A nyelviskola ahova magánórákra járok vasárnap délutánra kínai filmnézős, kávézgatós, teázgatós ismerkedős délutánt szervezett. 

...

Menzán vagy utcán egyaránt meg lehet találni.

Főleg északon népszerű, de van szecsuáni változata is.

Mindent bele levesnek hívom, mivel kb. 30 féle hozzávalóból lehet választani tetszőlegesen. Van hús, zöldségek, kicsit tojások, haltofu, tengeri herkentyűkből össze gyúrt gombócok, "fasírtok", gombák és tészták. Egy kisebb zöldséges tálba kell összeszedni a kíván hozzávalókat, amit miután lemértek (súly alapján kell fizetni) a "szakács" összefőz valami érdekes ízű, csípős lében. 10 perc alatt kész is van.

A hozzávalók nagy része felismerhetetlen eredetű, íztelen és kétes kinézetű, a lé amiben meg összefőzik... A lényeg, hogy nem lett a kedvencem. A kínai diákok imádják, inkább meghagyom nekik, és maradok a ...

 Este 6 óra körül a Qingdao-i utak széle teljesen átváltozik a közélet színterévé... A kínai ételárusok mindenféle "kínai gyors kaját" árulnak az utcán amit helyben sütnek és potom pénzért adják. A munkából jövők, olcsó, meleg vacsorát keresők vagy kint ücsörögni vágyók mind az utcaszéleken, járdákon tülekednek a napi vacsoráért. Vannak tésztás ételek, sült húsok, mindenféle tofu (sajnos néha a büdös tofutól alig lehet levegőt kapni), mindenféle hal meg felismerhetetlen tengeri herkentyű stb., plusz az én örök kedvencem a huntun és kínai BBQ.  A kaja kicsit igénytelen, kicsit puritán, és nem is a legtisztább, de mégis nagy élet van ilyenkor kint, főleg ha jó a idő. Idősek, fiatalok csapatokban ülnek ki együtt ...

 Idegen földön gyakran éri az embert olyan helyzet, hogy furcsa ételt tesznek elé az étteremben, vagy a piacon nem ismeri fel a gyümölcsöket, húsokat, tengeri herkentyűket... 

...

 Ahogy már írtam Qingdao-i tél híres a nagy, jéghideg szélről, plusz a tiszta levegőről híres városban is vannak problémák a levegőminőséggel (a szmog tavaly néha életveszélyesnek számított), így itt a szokásos téli kiegészítők mellett a légszűrős, szmogtól és széltől védő arcmaszk is nagyon népszerű.

...

 Tavaly sokszor panaszkodtam, hogy novembertől kabátban ülünk a suliban, koliban, mivel későn kapcsolták be a fűtést. Míg kint 5 fok volt, addig az épületekben max. 6-10 fok. Sőt, van ahol szörnyű a szigetelés (tolós ablak mellett süvít a jéghideg szél), így a gyenge fűtésnek nevezett valami semmit nem ért.

 Idén valahogy ez teljesen máshogy van, alapból eddig a hétig, kabátot sem kellett fel vennem, annyira szép volt a idő. A fűtést mégis november elején megkezdték, aminek köszönhetően szint nyitott ablaknál aludtunk este. Azonban a jó világ most véget ért, mivel hétfőn, december 1-én beköszöntött az igazi tél! 

Szerencsére hétvégén még elmentem sétálgatni a városba, tengerpart, kikötők és Badaguan (német, ...

Megoldás: 开裆裤 (kaidangkuzi) - avagy a fenéknél a nadrág nem kiszakadt, hanem alapból így árulják! :D

...

Angol cím: But always

Főszereplők: Yuanyuan Gao  és  Nicholas Tse

Megjelenés: 2014. szeptember

Romantikus dráma, szerelmi történet, ami Guangzhouban kezdődik, Pekingben folytatódik és New Yorkban fejeződik be. Szerintem már túl drámai, túl romantikus és túlságosan szenvedős a story, de egynek elmegy.

A kínaiak nagyon szeretik, az IMDb 4/10-et kapott... Szerintem kínai gyakorlásra tökéletes, a filmben vannak érdekes vonatkoztatások, főleg a végén.. de nem spoilerezek (annyira)! :) 

Online biztos ezer helyen fent van, úgyhogy jó szórakozást kívánok hozzá!

