Már az előző bejegyzések egyikében írtam, hogy délutánonként plusz kínai óráim vannak. A tanárom egy 19 éves "kislány" volt, aki Szignapurban csinálja a gimit, azonban a jogosítvány szerzés miatt hazajött fél évre. Ebben a félévben a Kendeji-ben (magyarul a KFC-ben) dolgozik és az én magántanárom (volt). Az iskolai szabályok szerint heti kétszer 2 óra, én beszéd és kiejtés gyakorlását adtam meg elvárásnak a beiratkozásnál, mivel ez a kettő most a legfontosabb nekem.

 A tanárom azonban teljesen elvette a kedvem mindentől. Neki köszönhetően, úgy éreztem magam, mintha csak tegnap érkeztem volna és az eddigi kínai tanulás nem is lett volna. Néha annyira leszólta a kínaimat, hogy inkább az első repülővel hazamentem volna... A kínai tanuláshoz való kedvem a vele tanulás alatt fokozatosan váltott át utálatba. A sok rossz élmény gyűlt és gyűlt, majd múlt héten szóltam a nyelviskolának, hogy szeretnék kérni egy új, érettebb és tapasztaltabb tanárt.

 Problémák már alapvetően is voltak, a heti 2 alkalmat alig bírtuk tartani, mivel folyamatosan szuper elfoglalt volt. Folyamatos óralemondások, késések, időpont tolódások, így vagy heti egyszer volt óra, vagy még a 2 órás időintervallumot is lerövidítettük. Ez az én részemet illetően elég rosszul jött le, mert az első 2 hónap ingyenes ebben a nyelviskolában, és nekem pont az első hónap telt úgy, hogy kb. heti 1 óra volt csak megtartva... Így azonkívül, hogy rossz a tanár, mást nem nagyon tudtam megtapasztalni. :(

 Emellett első órán megígérte, hogy minden órán veszünk bizonyos témákat, ami által a szóbeli kínaim sokat fog fejlődni. Az ígéretekhez képest egy hónap alatt semmi témát nem vettünk. Persze az órák nem semmittevéssel teltek. Próbálta csiszolni a kiejtésemet, ami jól is jött, mert már érzem, hogy van egy kis javulás, de ezen kívül semmi érdekes nem történt az "alázáson kívül". Értem ez alatt, hogy vagy az életkorának köszönhetően, vagy csak mert túl beképzelt folyamatosan kiröhögött a beszédem miatt. Az elején még én is vele együtt nevettem, hiszen megértem, hogy számára vicces, ahogy egy külföldi próbálja kimondani helyesen a szavakat, vagy ügyetlenül gyakorolja a hangsúlyokat és hangokat. Azonban nála ez nem úgy jött le, hogy aranyos, hanem, hogy nevetséges minden egyes szó, amit kiejtek a számon. Tudom, hogy rossz a kiejtésem, de azt is tudom, hogy az emberek értik, hogy mi mondok kínaiul. Szeretnék minél jobb kiejtést, minél pontosabban hangsúllyal, ezért nem akartam otthagyni rögtön. A suliban a tanárok is kőkeményen megmondják, hogy ha rossz a kiejtésünk, nem hagyják ránk, folyamatosan javítanak minket stb. De ez a lány egyszerűen egy hónap után annyira túlzásba vitte, hogy  a javítások, hangsúly gyakorlás már gúnyolódásba ment át. Az utolsó héten már annyira pofátlanul nevetett rajtam, hogy majd leesett a székről. Az utolsó csepp az volt a pohárban, amikor próbáltam egy szöveget felolvasni helyesen, ő meg minden percben szörnyülködve mondta, hogy "Tian a'Tian a! vagyis Te jó ég... ! 

 Így óra után elég sokat morfondíroztam, bennem van-e a hiba és túl érzékeny vagyok, vagy kérjek új tanárt. Végül úgy döntöttem, hogy megírtam neki, hogy többé nem akarok vele tanulni és kértem magamnak egy új tanárnénit. Az új tanárral egy hete kezdtünk, ő a nyelviskolának a tulajdonosa. Ő is ugyanúgy erőlteti a kiejtést, de sokkal jobban érzem magam. Normálisan próbál kritizálni, nem pedig lealázni. Pluszban nagyon nagyon aranyos. Imádom ahogy beszél, meg ahogy próbálja minél jobban elmagyarázni, hogyan préseljem ki magamból "legkínaiasabban" a szavakat. Sőt a heti két óra mellett kéri, hogy minden nap wechaten mondjam el neki a napi történéseket, majd írjam is le, így órán kívül is foglalkozik velem, javítja a beszédemet és az írásomat. Szerintem tök szerencsés vagyok, hogy egy ennyire kedves és elhivatott tanárt kaptam. Persze ma is kőkeményen kritizált mindent, de az ő órája után mégsem kerülget a sírás, és depresszió. :D

 Pluszban ma egy filmet is hozott magával. Óra után együtt néztük meg, majd film közben végig magyarázta, a szereplők mit miért mondanak úgy ahogy mondanak, nekem mikor és miért kéne úgy mondanom, majd bőszen jegyzetelt is, hogy nehogy elfelejtsem. Le a kalappal előtte! :) (L)

 Most már csak attól félek, hogy vezetőként elég elfoglalt, így nem tudom meddig tanulhatok vele. De addig is élvezem ez a szuper tancsinénit!