A mostani utat sokkal jobban bírtam fizikailag mint tavaly, de már most a finishben azért visszaszámolom a perceket, hogy mikor érek végre Qingdao-ba... és aludhatok egy jót.

 A repülőn minden rendben volt, kb. négyszer keveredtünk turbulenciába, ezenkívül dög unalom végig. Próbáltam aludni, de sajna ülő helyzetben nem nagyon megy, főleg, hogy a repülő zúgása folyamatosan tompítja az agyamat, a folyamatos légkonditól meg folyamatosan szomjas vagyok. Na mindegy, ez a 8 óra is eltelt valahogy. Filmet, sorozatokat turisztikai műsorokat néztem, teljesen csendben végig, a mellettem ülő finn srác nem volt túl beszédes.

 A reptéren egy némaságot fogadott kínai fickó várt "CSC Hungary student" felirattal. A táblával várakozók között ő volt a legmesszebb és nem nagyon esett szemügyre, így amikor már kezdett rossz kedvem lenni, hogy a transzfer nem fog egykönnyen összejönni, akkor láttam meg a "Hungary" felirattal a kezében ácsorgó kis kínai ürgét. Azért gondolom,hogy némaságot fogadott, mert a tábla egyik oldalán a "CSC Hungary" felirat volt, a másik oldalon „show me the admission ticket, please” felirat. Tehát egy szót sem akart hozzám szólni, még a "Ni hao!" -ra is csak zavartan bólogatott. :D Próbáltan az egész kis hivatalos papír bemutatós, csomag pakolós procedúrát kínaiul lebonyolítani, hogy oldjam a feszkót emberünkben, de a sofőr annyira zavarban volt végig, hogy csak zavart kacarászást tudtam kiváltan reakciómra. Persze bennem is volt némi izgalom, mivel erősen reméltem, hogy nem azért vihorászik magában, mert éppen valami kínai lány elrablós maffia tagjaként az átverésemen-elrablásomon gondolkodik magában. Szerencsére a kocsikázásunk végállomása tényleg a Nyelvi Egyetem transzfer állomása volt. :)

 Most először megtapasztalhattam milyen is a sokszor említett, hírhedt pekingi szmog. Szinte vágni lehet a levegőt. Igazi speckó szmogot kóstolhattam meg itt, ami annyira hirtelen és rosszul hatott rám, hogy kiérve a repülőtérről rosszul is lettem. A hűvös otthoni időjárás után, hirtelen a 30 fok feletti hőmérséklet, magas páratartalom és szmog annyira felforgatta a gyomromat, hogy a reptérről leérve a parkolóba én nem a kocsinak, hanem egy kukának vettem az irányt.

 A Transzfer Állomásra elég hamar kiértünk, ahol nagy meglepetésemre vonatjegy helyett egy szoba kulcsot csaptak a kezembe. Kiderült ugyanis, hogy a már kb. 2 héttel ezelőtt kért vonatjegyemet még nem vették meg, így úgy gondolták, hogy lebeszélik a egyetememmel, hogy később ékezem, néhány napot Pekingben töltök. Ahogy mondták: "dont worry! ni zai zher shui ba!"

 Ebben a szobában akartak elszállásolni, szerencse, hogy a qingdaoi koli sokkal jobb. Nem szívesen laknák egy évig ilyen körülmények között.

 Bár eléggé ki voltam már merülve és az alvás jól esett volna, mégis addig erősködtem, amíg kaptam egy vonatjegyet Qingdaoba. A kellemetlen csak annyi, hogy a vonat este 6-kor indul és kb. éjfélre ér oda, így megint nem tudok normálisan aludni. Sőt a transzfer állomáson délben összegyűjtötték a vonatra szálló diákokat, és kihoztak minket a vasút állomásra. Így én is majdnem 5 órával hamarabb értem ki, és szobrozhatok a vágány kapuk előtt.

 Most pont itt ülök és várok a vonatra, van még kb. másfél óra. Annyira unatkozok, és már a rosszullét kerülget  fáradtságtól, hogy a blogírás tart életben, na meg a folyton kérdező és bámuló kínaiak. Már ez a negyedik helyem mióta kitettek a vonathoz. Egyszerűen mindig el kezd bámulni, majd izgatottan kérdezgetni a mellettem ülő kínai. Amúgy teljesen kedvesek, pl. foglalják a helyet, amíg elmegyek mosóba stb. de a fáradtságnak lassan azt a szintjét érem el, amikor már nem bírok mosolyogni csak bambulni, vagy morogni.