Mostanában nem nagyon volt időm írni a blogra, mert ezerrel zajlik az élet, rengeteg a tenni való és rohamosan telnek a napok. Nem kell semmi extra dologra gondolni, a tanuláson és a szórakozáson kívül nagyobb esemény nem nagy történik velem.
A tavaszi szünet óta nem írtam… A befuccsolt nyári kirándulás után tanulást terveztem be, mivel az azt követő héten volt a 其中考试 hét, na meg a nyelvvizsga időpontja is rohamosan közeledik. Azonban tervezett nagy 努力 tanulás nem, hogy nem volt, el sem kezdtem tanulni. Hétfőn a mobil piac feltérképezésével töltöttem az időt, mivel sürgősen szükségem volt egy telóra. Elég fura volt pár napot telefon nélkül tölteni, pl. a tanulás, szótárazás is elég érdekes így, valamint a barátokkal tartani a kapcsolatot, vagy megnézni, hogy éppen hány óra. Persze szótár nélkül is tanulásnak is felfedeztem az előnyeit, mivel szótárazásnál mindig elveszek a szavak rengetegében és talán feleslegesen töltöm az időt 1-2 karakter megismerésével. Szerencsére pont az telefonom ellopása előtt volt a neten koreai óra akció, úgyhogy a szobatársammal be is szereztünk néhány új órát, ami igencsak jól jött Shanghaiban telefon nélkül. :) Mivel itt Kínában egyes helyeken a Iphone nevetségesen olcsó (olcsóbb mint a mint egy jobb Samsung), így barátokkal együtt lázas keresgélésbe kezdtünk, és új telefon vásárlásáig az egyik koreai barátom kölcsönadott egy régebbi Samsungot. Úgyhogy elég jól jöttem ki ebből a helyzetből, ez a régi Samsung sokkal jobb, mint az én ellopott telefonom, leszámítva, hogy koreaiaknak legyártott koreai készülék, így egy két helyen nincs angol fordítás, és a telefon 1-2 helyen igencsak eltér az eddig megszokottól… Persze itt nincs belőle probléma, mivel úton, útszélen koreaiba botlik az ember, úgyhogy mindig segít valaki. :)
A tavaszi szünet többi része pedig szórakozással telt. :) Kedden szorgalmas diákként a könyvtárban töltöttem a délutánt, rendíthetetlenül körmöltem a Hallásértés könyv új szavait a kolis osztálytársaimmal, amíg Wechaten az osztályfelelős fel nem vetette a közös vacsora majd karaokei ötletét. Persze Ecemmel, a török osztálytársammal fél perc alatt összeszedtük a sátorfánkat és fogtunk taxit, hogy idejében odaérjünk a találkozóra. Az este bár egy laza vacsorának indult, eléggé hosszúra sikeredett. Egy japán étteremben kajáltunk, majd a német osztálytársunk unszolására beadtuk a derekunkat és elmentünk az egyik étterem környékén lévő karaokei bárba. Gondoltuk, ha a német srác ennyire erőlteti az éneklést, biztos jó hangja van, jó lesz hallgatni… azonban eléggé ráfért a segítség.. Mindenesetre a koreai osztálytársak bementettek minket, mivel két srácnak is igencsak jó hangja van. Elég jó kis hangulat kerekedett, így senkinek nem volt kedve hazamenni, úgy elmentünk még egy kis utca széli barbequera, majd a német osztálytárhoz dumcsizni, amiből végül reggel 6-ig tartó házibuli kerekedett.
A szünet többi napja szintén hasonlóan az osztálytársakkal telt, ha nem is tanultam, de az osztállyal biztosan jól összerázódtunk még erre az utolsó 2 hónapra. :)
