Egyik nap a suliban Dóri 听说 (hallásértés) tanára, Ding laoshi megkért minket, hogy ha van időnk, nem szerepelnénk-e esetleg az egyetem új promóciós filmjében. Kisebb vacillálás után bele is egyeztünk, miért is ne…??? Egyrészt a novemberi vizsgaidőszak előtt nem árt jó benyomást tenni a tanároknál, másrészt azt ígérte, hogy szinte semmit nem kell majd csinálni, csak integetni és mosolyogni! (persze megfeledkeztünk arról, hogy a kínaiak mindig túloznak)

  Pénteken el is indultunk az egyetem fő campusára még 2 Zöld-Foki szigeteki sráccal. Persze már a taxiban kiderült, hogy nem integetésről és mosolygásról lesz csak szó, hanem valami interjú lesz… persze nem tudták megmondani milyen nyelven :D

  Megérkezve az egyetemre a "stáb" már izgatottan várt minket. Nem volt szerencsére semmi extra… Persze szerettek volna tőlünk az „interjú” mellett valami mást is látni… Próbálkoztak is rendesen: „Mit tudtok táncolni? Mit tudtok kínaiul énekelni? Tudtok kungfuzni? Tudjátok a kalligráfiát?” Természetesen a sok próbálkozás után belátták, hogy nem igazán akarjuk magunkat nyilvánosan égetni, így felhagytak a próbálkozásokkal és nagy örömömre elvittek minket egy meseszép kínai teaházba.

  A teaházas program már jobban tetszett, ahol megismertük a kínai tea szertartást. Először a felszolgáló mutatta be a Gong fu tea szertartás technikáját, majd mi próbálkozhattunk a kamera előtt a teakészítéssel. Ez a kínai teakészítési módszer a Gong fu tea nevet azért kapta, mert kínai harcművészetekre jellemző megfeszített figyelem és fegyelem szükséges hozzá, olyannyira, hogy már szinte szertartás jellegű az egész ceremónia. Emellett kötött szabályok vannak az eszközökre (Yixing kanna, teás csészék, tea tálca, szűrők) valamint azok elhelyezésére az asztalon, a kézmozdulatokra. Nem mindegy hány ujjal fogjuk meg a kannát, a tea megkóstolásánál hány ujjal és hogyan fogjuk meg a csészét, melyik ujjat hova tesszük, vagy hogyan köszönjük meg a teát (középső és mutató ujjal kell kocogtatni az asztalon, nem illik köszönömöt mondani) stb. Például a forró vizet magasról kell a tealevelekre önteni és az első főzetet rögtön ki kell önteni. A kínaiak ezt az első, kesernyés főzetű teát „mosóteának” hívják és úgy tartják: „Szegény ember az, akinek a tea első főzetét is meg kell innia. A tea szertartás teljes nyugalomban zajlik, mivel a Gong fu cha lényege a belső értékek felemelkedése, a kiegyensúlyozottság és a belső béke megteremtése.

Ezért is hívják ezt a kínai teaszertartást a tea nyugalmának. :)

 A teaházban még egy régi Gu zhenget (citerához hasonló, húros hangszer) is találtunk. A stábban volt egy kínai leányzó, aki próbált segíteni a „zenélésben”. Szegény akkor találkozott először külföldiekkel, úgyhogy tisztára zavarban volt végig, nem győzött szabadkozni, miért nem találja a szavakat… :)

Egyszóval megint nagyon jó kis kalandban volt részünk, nagyon jól éreztük magunkat.