  Mostanában a magántanárommal főleg a beszéd gyakorlásra megyünk rá. így óra után gyakran nézünk együtt kínai filmeket. Eddig mindig jó filmeket hozott, így teljesen megjött a kedvem és elkezdtem nézni egy most nagyon divatos, közkedvelt sorozatot, ami a 因为爱情有奇迹 címet viseli, kínai gyakorlás révén. Szerencsére a sorozat nagyon egyszerű nyelvezetet használ, sokszor visszaköszönnek a suliban tanult szavak, kifejezések és szólások, így teljesen lehet érteni a sorozatot. Amellett,hogy a hallásértésem és a beszédem sokat javul, nagyon jó kis egyszerű kifejezéseket lehet eltanulni, így a kínaiul tanulni vágyóknak nagyon ajánlom ezt a tanulási módszert,és a sorozatot is természetesen. Mostanában suli és munka után annyira ...

 Az egyik jó, és példaértékű dolog Kínában, a mozgási lehetőségek nagy választéka. Bár itt sokkal többet és kimerítőbben dolgoznak az emberek, sokkal nagyobb a nyomás és a tennivaló (kínaiak más felfogás szerint dolgoznak, más felfogás szerint keresik és költik a pénz, ami sokszor eléggé elkeserítőnek és kiábrándítónak tűnhet), de mégis kora reggel és estefele kint sétálgatva, mégis mindig az az érzésem támad, hogy az egész ország tornázik így vagy úgy. Pl. amikor esténként átmegyek a Qingdao Egyetemre futni néhány kört, mindig tele van mindenféle korosztállyal mind a futó rész, mind a tornaszeres. Sokszor látok mellettem elfutó párokat, fiatal lányokat, akik épp munkából eshetnek be a futópályára, mivel az egész ...

 Már az előző bejegyzések egyikében írtam, hogy délutánonként plusz kínai óráim vannak. A tanárom egy 19 éves "kislány" volt, aki Szignapurban csinálja a gimit, azonban a jogosítvány szerzés miatt hazajött fél évre. Ebben a félévben a Kendeji-ben (magyarul a KFC-ben) dolgozik és az én magántanárom (volt). Az iskolai szabályok szerint heti kétszer 2 óra, én beszéd és kiejtés gyakorlását adtam meg elvárásnak a beiratkozásnál, mivel ez a kettő most a legfontosabb nekem.

...

 Otthon nagyon szerettem moziba járni, de mostanában Kína miatt kicsit lemaradtam az új filmekről. Tavaly itt Kínában nem mentem el moziba, mert az amcsi filmeket otthon is megtudom nézni, a kínai filmeket meg képtelen lettem volna megérteni. Azonban az utóbbi időben nyelvgyakorlás és szórakozás, pihenés képen rákaptam a koreai és a taiwani sorozatokra, filmekre (... erről majd talán később írok még), plusz elkezdtem érdeklődni a kínai filmek után is. Ebben a bejegyzésben most az első kínai mozis élményemet szeretném megosztani, vagyis inkább ajánlok egy jó kis filmet.

...

Ma lett vége a nemzetközi vitorlásversenynek. Tavaly óta itt, Qingdaoban kerül megrendezésre a verseny, igazából nem tudok, sok mindent a versenyről, nem tudom ki nyert stb. Xiao Fu miatt keveredtem erre, aki itt önkénteskedett, mivel az ide utazó versenyzők közül 99 % nem beszéli a nyelvet, így szükség van angolul tudó fiatalokra.

Csütörtökön a fél délutánja szabad volt, így amíg a versenyzők kimentek a tengerre addig én szórakoztattam, hogy ne unatkozzon. :) 

...

 Bár már egy másfél hónapja vagyunk egy osztályban, sok osztálytársamat szinte egyáltalán nem ismerem még, így a héten szerdára terveztem egy osztály vacsorát. Szerda itt mindig a party nap, értem ez alatt, hogy ilyenkor szinte az összes diák elmegy bulizni, a klubbokban ladies night van (ingyen koktél csajoknak), akciók a srácok részére, különböző show-k és élőzene... Sajnos az 1 év után nekem ez már nem nagy újdonság, így úgy gondoltam, hogy szerda este egy kis vacsora az egyik kedvenc koreai éttermemben jó alap lehet az ismerkedésre és egy jó estére.

 Az osztályban mindenki nagyon lelkes volt, így kb. 20-an lehettünk.

 A menü a klasszikus koreai bbq volt, sajttal töltött tojás tekercs és sok sok további koreai finomság...

