Ebben a bejegyzésben Sihanoukville-i hetet szeretném megörökíteni, azonban elég nehéz tartalmasan írni, mivel hiába talán életem legklasszabb hetét töltöttem ott, de szinte az egész ott töltött idő a semmittevésről szólt. Nehéz bármilyen izgalmas story-t mesélni, mivel szinte semmi nem történt, azonkívül, hogy egész nap a hasunkat süttettük a tengerparton,  gyümölcs shaket szürcsöltünk, kajáltunk, olvastunk vagy aludtunk. Bár én zsigerből utálom a semmit tevést, és a pihenés alapjáraton nehezen megy nekem, mégis kirándulásunknak számomra ez a Sihanoukville-ben töltött hét volt a csúcspontja. Egy hét szó szerinti semmit tevés egy varázslatos istenháta mögötti kambodzsai tengerparton igazán nem esett nehezünkre, sőt megfordult a fejemben, hogy munkát vállalva az egyik apartmanban akár oda is költözhetnék. Eléggé nagy kontraszt, hogy bár a kirándulás alatt itt töltöttük a leghosszabb időt és szinte egész héten reggeltől estig nem csináltunk semmit, mégis ez a hely tetszett talán a legjobban. Természetes szerintem nem létezik olyan ember, aki egy kifogást is találna az ottani tengerpartra, az emberekre, a tájra …  én is csak dicsérni tudom, és örülök, hogy a vietnámi vagy thaiföldi tengerpart helyett a kambodzsait választottuk.

 Eredetileg Kambodzsába csak Angkor miatt akartam menni, de amikor Boriszt kérdeztem a kambodzsai élményeiről nagyon lelkesen beszélt Sihanoukvilleről és a lelkemre kötötte, hogy ha tengerpartozni akarunk, mindenkép a kambodzsai sihanoukville-i otres beacht válasszuk, mivel a legjobb tengerpart amit valaha látott, még a thai maya beach-nél is többet tud. Tehát az utazás tervezésénél szépen be is szúrtuk a kambodzsai tervek közzé a dél-kambodzsai Sihanoukvillet.

Megérkezve a városba először a tipikus kambodzsai lepukkant, szegény „városkép” fogadott, majd mikor érdeklődtünk, hogy a tengerpartra hogyan is lehet eljutni, igencsak emelkedtek a tuktuk fuvaros árak, ergo jó messze voltunk parttól. A 15 órás buszozás után nem sok türelmünk volt a tervezéshez, így az első tuktukossal az Otres beach-re vitettük magukat és közvetlenül a tengerparton lévő vendéglőknél, bungalóknál kezdtünk szállás keresésbe. Sajnos telt ház volt szinte mindenhol, és mivel a 15 órás éjszakai busz út alatt szinte semmit nem aludtam és eléggé feldúlt lelkiállapottal voltam, így az első lehetséges helyen megszálltam. Így töltöttem az első pár napot egy svéd házaspár által működtetett Jungle Beach apartman dorm szobájában.

 Nagyon szerettem ott lenni, mert bár a kambodzsai körülmények amúgy nem nagyon rémítettek el (nincs melegvíz, rengeteg szunyog, patkány, gigantikus csótányok és további „kék laguna” körülmények), de az európai házaspár által működtetett tengerparti rész sokkal bizalomgerjesztőbb volt, mint a kambodzsaiak által vitt helyek. Pár nap azután átköltöztem Dórival a szomszédos Sunshine Café-ba, ahol ketten béreltünk szobát, mivel nevetségesen olcsó volt az ottani szállás. Persze a körülmények keményebbek voltak, mint a svédeknél. Pl. lyukas volt a fal, az emeletre vezető lépcső igencsak girbegurba, valamint a patkányok is elég félelmetes hanggal tudatták jelenlétüket éjszakánként, de jobb volt az ottani kaja és több volt a fiatal is. A személyzet is jobban bejött, a tulaj meg pont úgy festett, mint az Ötven első randi-ból Adam Sandler hawaii spanja… na és mellesleg nevetségesen olcsó volt a szállás (le se merem írni mennyire). 

 Borisz minden szava igaz volt a partról, a tengerről … tényleg szerelem első látásra, életem legjobb és felejthetetlen élménye volt az a hét. Az csak egészet tetézi az olcsóság. Az olcsóságot úgy szemléltetném, hogy ösztöndíjas diákként igencsak a spóroláson van mindig a hangsúly, itt spórolva mégis megengedhettük magunknak, hogy a „legdrágább” parton az Otres beachen szálljunk meg, az ottani ellátásról (tengeri herkentyűkről, gyümölcsökről) meg inkább már nem is írok semmit.

 Ahogy már írtam 7-8 napot töltöttünk itt, elég hosszú időt ahhoz, hogy a betervezett semmit tevés már unalmas lehessen. Eléggé tartottam attól, hogy ez a passzív pihenés majd agyon fog untatni, mivel eléggé utálom a semmit tevést stb. Ehhez képest eléggé kellemes meglepetést okoztam magamnak, ha nem várt volna minket Krabi még maradtam volna 1 hetet. Egyszerűen a tengert, a tengerparti hangulatot, a naplementét nem lehet megunni, a kajákról nem is beszélve. Sajnos otthon nem nagyon engedhetem meg magamnak ezeket az ételeket, így ott minden nap szó szerint telezabáltam magam mindenféle khmer salátával, rákkal vagy hallal, finomsággal

 Egy szigettúrára mégis elmentünk, ami egy egész napos kirándulás volt három sziget meglátogatását foglalta magában, valamint reggelit és ebédet. A szigetek még az Otres beach-nél is tisztább és szebb volt, nem beszélve arról, hogy búvárkodni is lehetett. A víz annyira tiszta volt, hogy tisztán lehet látni a mindent a vízben, a búvárkodóknak biztos nagy élmény lehetett. Sajnos én nem tudok úszni, úgyhogy én a búvárkodással töltött időt a hajón töltöttem.  

 Az Otres beach-ről pár szóban annyit, hogy Sihanoukville-ben is fel van osztva a part strandokra, meg van a családias rész, a partyzós rész a csendes és elit rész. Mi a csendes és „elit” Otres beachet választottunk, rajtunk kívül a legtöbben kanadaiak vagy ausztrálok voltak, idősebbek, így a buliktól is igen messze estünk. Bár 1-2 bárban próbálkoztak party zenékkel, pl. mellettünk volt a Lonely Planet-ben annyira dicsért Mushroom Point, ahol minden este nyomatták a „drogos” zenéket. Azonban a mi szállásunkon szinte mindenki ki volt fáradva az egész napos napozással, így az esték a naplemente nézésével és grillezéssel telt már éjfélkor zárás volt, így tudtunk csendben aludni.

 Szerintem életemben nem aludtam, nem feküdtem egy helyben annyit, mint akkor és soha nem voltam megelégedve azzal, hogy egész nap csak nézek ki a fejemből. A világ egyik legszebb eldugott kis paradicsomában voltunk, az olvasáson és a napozáson kívül nem sok lehetőség bármit is csinálni. Szerencsére Siem Reapben megvettem angolul Coelhotól a 11 percet, így volt olvasni való a kínai könyvem mellett. Azonban a tenger gyakran elvette a figyelmemet és órákig azzal is boldogan elvoltam, hogy zenét hallgattam a telómról vagy csak üresen meredtem a tengerre és gondolkodtam az életem nagy kérdésein…