Letelt a szobatársammal a 3-4 hét próbaidő és még a tűréshatáron igencsak belül vagyok, úgyhogy szerintem minden maradni fog így is év végéig... Értem ez alatt, hogy a koli portán, amikor bejelentettük Zuo Menggel, hogy együtt szeretnék lakni a portás fogadott velünk, hogy 1-2 hét múlva sírva fogom kérni, hogy költöztessenek át másik szobába külföldi diákhoz. Ehhez képest nagyon egy hullámhosszon vagyunk, hiába vannak eltérő szokásaink, mindketten figyelünk a másikra, így nem hiszem, hogy különösebb váló ok merülne fel erre a pár hónapra.

 Szerencsére egy nem hétköznapi lányt fogtam ki, így nem kell elviselnek a kínai lányokra jellemző összes idegesítő szokást (vinnyogás, hisztirohamok, nyavalygás és csapkodás) … csak néhányat …

  Az új szobatársam egy 23 éves dél-kínai leányzó, aki a mi egyetemünkön utolsó éves koreai nyelvszakos hallgató. Tavaly ő is ösztöndíjas diákként tanult Koreában, így sokkal szélesebb látókörű és felvilágosultabb, mint a többi vele egykorú kínai lány. Emellett hétvégenként francia nyelvtanfolyamra jár és angolul is beszél elvileg, én még egy angol szót nem hallottam tőle azon kívül, hogy „Bye”. Tehát tök okos és szorgalmas. Mivel utolsó éves, így már nem nagyon vannak órái, csak szakdolgozatot ír és tanársegédként dolgozik egy amerikai magániskolában. Úgyhogy le a kalappal előtte! :)

 Szerencsére tartotta a szavát, és csak kínaiul beszél hozzám. Elsőre elég jól hangzik a kiejtése és érthetően tűnik, azonban együtt élve sokkal nehezebb megérteni, mint a pl. a barátaimnak. Elég sokan jöttek át megcsodálni az új kínai szobatársamat, és mindig mindenki el van ájulva, hogy milyen érthetően és lassan beszél. Persze, arról mindenki megfeledkezik, hogy a többiekkel csak a tipikus bemutatkozós és szokásos mondatokat mondják el, amit mindenki megért. Azonban velem sokszor megfeledkezik, hogy még eléggé kapizsgálom a kínai nyelvet, és néha annyira gyorsan beszél, hogy éppen, hogy csak felfogom, hogy mit akar mondani. Pont emiatt hiába lakok vele együtt, csodát nem várhatok fejlődés terén, mivel néha ha sok új szót mond (szerencsére elég türelmes, és ha nem tudok valamit, akkor mond másik szót, vagy megtanít az újra) még az első párat megjegyzem, de végül teljesen összezavarodom és képtelen vagyok emlékezni. Mindenesetre jobb, mint a semmi… Legalább a hallásértésem tuti fejlődik. :) Egyszerűen művészet megérteni, amikor a barátaival vagy az anyukájával telefonál… vagyis igazi kínai módjára kiabál és óbégat, de jókat szórakozok rajta.

 A kacatokról és a takarításról már nem is mondok semmit. Vérbeli kínaiként a szobát tele van a rengeteg használhatatlan, értelmetlen kacattal, amit a normális ember kidobna, de ő csak gyűjtögeti őket, hátha jó lesz még valamire. Emellé jön, hogy nem nagyon szeret takarítani, pedig esküszöm, hogy a kosz és a rendetlenség 80% az ő számlájára írható. Egyrészt soha nem rakja el a cuccait, mindenhol az ő cuccai, kajái hevernek. Oké, az együttlakás elején betudható annak, hogy a szekrény az én ruháimmal van tele. Hiába mondtam, neki, hogy nyugodtan pakoljon be, udvariasan meghagyta nekem és a bőröndjéből öltözködik… vagyis a ruhái szanaszét havernek az ágyában és a széken, de sebaj… Pár hete bejelentette, hogy rendelt egy szekrény és egy hűtőt az interneten, úgyhogy el lesznek pakolva a cuccai. Igazából a szobában így sem lehet elférni, el nem bírtam képzelni, hogy hova akarja tenni az újabb szekrényt, és miért és hogyan akar még egy hűtőt is a szobába. De látva a kétségbeesésemet, megnyugtatott, hogy majd megoldja a szobaátrendezést ne aggódjak… Nem is aggódok, mivel igazi kínai, így biztos vagyok benne, hogy így vagy úgy de lesz helye az újabb cuccoknak is. A szekrény meg is érkezett, azonban a rendetlenség még midig fennáll.. a szekrény üres és ruhák pedig még mindig szanaszét hevernek a szobában. Ennek köszönhetően mindenhol ott vannak a morzsák, a kajamaradékok.... sőt kajálás közben olyan szinten csámcsog, hogy a morzsák fele lefogadom, hogy a szájából esett ki. Tehát hiába takarítok, 1 óra múlva semmi nem látszik az egészből.

 Ettől függetlenül tényleg nagyon aranyos lány. Szerintem egészen megkedvelt, mert ha rossz a kedvem, vagy éppen konfliktusom van valakivel akkor kistigrisként kel a védelmemre. :D Ahhoz képest, hogy teljesen más emberek vagyunk, tök jól megbeszéljük a tipikus csajos dolgokat és eddig egész jól kijövünk. Sajnos, vagy nem sajnos, de mindig megkínál a rágcsálnivalókból és édességekből… Tudni kell, hogy a kínai édességek (legalábbis nekem) egyszerűen ehetetlenek és undorítóak… A szobánk tele van mindenféle cukorkával, keksszel és mindig nagy lelkesen osztogatja nekem is, amit nem győzök dugdosni, és elrejteni a kuka legmélyén.

 A kínai gyakorlás mellett még további haszna, hogy bármiben tud segíteni. Pl. múltkor szétszakadt a fantasztikusan jó minőségű kínai csizmám, és elhatároztam, hogy a következő cipő ,amit veszek tuti nem kínai lesz. Azonban külföldiként, nem nagyon tudom azokat a „titkos” helyeket, ahol jó minőségű cuccokat lehet venni olcsón. Így kísért el ő és a legjobb barátnője Xiao Fu shoppingolni. Ennek köszönhetően egy csodaszép, kényelmes új Belle cipővel gazdagodtam és egy újabb kínai ismerőssel :). A barátnője is nagyon aranyos lány, vele is egész jóban lettem, már többször voltunk együtt bulizni, kajálni. Sőt múltkor a barátnőre vadászó kínai barátaimnak is bemutattam, akik igazán hálásak voltak. :)

 Tehát úgy érzem, így vagy úgy elég jó döntés volt a kínai szobatárs. Ha a kínaim nem is fog messzemenőkig fejlődni, romlani biztos nem fog, és még néhány kínai barátot is szerzek. :)