Rendőrségi bírság helyett fotózás, ezzel a vicces törtétenettel még adós vagyok.

 Megérkezésemmel a kínai vízumom kálváriája még nem ért véget. Mivel a cégnél első külföldi dolgozó vagyok, így a vízum intézését illetően még csak most ismerkednek a szabályokkal, illetve mivel a cég anyavállalata a "világ végén vidéken" van (itt Shandong tartományban nyugatabbra egy countyban, de annak is a külterületén) nem csak a cég, hanem a helyi közigazgatási, munkáltatói dolgokkal foglalkozó szervek is ismeret hiányban szenvednek azt illetően, hogy mi a tennivaló, ha külföldi munkavállaló téved a "faluba".

 Így történt az, hogy én, mint a legtapasztaltabb a vízum témában sorra emlékeztettem a vízumomat intéző srácot, hogy "szerintem" milyen dolgokat kellene még elintézni, milyen eljárások lehetnek még hátra. Persze a legnagyobb szakértelem hiányában bólogatott, hogy mindent a kezében tart, minden a lehető legnagyobb rendben zajlik, ne aggódjak, azok az eljárások, teendők, amiket emlegetek el lesznek intézve ... Előbb vagy utóbb, így vagy úgy, abban biztos voltam, de eléggé tartottam attól, hogy a végén bírságot kell majd fizetnünk vagy jön a telefon a rendőrségtől, illetve nehogy, illegálisan tartózkodás legyen a vége, mivel nem intéztük el határidőre a dolgokat....

 A félelmem be is igazolódott, mivel egyik nap csörgött a telefon, hogy be kell menni a rendőrségre, mivel az egyik alapvető dolgot nem intéztünk el (amit kb. 5ször kérdeztem meg, hogy biztos, hogy nem kell elintézni???, merthogy amikor még diák voltam kellett), így nagy a rettegésben munkatársaim kíséretében át kellett ugranunk, hogy a rendőrégen tiszteletemet tegyem. Bár a "város " itt van ebben a tartományban, és a vonat sebesen száguld, mégis megint bebizonyosodott Kína hatalmassága, 8 óra vonatozás+buszozással sikerült is véghez vinni a rendőrségi látogatásomat. 

 Minket illetően bár nagy volt az izgalom, de még nagyobb lett az izgalom a rendőrségen, ahogy megláttak, mint külföldit. Persze a "városba"  érve látható volt az embereken, a nem létező infrastruktúrán, és az épületeken, hogy valahova a világ végére érkeztünk, és a sok bámuló tekintetből lekövetkeztettem, hogy bizony nem sok külföldi vetemedhet erre. Szóval nem volt meglepő, hogy amint beléptünk a rendőrségre mindenki elő a fényképezővel, telefonnal, Ipaddel kattingatva örökítette meg érkezésem. Sőt még az egyik dolgozó a rendőrségi nagy Canon gépet is előhozta, hogy megörökítse megjelenésemet. Mondanom sem kell, hogy a izgalom és idegeskedés másodpercek alatt elszállt, és alig bírtuk a munkatársaimmal visszatartani a nevetést a jelenet láttán.

 Fotózó csingik jobbról, balról, együtt kép a rendőrökkel, majd csoportkép az egész rendőrséggel. Persze a bírságról, és az "ejnyebejnyéről" teljesen megfeledkeztek. Csak a szokásos "milyen szép" beszólások, kuncogások stb.

 Sajnos zavaromban csak a végén jutott eszembe, hogy én is megörökítsem ezt a otthon képtelennek tűnő jelenetet, csak ezt a képet tudtam megszerezni, kár, hogy a rendőrségi csoportképet nem került hozzám.

 Egyébként dolgok intézése a továbbiakban is hihetetlenül simán is szerencsésen ment. Itt Qingdaoban sok a külföldi dolgozó, egyetemista, vizumintézésnél mindig rengeteg anyaggal kell készülni és anyagiakkal is jocskán lehúzzák az embert. Szerencsére nekem a tapasztalathiányban szenvedő ügyintézők jutottak, akik még nem ismerik a jóöreg kínai "kacskaringós utakat megoldásokat", így az útlevelem bemutatásával elintéztem azt, amit itt Qingdaoban csak egy kötegnyi pénzzel és papírral lehet. :) Végre ebben javamra vált a tapasztalatlanságuk. :)