 Nagyon sokan, köztük én is gyakran panaszkodom, hogy otthon milyen körülményes, nehéz bármit hivatalban elintézni, mindenért könyörögni kell, oda figyelni, hogy biztosan azt és abban a formában kapjuk, mint, ahogy kértük, ha már kisebb vagyonokat fizetünk az ügyintézésért. Azonban téli utazás során történt lopásos, rendőrségre nagykövetségre járkálós storyból és a Kínában töltött egy év után biztosra tudom, hogy ez mindenhol ugyanolyan keserves tud lenni.

...

 Az elmúlt 2-3 hétben nem nagyon volt időm írni, mert mostanában suli után nem csak a barátokkal lógás és a tanulás tölti ki a délutánokat. Extra elfoglaltságaim lettek, így örülök, hogy aludni van időm. Az elfoglaltság egyik oka, hogy találtam végre egy jónak ígérkező munkát (magyar-kínai kapcsolatok viszonylatban), a másik pedig, hogy kínai magánórákat is veszek délutánonként.

...

 A tavalyihoz hasonlóan a tanév elkezdtével újra kis katonák lepték el a kampusz melletti utcát és pályát az én és többiek legnagyobb örömére.

...

 Múlt vasárnap és hétfő este volt az őszközép ünnep, amikor a hold a legkerekebb az évben. Itt ebben a kulturkörben nagyon fontos ünnep, amikor a családok, barátok ezeken az estének együtt ünnepelnek, vacsoráznak, sárkánytáncot néznek stb.

...

 Itt Qingdaoban még mindig tombol a nyár, átlagban 25-35 fok között van a hőmérséklet, szép kék az ég, így én is amikor tehetem élvezem a jó időt a tengerparton, ha már otthon nyár helyett őszi évszak jött.

 A kínaiak strandolási szokásait, naptól való félelmüket már tavaly megismertem, de most hétvégén egy újabb hobbijukra lettem figyelmes. Azt már megszoktam, hogy a strandon is esőkabát szerű ruhában, napernyő alatt védik magukat a barnulás legkisebb esélyétől, és már márciustól az első napsugarak megjelenése óta napvédő krémmel kenik magukat minden második órában.  Egy év után még mindig tudok hol meglepő, hol mulatságos dolgokat tapasztalnia, a hétvégén is egy újabb dolgokra lettem figyelmes:

 Most ...

 A hétvégén nagy ünnep van itt nálunk Kínában, a második legfontosabb ünnep itt és néhány környező országban az őszközép ünnep.

Tavaly ekkor Pekingbe utaztam Dórival és Áronnal. Most úgy döntötte, hogy inkább itt maradok Qingdaoban és élvezem a 35 fokot amíg lehet: strandolok, várost járok, hegyet mászok. Pluszban, úgy gondoltam ha már helyben vagyok akkor próbálok én is élni a hagyományoknak: hold sütit enni, valamint piros lampionokat és sárkány táncot nézni. Az utolsó kettő Qingdaoban már annyira nem hagyomány, így ez most is kimarad. Kárpótlásul a neten és Zuo Mengtől próbáltam infókat gyűjteni, hogy még jobban közelebb kerüljek a kínai kultúrához és megértsem ez az ünnepet.

Dióhéjban erről az ...

  Kórházba kedd reggel mentünk csoportosan a suliból. Én mindenféle orvosi vizsgálat nélkül jöttem ki Kínába, így kíváncsi voltam a kórházban, hogy fogják lereagálni ezt a nővérek. Elvileg az ösztöndíj pályázáshoz kellett volna mindenféle orvosi papír, leletek, vérteszt stb., de mivel én Kínában voltam a jelentkezéskor, így nálam eltekintettek ettől. Mivel otthon a vizumintézést is megúsztam csak a háziorvosom által kiállított Physical Examination Record for Foreigners igazolással (a nagykövetségen nem kérték az AIDS, szifilisz, EKG, röntgen stb. eredményeket, ami egyébként szükséges), így nagy naivan úgy gondoltam, hogy majd itt a kórházban is szemet húnynak felette, és simán adnak igazolást az egy éves vízumhoz. Persze ...

 A koliban a frissen érkezett diákokon sorban csap le a tipikus, minden újonnan érkezőnél jelentkező kínai kór... Tavaly valami ismeretlen vírus engem is ledöntött a lábamról az első héten, és pár napig én is a halálomon voltam. 

...

 Nagyjából már azt mondhatom, mindent elrendeztem, szépen megy minden a maga módján. Péntek reggel megkaptam a szobámat, majd az egyetemre is beiratkoztam, valamint elmentem nagy bevásárló körútra beszerezni a még hiányzó cuccokat.

...

 Az öt órás vonatozás után éjfélre érkeztem meg Qingdaoba. A vonatra szerencsére fekvőjegyet kaptam, repestem is a boldogságtól, hogy aludhatok végre pár órát.

