőt mivel látták, hogy érdekel a gazdaság és az üzleti világ, így néhányan megígérték, hogy elkísérhetem őket üzleti vacsorákra, megbeszélésekre stb. Vasárnap el is mentem az egyik hölggyel egy „üzleti vacsorára”.

 Elég jól jártam, mert Kína legmenőbb huoguo éttermében a HaiDiLao (海底捞火锅) – ban kajáltunk, ami Qingdaoban is a legmenőbb étteremnek számít, és nem kicsit volt fincsi a vacsora… :) Ma is hívtak egy vacsora partyra, azonban eléggé megfáztam, így inkább maradok a koliban és jól begyógyszerezem magam Neocitrannal. :)