Az előző bejegyzéseimben többször említettem, hogy a héten, pontosabban holnap lesz Kínában az Ősz közép ünnep. Ezen alkalomból csütörtöktől nincs suli. :)
Kihasználva a négy napot Dórival és Áronnal (ELTE-n kínai szakos srác, ugyanazzal az ösztöndíjjal, mint mi) egy 4 napos pekingi kirándulás megszervezésébe kezdtünk. A pekingi kiruccanásunk azonban kicsit ingatag lábakon áll, mivel a vízum intézése miatt tegnap óta nincs nálunk az útlevelünk. Eredetileg úgy tudtuk, hogy útlevél nélkül nem is lehet utazni, de a koleszban több hallgatótól hallottuk, hogy a fénymásolat is elegendő. Persze senki nem próbálta még élesben. Ezen felbátorodva elmentünk naivan az egyetemi külföldi diákok központjába, hogy pontos, megbízható infóhoz jussunk. Persze mindenki mást mondott, vagy nem is mondtak semmit. Végül az egyik igen kedves, angolul is beszélő Wu tanárnő, megnyugtatott minket, hogy nyugodtan vegyük meg a vonatjegyet, mert a rendőrségen az útlevél beszedésekor fogunk kapni egy igazolást, amivel lehet utazni, szállást foglalni. Tehát elballagtunk az egyik közeli jegyárusító „bódéba” jegyet venni. Fontos tudni, hogy Kínában az ünnepekkor már napokkal az utazás előtt meg kell venni a jegyet, különben hoppon marad az ember. Mi 5 nappal az utazás előtt mentünk és már nem nagyon volt lehetőségünk a vonatok között válogatni, már alig volt jegy Pekingbe. Végül találtunk jó időpontot és a szállást is lefoglaltuk.
Másnap kellett menni a rendőrségre megigényelni az 1 éves vízumot. A vízum kérdése eléggé vastag ködbe burkolódik nálunk. Alapvetően már azt sem tudták megmondani az egyetemen, hogy mennyibe kerül, vagy 400 yuan vagy 800 yuan. A többi diák, akik már hamarabb megkapták a vízumot különböző díjakat fizettek különböző vízumokra. Elvileg mindenki 1 éves vízumot kér, de van, aki csak félévre kapott 400 yuanért, valaki 1 évre 400 yuanért. Olyan is van, aki 1 évre 800 yuant fizetett… meglehetősen érdekes. Persze lehet, hogy különböző útlevelekre különböző árak vannak. Legalábbis ezt gondoltam addig, amíg Dórival el nem mentünk tegnap vízumot igényelni. Egyforma útlevelünk van, ugyanazzal az ösztöndíjjal tanulunk, ennek ellenére az ő ügyintézője fél évre adott neki vízumot, míg én 1 évre kaptam, ugyanazért az összegért. Eléggé kiakadtunk, de sajnos a kiakadással nem sokra mentünk, mivel senki nem tudott angolul… Kínaiul még el tudtuk mondani, hogy mit nem értünk, mi a problémánk, de a választ sajnos nem értettük… Ha otthon lettem volna biztos nem hagytuk volna ennyiben.
A fizetési furcsaságok megemésztése után arra kellett ráébrednünk, hogy az útlevél helyett semmiféle utazási engedélyt, igazolást nem kaptunk, tehát mehettünk vissza az ügyintézőkhöz… Ez még „izgalmasabb” és felháborítóbb volt. Az én ügyintézőm egy „kedves” idős férfi volt, aki ugyan ráncolta a homlokát, hogy miért kell nekem bármiféle igazolás is, hogy képzelem, hogy utazni akarok… Végül kiállította az igazolást. Azt, hogy ezzel tudok-e utazni, nem tudta 100%-ra megmondani… csak legyintett és érthetetlenül hadovált kínaiul, majd rányomott valami piros kínai pecsétet. Dóri is visszament az ügyintézőjéhez, viszont ő nem kapott igazolást az utazáshoz. Amikor kérdeztük, hogy neki miért nem adnak, igazi választ nem kaptunk rá, kb. csak annyit, hogy túl bonyolult. További balhézás után, a pultnál ülő ügyintéző csak annyit tudott kinyögni, hogy Dóri útleveléhez nem lehet ilyen igazolást kiadni… hiába mutogattuk, hogy ugyanolyan, mint az én útlevelem, ezzel szemben ő mégsem kapott. Az egyetemen elmondtuk a problémánkat. Van, aki azt mondta, hogy útlevél másolattal is tudunk majd utazni. Van, aki azt mondta, hogy csak rendőrségről kapott igazolással, de van, aki azt mondta, hogy a csak a rendőrségen kapott blokkal (ami igazolja, hogy leadtuk az útlevelet) Tehát mindent összevetve senki nem tudott semmit, mindenki csak jobbra-balra legyintgetett a kezével, és igazán senkit nem érdekelt a problémánk. Mivel már megvettük a vonatjegyet holnap neki vágunk a kirándulásnak.
Reméljük nem lesz probléma a vonaton és meg tudjuk nézni a Tiltott várost és a Nagy falat… valamint nem ragadunk Pekingben.
Ha bármi fennakadás lesz, akkor átvesszük a kínaiak „差不多”stílusát és végre igaz lesz Ránk a mondás, miszerint „入乡随俗” (Ru xiang sui su – Ha farkassal lakol, vele együtt ordíts).
