Szöul, ha még nem említettem volna kb. 33 hegyre épült Budapesttel hasonló területű város, ezért az egész város dimbes-dombos, körbe véve magasabbnál magasabb hegyekkel. 

 Szerdára a Namsan hegy és környékének felfedezését terveztem be, mivel ez az egyik legkedveltebb turista hely. A hegy egésze parknak van kialakítva, tetején a Namsan toronnyal, a hegy lábánál nem messze pedig egy nagyobb skanzen van berendezve.

 A program első megállója a hanok falu felfedezése volt, ami angolul Namsangol Hanok Village névre hallgat.

A skanzenben a berendezett házak mellett különféle programok vannak, amivel még jobban segítik az érdeklődőket a koreai kultúra és történelem megismerésére és megértésére. Voltak játékok, mindenféle programok. Volt néptánc, rajzolás kicsiknek, valamint valami régi koreai játék, ami kicsit hasonlít a kuglihoz.

Én egy koreai riporter lánnyal túl sokáig elbeszélgettem, mire feleszméltem, már a legtöbb stand bezárt így csak egyre jutott időm. Kis sárga, kék, rózsaszín cetlik voltak kitéve egy asztalra, amire fel lehet írni a 2015-ös kívánságokat, majd felkötni  a képen látható huzalokra. A holdnaptár szerinti első hónap 15-én fogják őket felégetni, hogy a kívánságaink beteljesüljenek. Kedves kis hagyomány!

 Ez pedig nem kalligráfia gyakorlás, hanem a kínaiakhoz hasonlóan a koreaiaknál is hagyomány, hogy új év (kínai újév) alkalmával a másik képen látható két írást akasztanak ki a bejárati ajtóra ezzel kívánva csendes, békés és boldog új évet. Kínaiaknál is ugyanez jellemző, náluk piros papírra, arany betűkkel írják ki szinte ugyanezeket a kívánságokat.

 Ez a nap legviccesebb képe. :D Egy koreai riporter lány épen élőadásra várt, hogy felvegyék a napi "híreket", annyira nem is látszik a lány a képen. Az a lényeg, hogy a rengeteg kínai turista, amint meglátta a kamerát, kíváncsiskodva gyűltek köréjük és fotóztak. Majd, amint meglátták, hogy a koreai riporter lány milyen szép, vad fotózgatásba kezdtek a lánnyal. Szerintem kb. félóráig álltak sorba a koreaiak, hogy a lánnyal közös fotót készíthessenek.  A fotóból nem látszik, de tényleg tök hosszú sor állt, fel kellett volna vennem, a kínaiak hogyan tanakodtak, milyen szögből és pózt vegyenek fel a fotóknál. Szerintem az nap a skanzen legkedveltebb része, nem a házak, berendezések voltak, hanem a szép riporter lány.

Ez itt már a skanzen területe:

 Hatalmas területen meseszép kis házikók vannak berendezve családi házaknak. Tényleg le a kalappal a koreaiak előtt, nekem nagyon tetszett, milyen igényesen és lelkesen várják a turistákat és mutatják be a korabeli életet, hagyományokat. A házak, a berendezések, a programok, az udvarok és a parkok minden gyönyörű volt.

 A képen található hordók, kannák a kimchi, savanyúságok, szószok és szirupok tárolására szolgált. A hátul lévő szalma házikónak is ugyanez volt a funkciója, ami még jobban segített a hőmérséklet megtartásában.

Berendezett korabeli hálószoba:

Hálószoba, melyet nappaliként is lehetett használni:

Korabeli konyha:

 Nagy családi ház kívülről. A szobák belül nem átjárhatóak. Csak kívülről lehetett bemenni.

 Ez már a park a skanzen mögött, ami az időkapszulához vezet. A park közepén van a szöuli időkapszula, amiben különböző használati tárgyakat helyeztek el. 2394-ben fogják kinyitni a főváros 1000. évfordulóján.

 Ez a kép a Namsan hegyre vezető úton készült. Kiköptem a tüdőmet, mire felértünk. Fel lehet menni busszal és cable carral is, de én a gyaloglást választottam. Az egész egy félreértés miatt volt. A kiinduló pontunknál kérdeztem a koreai barátokat mennyi idő feljutni, 40 perc volt a válasz. Később a hely lábához érve, kiderült, hogy félre értettem. A hegy lábához érni volt 40 perc, a hegyre vezető túra pedig 2 óra. Nem is kell mondanom, jól kipurcantam a végére. Néha megálltam 1-2 helyen készíteni néhány képek, hogy addig is kifújjam magam.

 A Namsan hegy egésze parkként üzemel. A hegy lábánál tök jó kis futópálya van kialakítva több pihenővel, ahol kinti edző eszközök vannak felszerelve. Ha valaki még nem dőlt volna ki teljesen a hegymászásban, akkor még gyakorlatozhat kicsit a "pihenő helyen". Őrültek ezek a koreaiak! :) Na meg arra is rájöttem, hogy az én erőnlétem is sokat vesztett az előző évekhez képest. :S

 Aznap sajnos elég nagy szmog volt a városban, így a hegyről való kilátás sem volt az igazi.

  A hegy tetején áll a Szöul toronynak is nevezett kilátó, ahonnan állítólag nagyon jó képeket lehet készíteni a városról. A köd és szmog miatt, én most inkább kihagytam ezt a lehetőséget, majd legközelebb, ha tisztább idő lesz én is befizetek.

 A torony és környékének jellegzetessége, hogy a koreai szerelmes párok közkedvelt randis helye. Látszik is, mivel tele van aggatva szerelmes lakatokkal, az éttermekben vannak páros menük stb.

 Állítólag a kerítésekre felaggatott lakatok már olyan nehezek, hogy  a kerítések kidőlése fenyeget. Rengeteg kis bolt van a hegytetőn, ami szívecskés lakatokat, plüssmacikat árul. Jó kis üzlet ez ott!!!

 Namdaemun Market - A hegyről busszal jöttünk le, ami a piac szomszédságában tett le. Bár ez a piac is turisták által kedvelt hely, de Kína után nem mutat semmi újdonságot. A qingdaoi Taidong piac, mintha ennek az ikertestvére lenne.

 Az utcán itt is kapható mindenféle finomság. Én kettőt próbáltam, egy hússal  (és természetesen) csípős szósszal töltött fánkot és ezt a tésztában sütött virslit. Mind kettő nem csak finom volt, hanem mind a árus, mind  a tálalás sokkal tisztábbnak és bizalom gerjesztőbbnek tűnt, mint Kínában.