Az öt órás vonatozás után éjfélre érkeztem meg Qingdaoba. A vonatra szerencsére fekvőjegyet kaptam, repestem is a boldogságtól, hogy aludhatok végre pár órát.

 A nagy örömködésből azonban hamar felocsúdtam, mert kiderült, hogy a jegyeket úgy adják el, hogy egy négyágyas kabinraa 6 jegyet, avagy egy ágyra jut másfél ember.(Valahogy ebben a logikát nem nagyon találtam, de ez van. )A lényeg, hogy ezzel a jeggyel sem lettem pihenés terén kisegítve.

 Sőt a csomagoknak nincs külön helye, így azok mennek a felső ágyra, az alsó két ágyon meg osztozik 3-3 ember. Persze jobb esetben! Láttam olyan kabint, ahol egy 10 fős kiscsalád kártyajátékozott egymás hegyén hátán. Isteni szerencse, hogy az én jegyem nem oda szólt.

 Egyébként ez egy alsó kategóriás vonat itt az országban, mégis 5 óra alatt megtettünk 800 km-t potom összegért. A körülményekkel meg már nem akarok senkit elkedvetleníteni az otthoni vonatozástól, de komplett fürdőszoba volt, étterem a vonaton, patyolat tisztaság és az alvós kocsiban minden ágyhóz külön kis „tv” ... A MÁV-nak van még hova fejlődnie. :)

 Ezzel az alvós jeggyel nem nagyon tudok dűlőre jutni, hogy lehet így megoldani, milyen pózban és hogyan képzelik az alvást a "4 ágyon alszik 6 ember" megálmodói. Persze csodálkozni nem is értem miért csodálkoztam, hiszen a kínaiak híresek arról, hogy mindenhol, bármikor és bármilyen pozitúrában képesek aludni. Lehet számukra ez a kabint beosztás teljesen természetes és magától értetődő. Mindenesetre otthon biztos lenne nagy hőbörgés és panaszkodás.

 Én 5 velem egykorú sráccal utaztam, aki mindvégig a kérdéseikkel boldogítottak, és tágra nyitott szemekkel bámultak. Biztos egy életre az emlékeikbe vésték az arcom a 5 óra nonspot nézés után. Egyébként teljesen rendesek voltak, leszállás után kerestek nekem olyan taxit, aki nem akart átverni és lehúzni, na iszonyat lelkesen és cukin vitatkoztak ki cipelje a bőröndjeim. :)