...

 A mostani utat sokkal jobban bírtam fizikailag mint tavaly, de már most a finishben azért visszaszámolom a perceket, hogy mikor érek végre Qingdao-ba... és aludhatok egy jót.

...

 Eljött a nap, ma indulok Kínába! :)

 Pontosan 10 perc múlva felszállás a gépre és 11:40-kor irány Helsinki, majd pár óra pihi után jön a Pekingbe tartó 8 órás út. Igazából tök rövidnek tűnik, mivel csupán 13 és fél óra alatt átrepülök a világ másik felére. Magyar idő szerint éjfél körül landolunk, de addigra az időeltolódás miatt Kínában már reggel 7 lesz, így az éjszaka a mai napból kimarad.

...

  Hétfőn voltam a kínai nagykövetségen vízumot kérni. Egy röpke órára belecsöppentem egy kisebb Kínába. Hangoskodás, kiabálás, tolakodás, minden volt, amit az ember el tud képzelni, valahogy a kínaiakat nem hatotta át az ottani "nagykövetségi miliő". Már csak egy két jól megszívott-megforgatott hörgős kőpés hiányzott, hogy úgy érezzem újra qingdaoi kampuszon vagyok. Persze nem azért hangoskodnak, meg viselkednem úgy ahogy viselkednek, mert balhézni akarnak, vagy kulturálatlanok, egyszerűen ők ilyenek, nekik ez a természetes.

...

  Amióta hazajöttem elég sok kérdés merült fel az életemben, főleg, ami a kínai életemet érinti. Sok kérdés még mindig tisztázatlan, azonban a 2 dologra, ami miatt a legjobban izgultam már választ kaptam… sőt nem is akármilyet, hiszen mind a kettő sikerült.

...

 A haza út, búcsúzkodások miatt nem nagyon volt időm blogot írni és beszámolnom, de most végre a reptéren van 2 órám a semmittevésre. Így itt az ideje, hogy beszámoljak a HSK-ról, és néhány már régebben kigondolt bejegyzést megosszak.

...

 Ma végre megvettem a vonatjegyet Pekingbe, mivel onnan fogok haza repülni. Ha a hazatérértől nem lennék elég izgatott, akkor sem lennék a legnyugodtabb, mivel szombaton lesz a nagy megmérettetés: a  HSK nyelvvizsga.

...

 Újra hosszú hétvégénk van, megint egy újabb ünnep, így ma nem mentünk suliba. Mivel egész hétvégén esett, és a hőmérséklet visszament vagy 13 fokra, így nem nagyon tettem ki a lábam a koliból.

 Mivel az eddigi ünnepekről szinte semmit nem írtam, ezért erről a sárkány hajó ünnepről írok pár mondatot:

 A holdnaptár szerinti minden év ötödik hónap ötödik napján ünneplik, ami az idén hétfőre esik, így háromnapos munkaszünettel ünneplik százmilliók a Duanwu ünnepét, a sárkányhajó-fesztivált.

...

 Végre tényleg itt van a nyár, 30 fok fölött vagyunk, a szmog felszívódott és este a ha erősen koncentrálok még talán 1-2 csillagot is látni az égen.

...

 Mostanában egyre több magyar élmény ér, lehet, hogy így akarják jelezni az égiek, hogy nemsokára itt a hazaérkezés napja… :)

...

Mostanában nem nagyon volt időm írni a blogra, mert ezerrel zajlik az élet, rengeteg a tenni való és rohamosan telnek a napok. Nem kell semmi extra dologra gondolni, a tanuláson és a szórakozáson kívül nagyobb esemény nem nagy történik velem.

...

 Már vissza is értem a tavaszi túrámról… 12 nap helyet letudtam 1 nap alatt, persze nem azért mert Shanghai annyira unalmas és csúnya város lenne...

...

 Jövő héttől tekintettel a május 1-i ünnepre és, hogy egy nagyobb volumenű sporteseményt rendeznek az egyetemen egy hetes tavaszi szünet lesz... :)  Juhhééé!!!

 Alapból terveztem, hogy a tavasszal végre elmegyek a "álmaim városába" Shanghaiba és mellette fekvő, földi paradicsomként emlegetett Suzhouba, azonban egy hetes szünet lévén bevállalok egy hosszabb kirándulást. Azaz a kis kirándulásból igazi túrát terveztem, vagyis 4 kelet-kínai város meglátogatását tervezem.

...

