Nagyjából már azt mondhatom, mindent elrendeztem, szépen megy minden a maga módján. Péntek reggel megkaptam a szobámat, majd az egyetemre is beiratkoztam, valamint elmentem nagy bevásárló körútra beszerezni a még hiányzó cuccokat.
A koliban ugyanarra a szintre kerültem mint ezelőtt, azonban a szoba nem ugyanaz. A régi szobámban még a Zuo Meng lakik egyedül, nemsokára beköltözik hozzá a kínai barátnőnk Xiaofu. Én egy kazahsztáni lánnyal kerültem össze, úgyhogy biztos érdekes napok állnak majd előttem. (Karácsony helyett lesz Ramadan stb.) Sajnos választási lehetőség nem volt, ezt kell szeretni. A koli annyira tele van, hogy az új ösztöndíjasok már nem is kaptak ott szobát, hanem másik koliba fognak lakni.
Először nagyon nem örültem ennek a lánynak, mert látásból ismerem a haverjait és őt is. Tavaly egy szinten laktam vele és a haverjaival (kazah, pakisztáni banda), és láthatóan folyton a szobában bandáztak. A fiúk elég szemtelenek, tipikus „kiszabadulnak otthonról, és nem bírják levenni a szemüket a külföldi csajokról” srácok, akiket én nem nagyon szívlelek. Úgyhogy nagyon remélem, hogy tekintettel lesznek arra, hogy nem egy kultúrából származunk és nem fognak a szobánkban letanyázni. Egyébként Gayananak van itt barátja így nem sok időt tölt a szobában, kb. eddig egyszer láttam, amíg kipakolt a bőröndből. Ettől függetlenül a szoba egész jó, nagyjából ugyanúgy néz ki, mint az előző. Jah, ki ne hagyjam, hogy az ágyam be van szakadva, és nem tudják kicserélni újra. Remélem nem fog alattam összetörni.
Már elég sok régi arccal összefutottam, volt nagy ölelkezés, örömködés.:) Legjobban Zuo Meng örült, aki rögtön meg is hívott vacsorázni. Na ennyit a koliról!
A suliban találkoztam tök sok ismerőssel, tanárral... tök jó volt látni, mennyire mosolyogtak mikor meglátták, hogy visszajöttem. A vízumon kívül minden el lett intézve. Vizumot, egy éves letelepedési engedélyt kell kérni megint, ami hosszú kis procedúra lesz.
Először is holnap reggel a a suliból csoportosan megyünk kórházba mindenféle vizsgálatra, tetőtől-talpig mindent megnéznek, majd ha nem találnak semmi kivetni valót, mehetünk az eredményekkel a rendőrségre, ahol az igénylés megy. Ugyanaz minden, mint a tavalyi procedúra.
Apropó! A kórházi kirándulás jól is jön, mert szombat este úgy odacsuktam az ajtóra a kezem, hogy nem bírtam mozgatni és tökre bekékült és feldagadt. Mára már jobb a helyzet, de még mindig nagyon fáj. Lehet röntgennél ezt is megvizsgáltattatom majd.
Visszatérve a sulira, az osztályoknál a tavalyi C csoportot választottam, mert ismételni szeretnék egy kicsit. Pár hét múlva pedig terveim szerint váltok a D csoportra, ami egy szinttel magasabb. Egyébként tök jól megértetem magam mindenkivel, nagyjából simán mennek a társalgások, amin nagyon meglepődtem, mivel az elmúlt 2 és fél hónap nem a kínai tanulással ment el.
Na lassan befejezem a kezdeti napokról való beszámolót. Ma évnyitó volt csak,semmi új infó nem volt, csak azért mentem, hogy az új magyar lánynak Zsófinak megmutassam milyen a suli, és segítsek egy kicsit a beiratkozásnál.
