Bár már lassan 3 hete vagyok itt, de eddig csak négyszer voltam a fővárosban nézelődni, sétálgatni és körbejárni a helyi nevezetességeket.

Mivel sok az időm még itt, így nem sietem el a városnézést. Sok betervezett helyet még nem láttam, inkább időzök 1-1 környéken tovább, és kiélvezem, hogy van idő bóklászni, figyelni a helyi életet, embereket stb. Voltam a Királyi palotában és a hozzá tartozó skanzennál és népművészeti múzeumba, az előtte lévő téren bóklászni a szobrokat megnézni, majd a környéken lévő történelmi múzeumban, illetve Insadongban, Bukchon hanok faluban és Myeong-dong bevásárló negyedben stb.

Szöul turistaként sokkal nyugisabbnak tűnik, mint Kína, mivel eddig egyszer sem ütköztem idegesítő, portékájukat arcomba nyomó árusokba. (Kivéve a metrón, ott többször is botlottam árusokba, akik övet és asztali lámpát próbáltak eladni.) Továbbá sokkal tisztább, és letisztultabb az egész város. Modernebbnek nem feltétlenül mondanám, nincs sok felhőkarcoló, a városkép inkább hasonlítható Qingdaohoz, mint Shanghaihoz vagy Pekinghez. Az árakat tekintve, szerintem az ételek, a jegyek, szuvenírek minden drágább, mint Kínában vagy otthon. (És a minőségben nem mindig érezni a különbséget).

Tehát nézzük miket láttam eddig, mi miért érdekes.

Nagy Szedzsong király szobra, aki a Dzsoszon dinasztia 4. királya. Neki tulajdonítják a hangul koreai írás kialakítását. Meglepetésemre nem csak turisták fotózkodtak a szobor előtt, hanem néhány talárt viselő fiatal is (lehet diploma fotókat menő itt készíteni?)

Ezen a téren van most egy megemlékezés képekkel, karikatúrákkal és fotókkal a 2014-es ansani komp katasztrófa áldozataira.

Yi Sun-shin admirális szobra  Az ő nevéhez fűződik a Dzsoszon dinasztia idejében vívott japánon elleni győzelem, amikoris Korea 13 hajójával visszagyűrte a japánok által vezetett 133 hadihajót.

Insadong kerület bevásárló utcája

Ez az utca tökéletes azoknak, akik szuvenírokat akarnak venni, helyi finomságokat kóstolni, vagy kicsit belecsöppenni a művészet világába. A utcán rengeteg a szuveníres és az étel árus. Lehet kapni koreai barbecuet, édességeket, gyümölcsöt és frissen facsart gyümölcslét... mindenféle finomat. Emellett rengeteg kézműves bolt és galéria van a környéken, úgyhogy unatkozó vagy csak lézengeni vágyó turisták órákat is eltölthetnek itt.

Ssamziegil - bevásárló központ rengeteg kézműves bolttal, kávézókkal és éttermekkel. Ez még mindig Insadongban van. Itt minden egyben van, ami Insadongban kint szétszórva az utcákon.

Én is sok mindent megkóstoltam. Pl. ettem hideg tésztát, a kínai bbqval szinte egyforma husikat és tintahalat, illetve churrost (fahéjas fánkszerű édesség, nagyon finom).

Gukhwappang - koreai krizantén süti ( virág alakú a süti, nem az íze miatt kapta a nevét... szerencsére).  Eléggé édes és émelyítő íze van. Nem tudom mihez hasonlítani, de nekem nem ízlett annyira.

Jogyesa Temple - zen buddhista templom és központ a város közepén. Az udvaron egy 500 éves lótusz fa is található.

Történelmi múzeum

Igazából nem túl sok időt, kb. 30 percet töltöttem ott, akit igazán érdekel a koreai történelem annak érdemes több időt rászánni. A kijáratnál a látogatókról képet készítenek, amit később a kijárat melletti nagy falon vetítenek ki, plusz a látogató is kap egy példányt. Szerintem tök jó ötlet, főleg, hogy a múzeum alapból ingyenes.

Hidegháborús térkép... fordított világ a koreaiak szemszögéből. :) Európaiként elég furcsa első nézésre. :)

Régi koreai zászlók

Bosingak Pavilon

Harang pavilonnak is nevezik, mivel egy hatalmas harang van az épület közepén. A Joseon dinasztiában a vár közepét jelezte, a harang jelzéssel jelezték a várkapuk nyitását és bezárását, valamint tűz riasztásra is használták. Háborúk során többször is megsérült, vagy teljesen megsemmisült, de a mindig újjáépítették. Manapság minden évben csak egyszer, december 31-én éjfélkor, újév alkalmából használják a harangot.

Gyeongbokgung (Kjongbokkung)

A királyi palota Szöilban található öt palota egyike, "északi palotának" is nevezik a többi palotához viszonyított elhelyezkedése miatt. Emellett „mennyek által megáldott” palotának is nevezték, a 16 sz. főpalotaként használták, amikoris a japán invázió alatt teljesen leégett. 1865-ig üresen állt, amikoris Kodzong király kb. 200 épületet újraépíttetett. 1895-ben Min királynét megölték, Gojong pedig elmenekült. A palota rekonstrukciója 1990-ben kezdődött meg.

Összehasonlítva a pekingi Tiltott várossal sokban hasonlít, de mégis vannak elrendezési és stílusbeli különbségek. Az ok, amiért sokkal jobban tetszett ez a palota, hogy sokkal jobban bemutatja a királyok életét, pl. vannak parkok, tavak. Plusz, ami szerintem a legjobb, hogy a palota területén belül van a Néprajzi Múzeum és egy kisebb skanzen, ami bemutatja a hétköznapi emberek mindennapi életét, hiedelmeit és szokásaikat.

A belépő nem túl drága, plusz benne van a Néprajzi múzeum és skanzen ára is.

Képek a néprajzi múzeumból. Ide tényleg érdemes mindenkinek eljönni, nagyszerűen ki van alakítva mind a múzeum, mind a kinti kisebb skanzen.

Ez már a múzeum előtti skanzenban készült. Korabeli fodrászatnak berendezett szoba.

Skanzen utcaképe

Az én ismerőseim Kínában mind csak shoppingolni, kozmetikai cikkeket beszerezni jön Koreába. Sokan nem is értik, hogy én miért szeretem a nevezetességeket körbejárni és megismerni a városokat. Az eddigiek látott alapján Szöul nem csak shoppingolásra nagyon jó, hanem turistáskodni is. A túristás helyek nagyon szépen rendben vannak tartva, a legtöbb helyen nincs is belépő, valamint Kínával és a többi indokínai országgal ellentétben az árusok nem idegesítenek és traktálnak az áruikkal. Ennyit eddig Szöulról, a többi kalandot eseményt is lassan bepótolom.