 Ebben a bejegyzésben Sihanoukville-i hetet szeretném megörökíteni, azonban elég nehéz tartalmasan írni, mivel hiába talán életem legklasszabb hetét töltöttem ott, de szinte az egész ott töltött idő a semmittevésről szólt. Nehéz bármilyen izgalmas story-t mesélni, mivel szinte semmi nem történt, azonkívül, hogy egész nap a hasunkat süttettük a tengerparton,  gyümölcs shaket szürcsöltünk, kajáltunk, olvastunk vagy aludtunk. Bár én zsigerből utálom a semmit tevést, és a pihenés alapjáraton nehezen megy nekem, mégis kirándulásunknak számomra ez a Sihanoukville-ben töltött hét volt a csúcspontja. Egy hét szó szerinti semmit tevés egy varázslatos istenháta mögötti kambodzsai tengerparton igazán nem esett nehezünkre, sőt ...

 Az előző félévben nagy vágyam volt, hogy kínai barátokat szerezzek, kínaiakat ismerjek meg. Hiába vagyok itt Kínában, mégis legtöbbet külföldiekkel lógok a koli és a suli miatt, így szinte már többet tudok más országok szokásairól, mint magáról Kínáról. Nem utolsó sorban a kínait is legjobban egy kínaival lehet gyakorolni.

...

 Már elég régóta nem írtam mi is a helyzet velem, a sulival a hétköznapokkal… Igazából minden megy a maga rendjén, elég sok a tanulni való és majdnem minden nap van valami intézni való, vagy valami találkozó és nem nagyon jut időm a blogolásra.

...

  A koliban eléggé divatos lett a szülinapozás, és szinte már hagyománnyá vált a 3-4 napos ünneplés... Az utolsó szülinapi "merénylet" pont múlt héten volt. Iliyasnak, a kazahsztáni osztálytársamnak volt szülinapja, múlt hét szerdán és mivel talán az egyik legközkedveltebb személyiség a koliban, így Lucyval az orosz barátnőmmel szorgos tervezgetésbe is kezdtünk. Először is keresni kezdtünk egy pubot, ahol sok ember elfér, jó a zene és nem utolsó sorban kapunk kedvezményt az italokra. Így találtunk is egy koreainak mondott, de inkább európainak kinéző pubot, amit le is foglaltunk és a koreai barátoknak köszönhetően jó kis akciót is kivívtunk magunknak.

...

 Számomra nem csak a kambodzsai rész, hanem az egész kirándulás alatt leginkább várt rész az Angkor templomváros felfedezése volt. Még amikor meg sem kaptam a kínai ösztöndíjat és csak ábrándoztam Kínáról és arról, hogy milyen lenne, ha megnyerném az ösztöndíjat, a legnagyobb vágyam Angkor volt. Mivel egészen messze van Kínától, sőt egy, a legrosszabb közbiztonságról és infrastruktúrájáról híres ország szívében, így egész elképzelhetetlennek tartottam, hogy tényleg saját szememmel láthassam, a régi, lélegzetállító templomromok között bicajozzak, vagy az egyik templom oldalán ülve nézhessem a kambodzsai naplementét.

...

  Immár kevesebb mint 80 van van hátra és újra OTTHON vagyok. El sem tudom hinni! Bár nap, mint nap hiányzik Magyarország, de ha Kína elhagyására gondolok eléggé sajog a szívem. Kína lehet akármilyen zsúfolt és fárasztó, minden hiábaja ellenére én nagyon is megszerettem.. Ha hazamegyek bizony nagyon fog hiányozni az itteni életem,  az itteni furcsaságok, a barátok, a zsúfolt hétköznapok és hétvégék is.. Bár az Anyukám, az Öcsém a rokonok és a barátok nagyon hiányoznak, de a sokak által emlegetett igazi honvágy egyszer sem tört Rám. A kezdet kezdetén felvettem a kesztyűt a az utamba álló nehézségekkel és én nyertem.

...

  Letelt a szobatársammal a 3-4 hét próbaidő és még a tűréshatáron igencsak belül vagyok, úgyhogy szerintem minden maradni fog így is év végéig... Értem ez alatt, hogy a koli portán, amikor bejelentettük Zuo Menggel, hogy együtt szeretnék lakni a portás fogadott velünk, hogy 1-2 hét múlva sírva fogom kérni, hogy költöztessenek át másik szobába külföldi diákhoz. Ehhez képest nagyon egy hullámhosszon vagyunk, hiába vannak eltérő szokásaink, mindketten figyelünk a másikra, így nem hiszem, hogy különösebb váló ok merülne fel erre a pár hónapra.

