Az elmúlt 2-3 hétben nem nagyon volt időm írni, mert mostanában suli után nem csak a barátokkal lógás és a tanulás tölti ki a délutánokat. Extra elfoglaltságaim lettek, így örülök, hogy aludni van időm. Az elfoglaltság egyik oka, hogy találtam végre egy jónak ígérkező munkát (magyar-kínai kapcsolatok viszonylatban), a másik pedig, hogy kínai magánórákat is veszek délutánonként.

  A suli mellett van egy nyelviskola, ahol 2 hónapra ingyen kínai tanárt lehet kapni (2 hónap után fizetni kell). Én is regisztráltam, és kaptam egy 19 éves „kislányt” aki a kiejtésemet próbálja helyrerakni hetente 2x2 órában. Eddig elég vegyes érzéseim vannak. Nem nagyon volt szimpi, hogy már első alkalommal a Starbucksban akart kezdeni, valamint bemutatni a családjának és a barátoknak teljesen ismeretlenül. Bár ingyen van az óra, de azért nem szeretném, ha a Starbucksban menőzne vele, a barátai előtt meg úgy kezelne, mint valami trófeát, vagy Európából érkezett űrlényt. Szerencsére sikerült ezekről lebeszélnem, így vagy nálunk a suliban tartjuk az órát, vagy nála otthon.

 A napokban próbálom kiélvezni a „nyár” utolsó napjait is, és amikor csak lehet kimenni a szabadba… Végre megmásztam a koli mögötti hegyet is, valamint sokat járok ki tengerparti kávézókba tanulni, vagy csak a tengerparton lófrálni kínai barátnőkkel. 

Fushan a kolim mögött:

Pár száz méteres sziklás hegy a koli mögött. (Tavaly nem is említettem, milyen jó helyen lakom, koli mögött hegy, előtte meg a tenger.) A hegyre kb. 40 perc alatt fel lehet jutni, nem nagy fáradtság, pont jól esik még. A kilátás pedig a városra elmondhatatlan. :)

Késő délután, vacsi utáni hegymászás, kilátás egy másik csúcsról egy másik városrészre:

 Tengerparti séta, tanulás :)

 Pont ma ért véget az egy hetes őszi szünet. A tervezett kirándulásom nem jött össze legnagyobb bánatomra. A kirándulás elmaradása miatt azt hittem több időm lesz blogolni, de mégsem így alakult.

 Múlt hét szerdán, azaz október 1-én volt a nagy kínai nemzeti ünnep, ami alkalmából egy hétig megáll az élet Kínában. Mindenki szabadságon van, haza megy a családjához, pihen és kirándul. Azonban pont emiatt, egy ekkora népességű országban, mint Kína ilyenkor van a legnagyobb őrület, ilyenkor lehet érezni tényleg mennyien is vannak.

 Azt, hogy meg áll az élet sem lehet szó szerint érteni, hiszen Kína ilyenkor sokkal zajosabb, nagyobb a forgatag a kirándulós helyeken, utcákon és nem utolsó sorban örökké tat a dugó az utakon. (Például csütörtökön Grétivel (egy itteni magyar lánnyal) mentünk a vasútállomásra felvenni újonnan érkezett magyarokat, de a buszút végét a szokásos 5 perc helyett 1 óra alatt tettük meg. Végül a buszsofőr is feladta, és kinyitotta az ajtókat, hogy mindenki folytathassa az utat gyalog, sokkal gyorsabban).

Alsó képen magyarok Huangdaoból. Huangdao Qingdaohoz tartozó, iparról és vidámparkról ismert városrész,  de a város két részét egy nagy öböl választja el, kb. egy óra az út, ha a hídon megy keresztül az ember. (Haiwan híd -a világ leghosszabb tengeri hídja - itt van nálunk. :))

Ők hárman most érkeztek, a szünet alatt meglátogattak minket, és megismerték az "igazi" Qingdao-t.

 A 3 újonnan érkezett magyarral a Zhan qiaohoz mentünk sétálni, ahol van egy szép kínai pavilon és lehet kagylókat szedni. A szünet miatt azonban az egész hely inkább hasonlított egy hangyabolyhoz, ahogy a kínaiak szedték a kagylót, mint egy helyhez ahol ki lehet kapcsolódni.

Elől: szorgalmas kagylószedő kínai hangyaboly

Háttérben: a kínaiak megmutatják, hogy a 300 férőhelyes stégen hogyan fél el 500 ember

 A tömeg ellenére én mégis egy 4 város meglátogatásából álló kirándulást terveztem be erre a hétre. Már nagyon vártam, hiszen ugyanez a program volt betervezve tavaly is, ami elmaradt a Shanghai-i telefonlopás miatt. Mostani alkalommal is megvettem a vonatjegyeket, lefoglaltam a szállásokat stb. Azonban indulás előtt kezdtem dolgozni egy héttel, ahol pont most van/volt nagy hajtás egy haza utazó kínai delegáció miatt, így erősen gondolkodtam, hogy lemondok az utazásról. Az út lemondásához az utolsó lökést az adta, hogy az útitársamnak indulás előtt 3 nappal kiment a bokája. Egyedül még el is mentem volna, azonban a munka nagyon érdekelt, így az egy hetes szünet munkával telt.

Később még jövök!