Mostanában egyre több magyar élmény ér, lehet, hogy így akarják jelezni az égiek, hogy nemsokára itt a hazaérkezés napja… :)

 Pl. az előző bejegyzésben említett német osztálytársnál tartott házibuliban éneklésbe kezdtünk, amikor a lengyel osztálytársnőm mutatta a telefonján levő Ákos számokat. Eléggé megható érzés volt, főleg, hogy nem csak szereti Ákos zenéjét, hanem énekelni is tudja. Úgyhogy a többieket is bevonva, órákon keresztül énekeltünk Ákos számokat. A lengyel osztálytársamat eddig is csodabogárnak tartottam, mert mind amellett, hogy irigylésre méltóan jól tud kínaiul és még koreaiul is tud folyékonyan olvasni, sőt a karaokeban is mindig koreai számokat választ. A magyar dalok éneklése már csak hab volt a tortán, tök jó kiejtése van, főleg a többi osztálytárshoz, vagy a szobatársamhoz képest. (A szobatársamnak is tanítottam már egy két magyar szót, amiket zabálni valóan tud kiejteni, de rajtam kívül nem hiszem, hogy sokan értenék mit is akar mondani.)

 A másik tök jó magyar élmény, hogy a szobatársam munka helye mellett van egy „fake francia” pékség, ahonnan elég gyakran hoz nekem pék sütit. (Ez elég jó fejségnek számít itt, mert a normális, nem gejédes pék süti ritka erre, mint a fehér holló, hanem még jó drága is.) A csomagoláson dekorációként több nyelven van írva, hogy „szeretlek”… persze a csomagolás közepén hatalmas betűkkel virít a magyar „Szeretlek”. :)

 A harmadik élmény pedig, hogy egy tavaly kiköltözött magyar család fagyi businessbe kezdett, Qingdaóban több helyen is lehet kapni „magyar fagyit” J. Pont ma a török osztálytársammal meg néhány kolis haverral egy török étterembe mentünk ebédelni, ahol desszertként a magyar fagyit ajánlották. Tudom, hogy ez elég nevetségesnek és érdektelennek tűnhet, de itt a világ másik végén jó érzés ilyenekbe botlani.

 Mostanra már 1 hónapon belül vagyok, hogy újra otthon legyek a családommal. :) Már nagy gondolkodásban vagyok, hogy kinek mit vigyek ajándékba. A kínai szuvenírek mellett koreai cuccokat is jó lenne hazavinni. A koreai kozmetikumok, ételek, édességek is rabul ejtettek, így nagy fejtörést okoz, hogy tudok minél több dolgot minél olcsóbban hazavinni. Egyébként a koreai dolgok tényleg nagyon jók. De nem csak a kajákra kell gondolni, hanem a kozmetikumok, ruhák, kütyük, messze meghaladja az otthoni vagy a kínai minőséget. Régebben is több kínai ösztöndíjas blogjában olvastam, hogy a kínai édességek sokkal jobbak, mint a kínaiak stb. Ez tényleg így van… sőt, sokkal finomabbak, mint az otthon kapható nyalánkságok. Sajnos elég drágák, így igencsak meggondolom, mikor engedhetek meg magamnak egy kis nasit.

 A koreai kozmetikumok sem nemhiába annyira elismertek. Télre a szmog és rossz víz minőség miatt teljesen tökre ment mind a bőröm, mind a hajam. Ezelőtt soha nem voltak bőr problémáim, de itt egyszerűen úgy nézett ki a hátam, mellkasom és az arcom, mint egy 12 éves kis pattanásos tininek. Hiába vetettem be az otthonról hozott cuccokat, vagy vettem méregdrága kínai cuccokat a helyzet változatlan maradt mind addig, míg az egyik koreai ismerősöm nem adta kölcsön az arcápoló pakkját, ami kb. 3 nap alatt megszabadított a „csúfságtól”. :)

 Már csak a hajam van hátra. Azt a téli kirándulás után kénytelen voltam levágatni vállig érőre… A „fantasztikus vízminőség” teljesen ripityára tette a hajam… Emellett még a kínai fodrász sem segített, akinek hiába mutatok képet, milyen hajat szeretnék, egyszerűen csak egy féle, szög egyenes Kleopátra hajat tud vágni.. Uh hajvágás után egyenes mehettem egy koreai szépségszalonba újabb végésra, ahol különös módon elsőre olyanra vágták a hajam, amilyet elképzeltem. Sajnos a víz annyira rossz is, hogy még egy hónap sem telt el, de már megint úgy néz ki a hajam, mintha egy éve nem mentem volna fodrászhoz. Sőt szerintem az itteni vásárolt samponok és balzsamok nem hogy használnának, hanem még rontanak a hajamon. Otthon is kapható márkákat veszek, de biztos vagyok, hogy az itteni és az otthon nem ugyanazt teszik a flakonba. Az itteni cuccok inkább mennek el szemétnek, mint samponnak stb. Persze vannak jó dolgok is, pl a 10 yuanes testápoló csodákra képes. Nem akarom tudni, mi van benne, de biztos, hogy az én bőrömnek szuper jó. :)

 Na ennyit most az itteni dolgokról. Tanulnom kell, mert bárha nem is vagyok a leglelkesebb, de a nyelvvizsga napja rohamosan közeleg. :)