...

 Siem Reap volt a kambodzsai utunk első állomása. Eredetileg a város nem nagyon érdekelt, Angkor miatt esett rá a választásunk, hiszen a templomváros bicajjal vagy tuktukkal innen a leggyorsabban megközelíthető.

...

  Az előző félévben Áronnal és Dórival elkezdtük fontolgatni, hogy a még hatékonyabb fejlődés érdekében kiöltözünk a koliból 1-1 kínai családhoz, abban a reményben, hogy a kouyu-nk sokkal jobban fog fejlődni. Sajnos itt a koliban mindenkivel angolul beszélünk, kínai barátokat nehéz találni, így az igazi fejlődés csak a suli időben lehetséges. Persze nekem elég sok angolul nem tudó koreai ismerősöm van, akiknek köszönhetően sokat fejlődött a kínaim, de hát ők is csak külföldiek....

...

 Március első hetében végre elkezdődött a tanítás a suliban és újra kezdetét vette a folyamatos idő- és alváshiány. Bár a téli szünet alatt annyit pihentem és aludtam, hogy azt hittem egy életre elég lesz, a félévre kiosztott könyvek és tananyag annyira sok és nehéz, hogy alig van időm aludni, reggel pedig alig van erőm felkelni és órára menni.

...

Utazás

   A Ho chi minh-i hotel vezetőjének segítségével találtunk egy kambodzsai utazási irodát, ahol szinte minden kambodzsai városba lehetett buszjegyet venni. A buszjegy nevetségesen olcsó volt, kb. 6 ezer Ft. Volt VIP busz és sima. Annyi volt a különbség, hogy a VIP buszon vietnámiakkal, a sima buszon pedig kambodzsaiakkal utazhattunk együtt. Mivel nekünk vietnámi- kambodzsai egyre megy így az olcsóbb jegyet vettük meg. A út az ígéretek szerint 12 óra, reggel 6kor indultunk és este 6-ra kellett volna megérkeznünk a közvetlenül Angkor mellett fekvő turista városba, Sim Reap-be. Az út alkalmával újra megtapasztalhattuk, hogy semmit nem szabad elhinni az ázsiaiaknak… Kb. este 10-11-re érkeztünk meg a délután 6 óra helyett. Mentségükre ...

 A nyugis Ha Long Bay után a következő állomás a dél-vietnámi Ho Chi Minh city volt. Hanoi után egy hasonló motoroktól hangos, pörgős várost képzeltem el egy kis mediterrán stílussal és több napsütéssel.

...

  Hanoi tartózkodásunk alatt határozta el magát Julian, hogy az egyik dolog amit mindenképp ki fog próbálni a kirándulás során a kígyó pálinka és a kígyó szív lesz... A kígyó pálinkáról már én is hallottam, a sok kínai furcsaság után ebben nem is találtam semmi érdekeset, kivetnivalót... Még a kígyó szív sem lett volna érdekes, ha a fogyasztási módja nem olyan amilyen.... Ugyanis a még dobogó kígyószívet fogyasztják az ottaniak, mint tradicionális vietnámi fogást.

...

 Hajóval mészkősziklák között keringtünk, hajón aludtunk, cseppkőbarlangot és úszó halászfalvakat látogattunk,csónakos boltból várásoltunk, szigeten bungalowban aludtunk, hegyet mászunk a dzsungelben, vagyis dióhéjban erről szólt a mi kirándulásunk Ha Long öbölben.

...

  Hanoit egy színes, nyüzsgő kicsit mediterrán városnak képzeltem el, ahol a francia gyarmati korból megmaradt épületek, a vietnámi házak és a pagodák képezik a város arculatát. A valóság pont olyan volt, mint amilyennek elképzeltem, megspékelve örült közlekedéssel (motorosok mindenhol és napi 24 órában nyomják a dudát), tukmálós árusokkal, rengeteg utcai kifőzdével és gyanús alakokkal.

...

   Vietnámba való eljutáson sokat gondolkodtam, hogy mi lenne a legegyszerűbb, legolcsóbb és kényelmesebb megoldás. Borisznak köszönhetően megismertünk egy nagyon aranyos vietnámi lányt, aki felajánlotta, hogy az utazásunk napján megy ő is haza, így segítve bennünket. Egy barátjával együtt előre megvették nekünk a buszjegyet egy csak vietnámiaknak szóló buszra. Elég jól jártunk ezzel, mert valószínűleg olcsóbb volt, mint a turistáknak fenntartott buszok. Mellesleg az utazás során tapasztaltak alapján ezzel voltam a leginkább megelégedve, sokkal tisztább és komfortosabb volt, mint a Kambodzsába vagy Thaiföldre tartó buszok.

