Ez a félév is,pontosabban mondva 10,5 fél hónap is elrepült. Meglehetősen gyorsan! A jó hír, hogy jövőhéten MEGYEK HAZA!!!!!!!! Egyik szemem sír, a másik nevet. Nagyon, nagyon, nagyon, elmondhatatlanul nagyon várom, hogy végre otthon legyek a családommal, megöleljem Anyukámat, a tesómat, a két nevelt húgomat és végre egyek egy jót! :)

 Persze Qingdao nagyon fog hiányozni, itt a nyár igazi móka lenne, BBQ, tengerpartozás, napozás, kirándulás. Szóval eléggé sajnálom itt hagyni, de remélem még egyszer visszajutok ide. Kárpótlásul az elmúlt hetekben minden napos, szabad percet tengerpartozással töltöttem. Mondanom sem kell, hogy európaiként eléggé kitűnök a helyi strandon. Itt a fehér bőr a divat, az ázsiai lányok napernyővel, állig felöltözve, napkrémmel bekenve merészkednek csak ki a tengerpartra, fürdőruhát 100-ból csak egy vesz fel.... (hozzátenném, hogy az én fogalmam és az ő fogalmuk fürdőruhát tekintve eléggé nem egyezik, mivel ők általában a nem kivágott, combközépig érő szoknyás egyberészest értik fürdőruha alatt. Bikinit még nem láttam. Míg az ázsiai lányok így, addig én próbálok minél kisebb bikinit felvenni, hogy a nap minél nagyobb részen süsse a bőrömet csoki barnára.

 Egyébként a kínaiak bámulása itt a legkiborítóbb, már csak fürdőruhára vetkőzést több tíz kínai tekintete, és kamerája kíséri, a vízből kijövéskör meg olyan tömeg, és annyi villogó kamera vesz körül, mintha legalább Claudia Schiffer próbálná a Baywatch egyik jelenetét. Általában külföldiekkel strandolok, így a több ezer csingi szempár megoszlik rajtunk, de ha egyedül vagyok, akkor már eléggé zavarba ejtő. Sokan odajönnek fotózni, vannak akik messzebb kínaiul tanakodnak, hogy is kérdezzék meg angolul a fotót. Vannak eléggé vicces esetek, amikor egy két idősebb néni cápa módjára hosszú perceken kerülget, majd egy óvatlan pillanatban, amikor nem figyelek kattan a fotó. Legutóbb túl nyűgös pillanatban talált meg egy néni, amire eléggé kiborulva hangosan ordibálva reagáltam: NE FOTÓZZANAK! 别拍! 别拍!!!! A kiabálás hatásos volt, ezután messzire elkerültek a csingik, egész egy napig. :)

 Egyetemet tekintve ma volt az utolsó záró vizsga. A héten már semmi tanulás, csak munka és utolsó találkozások a barátokkal. :)

 Ez a félév a blogot illetően csendesen telt, a fő hangsúly máson volt, mivel az időm 80%-át a munka tette ki. Persze a kínai tanulás még mindig megy. Kitartóan! Sokszor elbágyadok, mert nem látom az eredményt és nem érzem a fejlődést, de szerencsére minden nagyobb elkeseredés után valami pozitív élmény visszahozza a lelkesedést. Tavaly 0-ról jutottam a HSK5-ig, természetesen hatalmas, látványos volt a fejlődés. Ebben az évben a tudás csiszolásán volt a hangsúly, sokszor sokkal nehezebb innen fejlődni, mint a semmiből. De valahogy még mindig érzem magamban a craftot, és az elkötelezettséget a nyelv mellett. :)

 A félévben is rengeteg tapasztalattal gazdagodtam. Ezek azonban nem kulturális sokk adta, előző évben több poszt témáját adó újdonságok, hanem munkatapasztalat, munka során kapott élmények leginkább. Rengeteg találkozón, tárgyaláson vettem részt, megtapasztaltam a kínai üzleti menedzselés, protokoll jó és rossz oldalát, rengeteg érdekességet láttam, hallottam, amiért mindig is hálás lesz az itteni munkaadómnak. :)

 Hazaút rendhagyó lesz. Nem egyedül megyek haza, lesz egy dél-koreai útitársam, aki az egész nyarat nálunk fogja tölteni. Így a hazatérés nem csak a várva várt hazatérés lesz, hanem egy picit nyaralás is, Magyarország, Európa felfedezős időtöltéssel. Haza út megint Pekingből lesz, indulás előtt pár napot rászánunk Peking újra felfedezésére. :)