Már vissza is értem a tavaszi túrámról… 12 nap helyet letudtam 1 nap alatt, persze nem azért mert Shanghai annyira unalmas és csúnya város lenne...
Az ok, amiért visszajöttem, hogy Shanghaiba érve, amint leszálltam a vonatról nem vicc, de nem telt el 5 perc és már nem volt telefonom. Igazából fogalmam nincs, hogy történt… Ahogy megérkezett a vonat, összepakoltam cuccaim és gyorsan leszálltam a vonatról… Az első percekben álmélkodva néztem ki az állomásról a hatalmas épületekre, és boldogan tudatosult bennem, hogy hol is vagyok. Persze fél perc alatt felocsúdtam, mert jött a szokásos lökdösődős, agyontaposós kínai tömeg, ami egy emberként (magával sodorva engem is) haladt a kiléptetős ajtóhoz. Amikor a kiléptetésnél ellenőrizték a jegyünket, a lökdösődés tovább sem maradt abba majd hirtelen nagyon rossz érzésem lett... Ellopták a telefonom! Fogalmam nincs, hogy ki és mikor. Már 8 hónapja itt vagyok és hozzászoktam a lökdösődéshez és annyira biztonságosnak éltem meg Kínát eddig, hogy meg sem fordult a fejemben, hogy valaki ellophatja a telefonom Shanghaiban.
Bár a telefonom szerintem a földkerekség legrosszabb márkája volt, és abból a márkából is a legrosszabb darab, mivel tök lassú volt és szinte a telefonálás is nehezére esett, sőt 3 helyen be volt törve a kijelzője, de telefon nélkül elég tehetetlen vagyok. Főleg akkor és ott tök egyedül Shanghaiban. Annyira össze voltam zavarodva, hogy kb. a metrójegy vásárlás is nehezemre esett, és kb. 2 órán át bolyongtam a városban azon gondolkodva, hogy mit is tegyek. A metrónál szinte nem láttam az idegtől, így pár fiatal vett nekem metrójegyet és adták oda a telefonjukat, hogy megcsörgessem a mobilomat. Persze nem csörgött ki így fel is adtam a reményt, hogy visszakapom. A metrón még összehaverkodtam néhány fiatallal, akik segítettek mérlegelni, hogy mi lenne a legjobb megoldás ebben az esetben stb… rendőrség, hazautazás stb. Azonban, annyira ideges voltam és zavarodott, hogy ők is csak tovább idegesítettek a hülye ötleteikkel. Pl. mosolyogva ajánlották fel, hogy elkísérnek az állomás melletti Apple store-ba, vegyek gyorsan egy új Iphonet, aztán folytassam az utam. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy képzelheti azt az össze kínai, hogy mivel valaki európai tele van pénzzel. Gondolom, aki ellopta a telefonomat, az is azt gondolta, hogy külföldi lévén biztos hiperszuper telefonom van… hát nem, úgyhogy ő is jól megszívta ezzel a lopással.
Végül megegyeztem magamban, hogy mivel vennem kell egy új telefont így inkább visszajövök Qingdaoba és szünetre új, ingyenes programot találok ki. Bár folytathattam volna az utazásom, de a telefonom nélkül, ha bármi bajom esik elég nehéz segítséget találnom tök egyedül. Telefonszámot fejből nem tudok, csak wechat ID-kat, amiket telefon nélkül szintén nem lehet használni, sőt facebook sincs vpn-nélkül, email címeket sem tud az új emailem (a régi bedöglött a kínai google-nek köszönhetően, így új gmail postafiókot kellett nyitnom). Így aznap megvettem a visszafele vonatjegyet, és szombaton már itt aludtam Qingdaoban.
Tehát volt egy napom „felfedezni Shanghait, amit igencsak megnehezített az esős időjárás, mivel vászoncipőben mentem és esernyőm sem volt.. Azért nem adtam fel, kisebb veszekedés után sikerült lealkudnom az utcán az esernyőt és elmentem a Putong részre és a Nanjing roadra is nézelődni. Sajnos fotókat nem tudtam csinálni, mivel nincs telefonom … no comment.
Az idegességnek és frusztráltságnak köszönhetően jó sokat veszekedtem a kínaiakkal… Pl. a szálláson nem akarták elfogadni, hogy a lefoglalt 3 nap helyett csak 1 napot maradok, ki akartatták velem fizettetni az egész árat, majd az esernyős akart átverni (a kínaiaknak 10 yuanért adta az esernyőt, nekem 40 yuanért akarta..) majd visszaérve Qingdaoba a taxisok is a szokásos 35 yuan helyett, 100 yuanért akartak visszahozni a koliba. Úgyhogy ment a vitatkozás rendesen, ha a kiabálás nem hatott, akkor meg a sírás, nyávogás. A kínaiak nagyon nem szeretik, ha egy külföldi sír, ugyanis igencsak rontja az üzlet benyomását, így a sírás tuti siker mindig.
A szívem eléggé vérzik az utazás elmaradása miatt.. De legalább tengernyi időm van készülni a vizsgákra, nyelvvizsgára. Sőt legalább megnyomhatom a koreait is. Ha nem mondtam volna, februárban elkezdtem tanulni koreaiul. Azonban az ábc elsajátítása után olvasásnál megálltam, mert a kínai miatt nincs időm nagyon gyakorolni. Most mégis van időm, így itt a lehetőség alapszinten meg tanulni beszélni és írni. Koreai szakos szobatárssal és koreai ismerősökkel van segítségem bőven, így itt a nagy lehetőség.