...

 Hongkongba egy napot töltöttünk csak, mivel többek biztatására úgy gondoltuk egy nap bőven elég lesz. Sajnos nem volt elég, így az egész nap a kapkodásról és a fejetlenségről szólt.

 Bár az egy Kína elv alapján Hongkong az országhoz tartozik, azonban saját kormánnyal, jogrendszerrel és valutával rendelkező különleges igazgatású terület. Így ugyanúgy kell pénz váltani és átesni a határátlépési procedúrán, mintha másik országba mentünk volna. Bár vízum nem kellett, de a határellenőrzés elég sok időt elvett abból az egy napból, amit ott szándékoztunk tölteni.

...

  A téli kirándulás fő célja a három indokínai ország felfedezése volt, azonban a kezdethez szükség volt 1-2 Qingdaoban be nem szerezhető dologra pl.: vietnámi vízum. Így esett a választásunk Guangzhoura, hiszen a vietnámi konzulátus mellett a jó idő is garantált volt, és nem mellesleg elérhető közelségben volt Hongkong is. :)

...

   A nagy utazás január  7-én kezdődött, pár nappal a vizsgák után. A szilveszteri őrület és a vizsgadrukk után még szükségünk volt néhány napra, hogy leülepedjenek a dolgok, elintézzünk mindent az utazás előtt. Igazából az egész a kapkodásról és rohanásról szólt, mert nekem elég sok intézni valóm volt otthoni dolgok miatt, plusz beszerezni az útra néhány cuccot és amíg biztosan van internet, nagyjából 1-2 infót gyűjteni a városokról. Köszönhetően a gyatra, csigalassú kolis netnek nem sok minden sikerült megtudni, sőt mindenféle konkrétum nélkül indultunk neki az útnak.

...

  Azt tervezem, hogy minden városról, helyről egy vagy több bejegyzést fogok írni, annak függvényében, hogy miről mennyi mesélnivalóm van. Ez valószínűleg elég sok időt fog igénybe venni, így "előzetesként"  jöjjön ez a bejegyzés nagy vonalakban milyen benyomás ért a különböző helyeken.

...

  Pár nappal előtt, 17-én visszaértem Kínába, Qingdao-ba. Véget ért a 40 napos „álom”utazás, lassan itt az ideje felébredni és visszatérni a régi kerékvágásba. Annyi impulzus ért az út során, annyi gondolat forog a fejemben és annyi élmény van mögöttem, hogy olyan mintha egy év telt volna el az utolsó posztom óta. A legtöbb blogger ilyenkor szokta feladni az írást, azonban én félve attól, hogy lassan elfogok felejteni mindent, biztosan kitartok a posztolgatás mellett. Először azt terveztem, hogy minden városról csak pár címszóban írok, de annyira sok minden van, amit nem akarok elfelejteni, hogy inkább megpróbálok minél részletesebben leírni mindent, így örökre emlékeztetve magamat az utazás alatt tapasztaltakra és ...

 Nemsokára indulunk, pontosabban mindjárt fekszem le aludni, mert hajnalban kelek, hogy elinduljak életem leghosszabb útjára. Az utat pedig életem leghosszabb vonatútjával fogom kezdeni, vagyis egy 30 órás vonatozással ülő jeggyel. Juhhééé!

 Továbbá a vonat nem a nagy városok vonalán megy, hanem bele az ország közepébe, úgyhogy biztos lesznek izgalmas arcok a vonaton. Áronnal ketten fogjuk egymást szórakoztatni, mert a többiek alvó jegyet vettek, nem merték bevállalni a másfélnapos ücsörgést. Egyedül az vigasztal, hogy Áron baromi mulatságosan ki bír borulni a nem éppen kifinomult kínai modoron, és valószínűleg 30 óra parádéban lesz részem: Áron vs. kínaiak.

 Na de a lényeg, hogy most az elmúlt hetekről akarok írni, ...

 Visszaszámlálás indul... már csak pár nap és elindulunk a várva várt téli kirándulásra.

...

 Amikor augusztusban megérkeztem Pekingbe, örömmel vettem észre, hogy a médiából ismert hírhedt pekingi szmog rosszindulatú túlzás, mivel a kék eget a száz ágra sütő nap és a néhány bárányfelhő ékesítette.

...

