A tavalyihoz hasonlóan a tanév elkezdtével újra kis katonák lepték el a kampusz melletti utcát és pályát az én és többiek legnagyobb örömére.

 Kis katonák hallatán nem kell megijedni, nem kerültünk szerencsére semmilyen háborúba, csak a gólyák éves kiképzésének ideje következett el. Avagy egész napos reggel 7-től este 7-ig tartó menetelés és közben ordibálás, hogy: "yi.., er..,san.., si..." (egykéhánégy), plusz hétvégente egész napos zenebona, katonazenekar minden ami kell...

 Tiszta majális érzésem van. Majdnem ugyanaz a zene szól, mint ami kiskoromban a mazsorettesek felvonulásakor. Annyi a különbség, hogy most napokon keresztül 12 órában hallgatom megállás nélkül. A gólya rengeteg, így hiába vannak messzebb a kolitól, mégis tisztán lehet hallani inden szavukat stb. Így megy ez egy röpke hónapok! Hajráááá :D

  A suliban már megszoktam, hogy a suli melletti építkezés miatt folyamatos a zaj, illetve néha a metró építés miatt az egész suli épület megremeg néhány percre, vagy 1-1 robbantáskor akkora erő szabadul fel, hogy a koli, suli ablakai épp ki nem törnek... Ezekre már simán elalszom, most erre a hónapra a katonaruhába öltözött gólyák kiabálását és menetelését kell megszokni.. Eddig annyira nem megy. Elvileg már csak pár nap, itt a nagy piros betűs Október 1. (legnagyobb állami ünnep), így biztos ez a gólya kiképzős móka is véget ér.

De igazából sajnálom őket. Baromi unalmas és fárasztó lehet közel 30 fokban, ilyen kényelmetlen ruhában dolgozni egész álló nap... Mindenesetre ez is egy fajta lehetőség lehet az összecsiszolódásra? Biztos vagyok benne, hogy sokkal kifizetődőbb, egészségesebb és komolyabb program, mint az otthon divatos "ereszdelahajam gólyatáborok".