A visszaút több szempontból is rendhagyó volt az előzőektől. 

 Előző két évben mindig Finnair-ral közlekedtem, most Aeroflot-ra vettem jegyet (azzal mentünk haza is). Azt nem mondom, hogy rossz volt, de szolgáltatásban szerintem jóval a finnek mögött maradnak. Kezdjük ott, hogy az angoljukat nem nagyon lehet érteni, már ha hajlandóak megszólalni angolul... folyamatosan mindenkit orosznak néznek a légiutas-kísérők. Kínai tudásról nem is beszélve, szerintem a kínai bejelentésekből az anyanyelvű kínaiak sem értettek többet (utasok kb. 80% kínai volt), mint én. Sok mindent csak oroszul mondanak el. A filmeknél, szórakoztató programoknál csak orosz felirat van, amerikai -orosz filmek közül lehet csak választani, ergo az angolul nem tudó ázsiai utasoknak nem sok szórakozási lehetőségük van az Aeroflotnál. A finneknél voltak koreai, japán, kínai filmek, feliratok, sőt valahol még magyar is. :)

 A Moszkvába vezető 2-3 órás utat elbeszélgettem a mellettem ülőkkel, kb. fél órának tűnt az egész, az átszállásra adott 5 órát meg úgy végigdolgoztam, hogy majdnem lekéstem az átszállást.

 A Pekingbe tartó repülőn jó sok kínai volt, ment is a forralt vizezés, szürcsölés stb. El is kezdtem  már a repülőn visszaintegrálódni a csingik világába.

 Az elmúlt egy hónapban a munka eléggé leszívott, ki voltam merülve lelkileg meg fizikailag is. Mivel most munkavállalóként a megszokott transzfer nem várt (eddig ösztöndíjasként mindig a Pekingi Nyelvi Egyetem transzfer szolgálata várt a reptéren, aki vonatjegyet és szállást is biztosított), így megfogadtam, hogy aludni fogok, különben a reptérről Qingdao-ba való visszaérést nem fogom bírni. Sajnos akármennyire is erőltettem, aludni megint nem sikerült, csak talán elszenderegni 20-20 percekre. Szerencsére voltak jó filmek (az ülésbe beültetett tévéken lehet filmekkel, sorozatokkal, játékokkal vagy zenehallgatással elütni az időt), így egész hamar elment az idő. Finnairrel ellenben itt 8 óra helyett 6 óra volt a repülési idő, így sokkal gyorsabban elment az idő.

 Repülőtérről a Pekingi Déli pályaudvarra taxival akartam eljutni, azonban egy taxist sem tudtam rávenni, hogy taxiórával menjünk, és 4-500 yuant (15-20 ezer) akartak elkérni a fuvarért. A velük való veszekedés során véletlenül megpillantottam egy buszt, ami pont a pályaudvarra ment, a jegy csupán 16 yuan volt. :D

 A buszosok nagyon rendesek volt, nem volt jegyem, nem tudtam, hol lehet venni, illetve a 40 kb-os bőröndökkel, 30 fokban, otthoni hideg miatt szinte téli ruhákban ömlött rólam a víz, valamint szédelegtem az álmosságtól. A jegyszedő maga ment el nekem jegyet venni, a buszvezető bácsi meg segített felpakolni a bőröndjeimet. (Ez a fajta segítség, udvariasság nem nagyon jellemző a rohanó kínaiakra.) 

 Vasútállomáson már előre megvett jegyemet kellett csak kiváltani. Ez kisebb-nagyobb eltévedések és kérdezősködés után meg is történt, így még a vonatra szállás előtt tudtam egyet ebédelni és wifizni. (Telefonról 4 hónap távollét után lement a pénz.) 

 Tojásos, rizstésztás, szójaszószos leves ... nagyon nem volt finom, így csak a wifi miatt érte meg beülni az étterembe.

 Vonaton sikerült elérnem a holtpontot. Itt szinte ájulva töltöttem az 5 órás utat. Néha csak arra keltem fel, hogy az jobboldalt ülő bácsi köpköd, vagy a bal oldalt ülő néni beszél hozzám. Mikor indult a vonat váltottam vele néhány szót, annyira lelkes lett a kínai tudásomtól, hogy akárhányszor felébredtem beszélgetést kezdeményezett. :)

 Kb. 300-szal szágulva 5 óra alatt Qingdaoba értem, este 6-ra (magyar idő szerint délre, azaz 25 óra utazás után.) Kínai vonatok előnyeire most is rácsodálkoztam gyors, tiszta, modern, udvarias és segítőkész ellenőrökkel.