  Bár a kínaiak nem ünneplik a karácsonyt, az egyetem figyelemmel van a sok külföldi diákra ezért péntek délutánra egy közös karácsonyi ünnepséget szerveztek nekünk. A programot mi magunk adtuk, mivel bárki felléphetett énekkel, tánccal … kicsit ki mit tud beütése volt az egésznek és karácsonyhoz nem sok köze volt. A műsorban a mi osztályunk is részt vett, mi voltunk az első fellépők, vagyis a hangulatkeltők…

...

 Az egyik órán a gyermekkori mesék volt a téma, így ezen felbuzdulva, mindenki elmesélt egy, az országában népszerű mesét.

Bár én nem vagyok az a tipikus mese rajongó, de kíváncsian hallgattam, hogy a világ többi részén a gyerekek milyen meséken nőnek fel. :)

A japán osztálytársam a következő mesét adta elő :

 Élt egyszer egy öregember meg egy öregasszony.

Szegények voltak, de a szegénység nem búsította őket, csak az fájt nekik, hogy nincs gyerekük.

...

  Azt, hogy ebben az évben Kína miatt a karácsony szinte teljesen kimarad az életemből már régóta tudtam és elfogadtam.  Azonban az elmúlt hetekben történt tragédia miatt nem is bánom, hogy idén nem lesz karácsonyozásban részem...

...

Kína = made in China, a hamisítványok tömkelege, olcsóság, alkudozás… Ha valaki meghallja a „Kína” szót és a vásárlással párosítja, biztosan ezek lesznek az első szavak, amelyek eszébe jutnak, amivel azonosítani fogja a kínai termékeket.

Ebben a bejegyzésben az vásárlási tapasztalataimat, gondolataimat szedem néhány pontba. A napi cikkek beszerzését kihagyom, mert az igazából nem olyan érdekes történet, mivel sok különbség nincs az otthonihoz képest, vagy csak már annyira megszoktam, hogy fel sem tűnnek a furcsaságok.

...

  Az utóbbi időben kínai kaja mellett a koreai kaja nagy szerelmese lettem. Először az egyetemhez közeli étteremben ettem koreai kaját, de erre a koreai ismerősök, mindig húzták a szájukat, mivel állításuk szerint éppolyan fake koreai kaját árulnak ott, mint a mellette található olasz étteremben fake pizzákat, tésztát. Sebaj, azért nekem laikus európainak ez is ízlik.

...

  Amikor otthon erre a kínai évre készülődtem leginkább a tél miatt aggódtam, mivel sok-sok ösztöndíjas diák blogját olvasva fűtéssel és a hideggel mindenkinek egyformán problémái voltak. Mivel Kína nem éppen a fűtési rendszeréről híres, valamint a telet izgalmasabbá tevő karácsonyi hagyományokat is  ignorálja, így attól féltem hogy talán ez lesz az itt tartózkodásom legszürkébb, legfelejthetőbb része. 

...

 Hey, whats up? A kérdés amitől nap, mint nap a falra mászok.

 A koliban a szintünkön lakó egyik zöld-fok-szigeteki srác minden nap kb. százszor talál meg ezzel a „fantasztikus” kérdéssel, ami néha már az az érzésem szerencsétlennek krónikus beszélgetési kényszere van. Bármilyen jófej és kedves a srác, Dórinak és nekem ettől a kérdéstől inkább idegbajunk lesz. Szegény nagyon próbál velünk spanolni, azonban nekünk nagyon nem fekszik ez a „dumcsizzunk a folyosón órákig a semmiről” stílus. Eleinte egy „Köszi, jól vagyok, viszlát” – hagyjál már békén, lerázós dumával próbálkoztunk…Az egyik buliban megjegyezte, hogy a magyar lányok mennyire „hűvösek” nem lehet velük haverkodni stb. Tehát kitaláltunk ...

   Október végén, amikor még szebb időket éltünk (értem ezalatt azt, hogy a tantermekben és a koliban nem kabátban dideregtünk és a fűtésről álmodoztunk )osztálykirándulós hullám indult az egyetemen. Egy-egy osztályból hallottuk a hírt, hogy az „osztályfőnökök, évfolyamfelelősök” kirándulás szervezést terveznek a város szélén magasló Laoshan hegyre. Mivel kirándulni jó mulatság és az osztályra is ráfért a „csapatépítés” ezért Oksanaval az orosz osztálytársnőmmel elkezdtük fűzni az osztály legaktívabb tagját Iliyast, hogy szervezze meg nekünk ezt a kirándulást. Mivel a kolis társasági életben is eléggé élénk életet él, így nem kellett sokáig noszogatni az osztálykirándulás megszervezésére sem....

...